Hazudnak a merevlemezgyártók?

Nemrég írtunk a Google igen széles mintavételezésen alapuló felméréséről, mely több tévhitet is eloszlatott a háttértárak megromlásának körülményeiről (bővebben itt). A téma ezzel azonban még nem lett kivesézve: a múlt héten látott napvilágot San Jose-ban a Carnegie Mellon University kutatásának értékelése, amely más aspektusból vizsgálta meg a winchesterek meghibásodási idejét.

Kezdjük egy fogalommal: MTTF, azaz mean time to failure. Ez magyarul annyit jelent, hogy a meghibásodásig eltelt idő, vagyis az MTTF azt az időt mutatja, ami termék beüzemelése és az első hiba megjelenése között eltelik. A merevlemezgyártók által saját eszközeikre megadott MTTF értékek jellemzően 1 és 1,5 millió óra között vannak, ami éves szinten nem egészen 0,9 százalékos meghibásodási valószínűséget jelent. A Carnegie Mellon Egyetem azonban úgy találta, hogy ez nem fedi a valóságot – a realitás vizsgálata során kevésbé rózsás volt a kép.

Mintegy 100 ezer olyan háttértárra terjedt ki az amerikai oktatási intézmény felmérése, amelyek komoly igénybevétel mellett teljesítettek szolgálatot. Jellemzően számításigényes komputerekben dolgozó, Internet-szolgáltatásokat biztosító SCSI, FC és SATA meghajtókat vizsgáltak. Az eredmények kiértékelésével kiderült, hogy a fenti, hivatalosnak mondott, leírt 0,9 százalékos arány sokkal magasabb – 2 és 4 százalék közé esik átlagosan, de néhány vizsgált rendszerben akadt példa 13 százalékos éves meghibásodási szintre is.

Garth Gibson, az egyetem számítástudományával foglalkozó tanszékének professzora az értékelés ismertetése során azt azért fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy nem követték, nem követhették nyomon, a hibásnak mondott winchesterek valóban tönkrementek-e, vagy olyan jelenséget produkáltak, ami egyértelműen működési hibának mondható. A tanulmányban arra alapoztak, hogy a résztvevők mikor döntöttek úgy: le kell cserélni az adott merevlemezt, mert az már nem megbízható. A forgalmazónak visszavitt készülékek közel feléről később kiderült, hogy még megfelelően működnek – “meghibásodásuk” például a rossz környezetre volt visszavezethető.

Emellett azt is kiemelte a professzor, hogy a gyártókat – a Google-höz hasonlóan – azért nem nevesítették, mert a felmérésnek nem az volt a célja, hogy megmutassa: melyik a legjobb és a legrosszabb hard drive típus. Inkább szerettek volna segítséget nyújtani a vállalatoknak a tesztelés és az elkészítés menetének továbbfejlesztésében.