Mennyit változtak a notebookok 5 év alatt?

2002 decemberének végén jelent meg a Terminalon az a cikk, melyben a hordozható számítógépek jövőjét taglaltuk. Számítástechnikában középtávúnak számító, öt éves periódussal későbbi állapotra próbáltunk meg „jósolni” – kisebb-nagyobb sikerrel. Lássuk, hogy ezalatt a fél évtized alatt mennyi minden változott, mi jött be és mi nem, a jóslatok közül.

Az átlagos noteszgép CPU-ja 12 GHz-es sebességen fog majd működni.
Nos, az átlagos noteszgép CPU-ja nagyjából ugyanakkora órajelen, másfél-két gigaherzen található, mint öt éve. Igaz ugyan, hogy közben volt egy „nekilendülés”, de az csak desktop fronton jelentkezett: az Intel idejekorán felismerte, hogy a frekvenciaemelés ellehetetleníti a hordozható masinákat, mivel túlságosan megnő miatta az energiafelvétel. Ezért visszatért a Pentium 3-as architektúrához, és létrehozta a Core (majd a Core 2) processzorcsaládot. A lecsökkentett energiafogyasztás, a hatékonyabbá vált utasításfeldolgozás annyira „bejött”, hogy később a notebookokba szánt processzorokból fejlődött ki az új asztali processzorcsalád is – az Intel végleg sutba dobta a Netburst mikroarchitektúrát.

Az egyik oldalon azon számítógépek lesznek, melyek az asztali PC-ket fogják leváltani[..] A másik oldalon az inkább hordozásra szánt noteszgépek lesznek
Ez a jóslat viszont bevált, igaz, nem egészen úgy, ahogy eredetileg elképzeltük: ma már több notebookot adnak el, mint asztali PC-t, vagyis egyértelműen desktop számítógép helyett (is) veszik az emberek a laptopokat. Igaz, a mindenre (ide értve a játékokat) használható darabok nem nagyon terjedtek el, a magas áruk, fogyasztásuk és viszonylag nehéz hordozhatóságuk miatt – de bármelyik gyártó kínálatában találhatunk ezen típusok közül néhányat.

az akkumulátorok kapacitása tovább növekedik és egyre több energiatakarékos funkció kerül bele a hordozható számítógépekbe, mégsem lesznek képesek megfelelően kielégíteni a jövő noteszgépeinek erőforrás igényét.
Ez is igaznak bizonyult. Ugyan számos energiakímélő megoldás jelent meg az elmúlt 5 évben, számottevően mégsem emelkedett az egy akkumulátortöltéssel elérhető üzemidő hossza. Csak nagy kompromisszumok árán lehet 8 órán keresztül üzemelő laptopokat készíteni – vagyis itt még van tennivalója bőven az iparnak.

Tábla PC-k [..] az előrejelzések szerint 5 év múlva már egyáltalán nem lesz sikk egy-egy ilyen készülék birtoklása
Pedig az – a hétköznapi életben mindmáig nem terjedtek el az önálló Tábla PC-k, viszont megjelent az úgynevezett „konvertálható” gépek típusa, amikor egy hagyományosnak tűnő noteszgépből lehet Tábla PC-t csinálni, pusztán a kijelző elforgatásával. Ám ez is ritkaságszámba megy; gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy az elképzelés jelenlegi formájában csak néhány területen életképes.

Brian Connors, az IBM személyi számítógépek részlegének vezető technológusa szerint az organikus fényemissziós dióda, azaz az OLED megjelenése és térhódítása várható.
Itt – sajnos – túl nagyot mertek álmodni a mérnökök. A szerves fénykibocsátó diódák még mindig csak prototípus formájában léteznek, alig egy-két, 10 coloshoz közeli LCD született meg, ezekre alapozva (amit természetesen csak aranyáron lehet megvenni). Pedig az előnyei nyilvánvalóak: kevesebb fogyasztás, könnyebb tömeg, vékonyabb kialakítás, nagyobb kontraszt – sajnos azonban az élettartamot még mindig nem sikerült elfogadható mértékben megnövelni, sem a gyártási költségeket kellően lefaragni.

A jelenleg használt merevlemezeknek búcsút lehet azonban inteni
Tulajdonképpen ez bevált. Pár hónapja elkezdődött a winchesterek kiváltása – az SSD-k révén, vagyis olyan, memóriaalapú háttértárolók által, melyek megőrzik a rájuk másolt adatot akkor is, ha nem kapnak tápfeszültséget. Igaz, egyelőre még az adott kapacitású merevlemez árának többszörösébe kerül egy SSD, de folyamatos a kapacitásnövekedés és az árcsökkenés. Remélhetőleg újabb 5 év múlva már nem, vagy csak elvétve találkozunk winchesterrel a noteszgépekben.

általánossá válik a DDR2 SDRAM használata [..] jelentős piacot foglalhat el a Toshiba és az NEC fejlesztette mágneses RAM
Egy igen, egy nem. Lassan megkezdjük az átállást a DDR3 SDRAM-ra is, az MRAM azonban sehol sincs.

az USB még jobb elterjedésével eltűnnek majd a beépített floppy és optikai meghajtók
Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy ezt megjósolhassuk, már 2002-ben – a floppy akkor is elavult technikának számított. Az optikai meghajtók azonban mindmáig tartják magukat, és a kéklézeres konkurensek (Blu-ray, HD DVD) csatája még erősen kétesélyesnek tűnik. Sokan azonban úgy gondolják, hogy ez lesz az utolsó, ilyen jellegű szabvány, utána átadják a helyüket a memóriaalapú adattárolóknak.

Már két-három év múlva az összes notebook 80-90 százaléka képes lesz valamilyen vezetékmentes kommunikációra.
Ez így is lett – az elmúlt 1-2 évben már nem is lehetett olyan noteszgépet vásárolni, amelyikben valamelyik wireless standard ne lenne alapértelmezettként támogatva. Jelenleg a 300 MBps-os adatátviteli sebességet kínáló 802.11n szabványtervezet terjed – ugyan még nem véglegesítették, de az új (drágább) laptopok már támogatják.

az időben kicsit távolabbra nézve is egyeduralkodók maradnak a ˝hagyományos˝ akkumulátorok. A jelenlegi sztárt, a lítium-ion telepet egy jó darabig még semmi sem fogja tudni megszorongatni
Ez szintén bejött. Az elmúlt fél évtized alatt sokat írtunk az üzemanyagcellás telepekről, azonban ezek mindmáig nem terjedtek el – sőt, tulajdonképpen csak prototípus formájában léteznek. Ez az öt év a lítium-ionos akkumulátorok tökéletesítésével telt el, átütő sikerekről azonban nem tudtunk beszámolni.

Az okos kártyák (smart card) elterjedésével a bejelentkezés módszere is megváltozik [..]az ujjlenyomat alapján történő azonosítás előtt is nagy jövő áll még. Ez így ebben a formában igaz, de a biometrikus azonosítás még mindig inkább csak a (nagy)vállalati környezetben való használatra tervezett hordozható számítógépeknél terjed – az „átlagos” felhasználó nem találkozik vele a mindennapokban.

Nos, „röviden” ennyit az elmúlt öt év notebook trendjeiről; a fentiekből is látszik, hogy középtávon nehéz megbízhatót jósolni a számítástechnikában – de közel sem lehetetlen.