CPU miniatürizálás: tizedére csökkenő méret

Az Intel Tick-Tock modellje szerint a következő időszakban évente lecserélődnek az új processzorok. Az egyik évben architekturális változás miatt, a másik évben pedig a kisebb csíkszélességre való áttérés okán. Ez a tandem ismétlődik, és viszi előre a fejlődést, legalábbis az Intel tervei szerint.

Az agresszív méretcsökkentésnek több előnye is van. Minél kisebb egy processzor, annál olcsóbb a gyártási költsége, illetőleg fix méret mellett annál több tranzisztor zsúfolható bele. Másrészt, ha a szivárgási áramot kezelni tudja a gyártó, akkor a fogyasztás arányosan csökken a csíkszélesség csökkentésével. Vagyis az újabb és újabb gyártástechnológiákra való átállással hosszútávon olcsóbban és gyorsabb processzorokat lehet előállítani.

Van azonban néhány hátulütője is a dolognak. Egyrészt lassan közelítünk a fizikai határok felé: az atomi szint alá jelenlegi tudásunk szerint nem lehet menni. A litográfiai eljárásoknak is alkalmazkodnia kell a kisebb csíkszélességhez, vagyis a gyártósorokat időről-időre le kell cserélni (vagy legalább tovább kell fejleszteni). A fentieknek köszönhetően két helyre kell szinte számolatlanul önteni a pénzt, ha eredményeket akarunk látni: a gyártástechnológiába, illetve az anyagkutatásba.

Az Intel azonban bízik abban, hogy a következő durván 12 évben minden az elvártaknak megfelelően fog haladni. Egy nemrég, Japánban közzétett táblázat szerint a most fennálló ütemben folytatódik a processzorgyártási technológia fejlődése, minek köszönhetően 2012-re elérjük a 22 nanométeres csíkszélességet, 2022-ben pedig már megjelennek az első, 4 nanométeres vezetőszállal rendelkező CPU-k.