A digitális zene szennyezi a környezetet

Több mint fél évtizede már, hogy esik a zenei albumok kompakt lemezen való eladása – vagyis csökken az általuk környezetre gyakorolt szennyező hatása is. Ugyanakkor hiába állnak át egyre többen az online letöltésre, ezeknek a daloknak jelentős részét CD-re írják ki. Az optikai adattárolást megvalósító üres korongok forgalma pedig fellendült, sokkal jobban, mint amennyire az eredeti lemezek eladási mennyisége mérséklődött. Az Inderstanding and Solutions piackutató cég vizsgálatai szerint az írható média piaca a 2004-es 9,9 milliárd eladott darabszámához képest még mindig jelentős bővülést mutatott fel: tavaly 10,5 milliárd CD-R talált gazdára. Ugyan az USA-ban 300 millióval csökkent az értékesített lemezek száma, Ázsiában azonban 20 százalékkal növekedett az eladás volumene.

Ráadásul nem ez az egyetlen probléma, amivel a digitális zene korszakának eljövetelével szembe kell néznünk, már ami a környezetvédelmet illeti. Az MP3 lejátszók gyors evolúcióját végső soron szintén anyabolygónk „szívja meg”. Az Apple csak egymaga több mint 100 millió ilyen készülék eladásáért felelős; a tavalyi év során pedig közel 180 millió MP3 lejátszó talált gazdára. Idénre további dinamikus emelkedésre számítanak az elemzők: durván 215-220 millió értékesített példányszámra becsülik a piac méretét 2007 végére.

Ezzel önmagában még semmi gond nem lenne, hiszen az ember a lejátszót sokkal ritkábban dobja el, mint a kompakt lemezeket. A Greenpeace szerint azonban nem elég ritkán: az újonnan gazdára lelt készülékek jelentős részét olyanok veszik, akik régebbi modelljüket cserélik le. Az 1-2 évvel ezelőtt pedig még modernnek tartott lejátszók többnyire a szemétben végzik, és mivel kevésbé környezetbarát anyagokat is tartalmaznak, komoly terhelést jelentenek az élővilágra. Az ólom, a kadmium és más nehézfémek pedig jóval nagyobb kockázatot hordoznak magukkal, mint a kompakt lemezek.

Nem állunk jól
Mindezek ellenére nincs olyan egységes politikai akarat, amely a világon eddig bárhol is szigorú szabályok alkalmazására kötelezte volna a gyártókat – szemben például a PC-kkel, ahol az Energy Star logó megszerzéséhez komoly követelményeknek kell eleget tenniük a terméket előállító vállalatoknak. Csupán az Európai Unió Reduction of Hazardous Substances (RoHS) szabályozása jelenthet iránymutatást, ez azonban nem kötelező érvényű rendelkezés – az elektronikai cégek maximum önkéntes alapon vetik magukat alá az EU-s rendeletnek.

Nem megoldott a visszagyűjtés sem, habár ebben az Apple példát mutathat a többi vállalatnak: Steve Jobs cége 10 százalék kedvezményt ad a következő Ipod vásárlásakor, ha a vevő korábbi lejátszóját eljuttatja egy Apple boltba. Ezzel azonban nem él mindenki; ráadásul a kevésbé ismert termékek, a kínai tucatáruk esetében semmilyen hasonló program nem létezik. Ezek a készülékek csak elvétve kerülnek megfelelő hulladék-feldolgozó üzembe, legtöbbször a kommunális szemétben végzik.

A felmérést készítők szerint a legtöbb, amit a média jelenleg tehet, hogy felhívja az emberek figyelmét az elektronikus eszközök jelentette környezeti ártalmakra. Ezt a célt szolgálja ez a cikk is; alul pedig a Humusz (Hulladék Munkaszövetség) hulladékátevő telephelyeket tartalmazó országos listájára és az e-hulladékkal kapcsolatos jogi szabályzásra mutató linkekkel lehet további, helyi ismereteket szerezni.