Memória: adattárolás egymilliárd évig

A háttértároló egységeket kapacitásuk mellett két további fontos tényezővel lehet jellemezni: adatátviteli sebességükkel és megbízhatóságukkal. Annak idején a CD-ket és DVD-ket úgy hirdették, hogy az azokra írt adatok olyanok, mintha kőbe lennének vésve: akár 100 évig is kibírják. Ehhez képest alig néhány év alatt elvesztik a rajtuk tárolt információt. A merevlemezek sem sokkal jobbak: egy-két évtizedet ez a technika sem bír ki, ami a hibamentes adattárolást illeti.

Sajnos nem hoznak megváltást napjaink flashmemóriás adattároló egységei sem, bár ezeknél az írási/olvasási ciklusok jelentette „elfáradási időt” kellene először kitolni. Becslések szerint azonban még ha vigyázunk is rájuk, akkor is csak 10-30 évig tárolják biztonsággal az adatot, ezután már nincs sok esély minden elraktározott információ hibátlan visszaolvasására. És nem csak azért, mert addigra inkompatibilissé válnak mindenféle olvasóeszközzel.

Lesz megoldás
Áttörésre van tehát szükség, legalábbis a hosszú távú adattárolás tekintetében. Mert ugyan megoldást jelenthet az adatoknak mindig újabb és újabb médiára való átmásolása is, ám ez körülményes olyan helyeken, ahol nagyon nagy mennyiségű, ritka hozzáféréssel kezelt információt tárolnak. Ezt az áttörést hozhatja el az a fejlesztés, amely a hagyományos szilíciumalapú chipek teljesítményéhez képest sok nagyságrenddel tovább őrizheti meg a rá bízott adatot. Becslések szerint akár egymilliárd év is lehet az új anyagszerkezetű tárolóeszköz élettartama.

Hivatalosan a június 10-én megjelenő, az American Chemicals Society (ACS) által publikált Nano Letters folyóiratban kerül nyilvánosságra az a fejlesztés, melyet tudósok egy csoportja, Alex Zettl vezetésével kísérletezett ki nemrég. A kutatók rövid összefoglalója szerint egy, az emberi haj vastagságának ötvenezred részét kitevő vas nanorészecskét tartalmazó memóriaeszközről van szó – a parányi fémet egy üreges, szénalapú nanocsőbe zárták. Elektromosság jelenlétében a nanorészecske ebben az üregben képes – méghozzá nagy pontossággal – előre és hátra mozogni.

A hatás felhasználható információ tárolására: programozható memóriarendszerek készíthetők általa. Laboratóriumi kísérletek és az elméletek szerint az eszköz elképesztő adatsűrűségre lehet képes: elérheti az akár 1 terabyte per négyzetinchet is. Megfelelő hőmérséklet mellett pedig azt sem tartják kizártnak, hogy akár még egymilliárd év múlva is kiolvashatók a rendszerbe táplált adatok.