Smart home
Nyomtassunk napelemeket!
Könnyűek, bárhol felhasználhatók, igaz, (még?) nem túl hatékonyak.
Susan Hockfield, az MIT elnöke, és Paolo Scaroni, az olasz Eni olajvállalat vezérigazgatója mutatta be a múlt héten azt a fejlesztést, amely a két intézmény közös erőfeszítéseinek eredményeként jöhetett létre. A nyomtatható napelemek (cellák) sajnos még mindig kísérleti fázisban vannak, azaz a következő néhány évben nem jelennek meg kereskedelmi forgalomban, ám ennek ellenére nagyon ígéretes területnek számít kutatásuk/fejlesztésük. A szerves félvezető anyaggal borított papírok előállítása ugyanis roppant egyszerű módon, a tintasugaras nyomtatók működési elvéhez nagymértékben hasonlító módszerrel valósítható meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyes panelek tömege a jelenleg alkalmazottakhoz képest töredékére csökkenhet.
A szénalapú festékek alkalmazásával létrejött energiagyűjtő felület jelenleg egyelőre nem túl hatékony – ez az egyik fő oka, hogy ipari és otthoni alkalmazására még várni kell. A napsugárzást átalakítani képes prototípusok csak mintegy 1,5-2 százalékos hatásfokkal dolgoznak. Ugyanakkor a papír felületére felvitt anyag elég sokféle lehet, amennyiben szobahőmérsékleten felvihető hordozójára. „A trükk a papír felhasználásából származik.” – nyilatkozta Vladimir Bulovic, az MIT és az Eni közös támogatásával létrejött kutatóközpontjának vezetője.
Érdemes pár szót vesztegetni a napsugárzásra érzékeny felület kialakításáról. Az Eni-MIT Soler Frontiers Center nanoméretű anyagrészecskékkel kísérletezve akadt rá a jelenleg alkalmazottra. A keresés közben elsősorban nem is az anyag minőségi jellemzői voltak fontosak, hanem az a tény, hogy szobahőmérsékleten felfújható a papírra. És nem csak arra – akár műanyag lemezre vagy fémfóliára is rögzíthető a napsugárzást elektromossággá konvertálni képes anyag.
Miért érdemes a napenergiával foglalkozni, annak nyilvánvaló környezetbarát mivolta mellett? Ha az Egyesült Államok területének mindössze 0,3 százalékát befednénk 10 százalékos hatékonyságú fotovoltaikus (azaz fény hatására feszültséget indukáló) napelemekkel, akkor az így előállítható energia az észak-amerikai ország igényének háromszorosát is képes lenne kiszolgálni – még akkor is, ha nem benzinnel, hanem elektromos autókkal közlekednének az amerikaiak. Ennek a lehetőségnek pedig túl csábító az ígérete ahhoz, hogy ne foglalkozzanak vele egyre nagyobb erőforrásokkal a kutatók.
