Teszt: Poken digitális névjegykártya

Az általunk kapott Poken tulajdonképpen nem más, mint egy pendrive-ba integrált NFC-s chip, mely a hozzá adott szoftverrel képes arra, hogy ha két ilyen eszközt összeérintünk, akkor egyrészt azok kicserélik egymás adatait, másrészről pedig azokat digitálisan eltárolják nekünk annak érdekében, hogy ne kelljen háromhavonta a névjegyek alapján visszaemlékeznünk arra, hogy éppen kivel, mikor milyen minőségében találkoztunk.

Közösségi hálóra építve

A Pokenünk összeérintése után adott a feladat: azt számítógépünk USB csatlakoztatójába dugva el kell indítatnunk a pendrive-on lévő kis alkalmazást, mely a gyakorlatban nem csinál mást, mint felszúr minket a poken.com weboldalra, ahol megkezdődik a regisztrációs procedúra.

Ekkor nem történik más, mint magunkhoz rendeljük a kis eszközt: nevünket, egyéb személyes adatainkat megadva percek alatt megtörténik a regisztráció. Ezt követően a rendszer a Pokent összeszinkronizálja a weboldallal, melynek köszönhetően az eddig általunk összebarátkoztatott Pokenek tulajdonosainak adatai felkerülnek a site-ra a kapcsolataink közé.

Igen, valószínű ezen a ponton már mindenki észrevette: nem más ez tehát, mint egy olyan közösségi háló, ahol a felhasználók nem egymás jelölgetéseivel, hanem az alapján kerülnek „kapcsolatba”, hogy ki kivel érintette össze a digitális névjegykártyáját. A site-on egyébként a közösségi oldalak analógiájára építve egy hírfolyamban láthatjuk egyes kapcsolataink új kapcsolatait, tevékenységeit, illetve ha összekötjük mondjuk Linkedinnel, Facebookkal, Twitterrel, vagy Skype accountunkkal a Pokent, akkor ezen hálózatok aktivitásai is látszódnak a felületen. Ezeken felül egy térképen tudjuk nyomon követni kapcsolataink általuk megadott pozícióját, illetve fájlokat is megoszthatunk a kapcsolatainkkal a rendszeren keresztül.

Érintés

Az ismerkedés úgy történik, hogy a Pokeneket a rajtuk lévő kis tappancs-szerű ikonoknál fogva kell úgy összeérinteni, hogy azok elkezdjenek világítani. Ha világítanak, akkor a Pokenek eltárolják magukon a másik Poken adatait, majd amikor számítógép elé érünk és felcsatlakozunk a poken.com weboldalra, akkor azokat ide feltöltik és megjelenítik a felületen.

Az egész „ismerkedés” körülbelül 2-3 másodpercet vesz igénybe, környezetbarát és nem utolsósorban kényelmes. Mindemellett a tökéletes megoldás véleményem szerint egy olyan plasztik USB-s névjegykártyába való integrálás lenne, mint amilyenek pár éve divatosak voltak: itt az egésznek mégis lenne egy igazi névjegykártya fílingje, lenne adattároló kapacitása is, és nem utolsósorban személyre szabható kinézete is lehetne, mely alapjaiban határozza meg a névjegyet, illetve a rajta szereplő, már az érintéskor is látható céges arculatot, illetve az azzal kapcsolatos első benyomásokat a másik félben.

Összegezve

A Poken digitális névjegykártya, illetve az arra épített közösségi háló jó ötlet, hibátlanul működik, ugyanakkor két dolgot érzünk benne hiányosnak. Az egyik, hogy az internet, illetve az arra épülő közösségi hálók pont azért jók, mert nem kell mindenkivel találkozni, így lehet, hogy egy Linkedin-alapú kapcsolati háló integrálás kisebb jogokkal (mint ha már találkoztunk volna az emberekkel) szerencsés lenne. A másik pedig, hogy komolyan megfontolnánk az eszköz formátumát (mondjuk a fentebb írt plasztik formátumra) még akkor is, ha hónapok kérdése, és a Poken alkalmazás benne lesz az NFC-s mobiltelefonokban.