Napkitörések: eljöhet a technológiai középkor?

Kezdjük az elején

Mindig is ki volt téve a Föld a Nap szeszélyének, ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulása a sarki fény (auroraborealis), mely az északi és a déli pólus környékén a legfeltűnőbb, de nem ritka, hogy ezektől a pontoktól több száz kilométerre is látható a jelenség. Alaszkában, Kanadában, Finnországban és Norvégiában egyáltalán nem ritka jelenség a sarki fény, ezeknél délebbre viszont ritka, mint a fehér holló. Ennek az északi fénynek az eredetét sokáig nem tudták megfejteni, az ősidőkben a vikingek úgy vélték, hogy ez a fényjáték halott hajadon lányok égen tükröződő képeinek égi megjelenése. A finnek úgy vélték, hogy az auroraborealis olyankor keletkezik, amikor a hegyekben portyázó róka farka felveri a hóbuckákat, innen a finn név, a „róka tüze”. A lappok hite szerint a sarki fényben mágikus erők vannak, és nem árt vigyázni vele, mert aki magára haragítja azt, akár meg is ölheti.

Természetesen a magyarázat kevésbé ilyen misztikus, ugyanis az északi (vagy sarki) fény a Föld légkörét érő elektronikus eső, melynek hatására a légkör izzó fényt bocsát ki. És hogy honnan jönnek ezek a részecskék? A Napból. A Nap hatalmas mennyiségben engedi útjára az űrbe ezeket az elektromos töltetű részecskéket, mely részecskék napszél formájában igen gyorsan, több mint 1 millió km/óra sebességgel mozognak az űrben. E sebesség ellenére is napokig tart, mire egy-egy nagyobb napkitörésnek az eredményeként a napszél eléri a Földet. A sarki fény tehát zömmel a Napból származó protonok és elektronok által keltett látványos fényjelenség, de egy kis része az űr más területeiről, a Naprendszeren kívülről is származhat.

A napszél pedig egyszer csak eléri a Földet, aminek viszont szintén van egy mágneses tere. A Föld mágneses tér pedig a sarkkörök felé tereli ezeket a részecskéket, melyek így a sarkok 2-3 ezer kilométeres sarkifény-övezetébe csapódnak be. Viszont felfokozott napkitörésekkor ez az övezet sokkal nagyobb területre terjedhet ki, így lehetséges az, hogy a látványos sarki fény a délebbre (vagy északabbra) fekvő, sűrűbben lakott települések, városok felett is látható. Ez utóbbi viszont annyira ritka, hogy évtizedenként egyszer-kétszer látható csak a délebbi városokban vagy Közép-Európában. A sarki fény számtalan színben jelentkezhet, de jellemzően inkább sárgászöld színű, melyet az egyatomú oxigén okoz és az időtartama kevesebb, mint egy másodperc. Ez az oxigénatom piros fényt is képes kibocsátani, de ennek időtartama majdnem két percig is eltarthat. Ez szinte teljesen ártalmatlan jelenség. Na de mi van akkor, ha a Nap fokozott tevékenységégnek köszönhetően sokkal több anyag kerül ki az űrbe és indul el a Föld irányába?

A napkitörés

Második körben meg kell ismernünk és értenünk a napkitörés jelenségét. Maga a jelenség a naptevékenység leglátványosabb és egyben legfélelmetesebb jelensége, mely a bolygónkra is hatással van. Ahhoz, hogy egy napkitörés létrejöjjön, három dolognak kell együttesen megtörténnie a csillagunkon. Először is a naplégkör egy jól körülhatárolt részének hirtelen és erős kifényesedése kell hozzá, amit flernek hívunk. Emellett a napkorona egy darabkának ki kell lökődnie a bolgyóközi térbe (koronakidobódás). Végül a napkoronában hosszú ideje egy helyben lebegő, a környező gáznál sűrűbb és hidegebb felhő (nyugodt protuberancia) hirtelen, gyorsuló felemelkedése és elszállása (Eruptív protuberancia). Ha ez a három jelenség egyszerre bekövetkezik, akkor beszélhetünk a napkitörés jelenségéről. Természetesen ezek a jelenségek külön-külön is létrejöhetnek, dea legnagyobb napkitörések pedig akkor következnek be, amikor mindhárom esemény szinte kirobbanóan erős. Érdemes ezekre odafigyelnünk, ugyanis manapság sokkal jobban ki vagyunk téve ezeknek a mágneses erőknek, mint gondolnánk.

A technikai fejlődés lehet a vesztünk is?

Az erős flerek idején megnő a sugárzás a Föld felső légköreiben és a bolygónk körüli űrben. Ez a sugárzás zömmel röntgen- és gammasugárzás, mely sugárzások kárt tehetnek a műholdakban, melyek legrosszabb esetekben tönkre is mehetnek. Így viszont megszűnik a műholdas televíziózás, a GPS-rendszer és minden kommunikációs csatorna, melyet a szatelliteken keresztül teszünk meg. Emellett az műholdak irányíthatatlanokká válhatnak, letérhetnek orbitális pályájukról és becsapódhatnak a Föld felszínére. Persze jó részük elég a súrlódás határára, de azt, hogy hova csapódnak be a megmaradt alkatrészek, azt – emlékezzünk csak az elmúlt évben lezuhanó amerikai és orosz műholdakra – senki se tudná megjósolni. Ugyanígy bajba kerülhetnek az űrhajósok is és a földi pályán keringő nemzetközi űrállomás legénysége is, ugyanis a megnövekedett sugárzás az ő gépeiket és tönkre teheti, emellett a megnövekedett röntgensugárzás sem mondható éppen egészségesnek. Nekik az ilyen esetekben érdemesebb földárnyékba bújni a napszél elől.

Bár a Föld légköre kiszűri a legtöbb részecskét és nem engedi a talaj közelébe, egy óriási napkitörés-sorozat, mely pontosan eltalálná a Földet, bizony komoly károkat tudna okozni. Emlékeinkben még élhet az a jó tanács, hogy villamoson, trolin és metrón ne szállítsaunk adatokat floppy lemezen, ugyanis a mágneses tér eltűntetheti róla azt. Ma már nincs floppy, de van helyette sok más olyan eszköz, melyet egy erős mágneses vihar örökre tönkre tehet. A mobilhálózatok, az elektromos hálózatok és az egyéb elektronikus eszközök nincsenek felkészülve egy hatalmas mágneses viharra. Elképzelhető, hogy egy ilyen napkitörés esetén minden elektronikus eszköz egyszerűen leállna. Megállna a lift, a metró, a pacemaker, a számítógépek, a telefonok, a pénzügyi rendszer, egyszóval minden. Mivel a mai ember szinte képtelen meglenni elektromos kütyüi nélkül, így egy tartósabb (egyben aktívabb) naptevékenység és mágneses vihar esetén globális összeomlásra lehet számítani, ami végső soron egy újabb sötét középkorhoz vezetne és káoszt okozna a nagyvilágban.

Hogy miért is olyan aktuális ez? Eddig is voltak aktívabb időszakai a Napnak, akkor is okozott galibákat, de nem akkorákat, mint egy olyan, amely ma bármikor bekövetkezhet. Mostanra érte el az emberiség azt a szintet, hogy rendkívül függünk a technikától, hogy mindent elektronikusan intézünk (email, banki ügyek, kapcsolattartás) és mindenben ott van az áramkör, a legegyszerűbb játéktól a legújabb autóig. 2013 elejére pedig a Nap eléri a napfoltciklus 11 éves maximumát, azaz a jövő év elején különösen aktív lesz a csillagunk és felfokozott napfoltkitörések várhatóak. Ha pedig ezek a protonok elérik a földfelszínt, akkor tönkretehetik az érzékeny műszereket, túlfeszültség jöhet létre a magasfeszültségű vezetékekben, amely szétégethet minden elektromos hálózatra kötött eszközt, hatalmas áramszünetekkel.

Hogy ez csupán pánikkeltés-e vagy valós veszélyre figyelmeztet mindenkit az idei naptevékenység, arra nincs pontos magyarázat, ráadásul pontos előrejelzést sem lehet adni egy év távlatából. Mindenesetre ma már folyamatosan figyelik a Nap tevékenységét és a napfoltkitöréseket is sorra regisztrálják.Sőt, a technikai fejlődés eljutott oda is, hogy műholdakkal figyeljük ezeket a jelenségeket méghozzá úgy, hogy napokkal előre tudni lehet, ha egy erősebb napszél éppen felénk tart. Egyes csillagászok szerint a 2013-as óriás napkitörés amolyan szenzációhajhász módon túl van ragozva és az elmúlt 100 év egyik legenyhébb maximumának ígérkezik a jövő évi csúcsesemény. Az űr „időjárását” pedig bárki szabadon követheti a www.spaceweather.com oldalon vagy ellenőrizheti a napfolt tevékenységet a http://www.solarmonitor.org –on.