Teszt: BluePanther Voyager GT – ugyanaz fele áron

Úgy legyen öttalálatosom a lottón, mint ahogyan megjósoltam úgy két éve, hogy a piacot el fogják árasztani az olcsó tabletek. Persze a Joker nem lett volna az enyém, mert azt sosem gondoltam volna, hogy ezek az olcsó tabletek ilyen minőséget fognak képviselni. Sokan mondták, de én nem hittem el, hogy Kína így fel tud jönni minőségben és hogy az ember alig másfél évvel az első normális 7 colos tablet megjelenését követően – amelyet akkoriban úgy 200 darab magyar ezres körül adtak, ha jól emlékszem – egy ilyet nyomnak majd a kezembe és ilyen áron. Kicsit kétkedve fogadtam a sebességéről szóló beharangozót, de pár perc használat alatt rájöttem, nem túlzott Gyuri, amikor csillogó szemmel beszélt a BluePanther Voyager GT-ről.

Ez a tablet még DFD, azaz Dolog Fehér Dobozban. Ez annyit tesz, hogy a termék létezik, tudható minden róla, de a dizájn, a marketing – és így például a doboz kinézete és tartalma – most van kialakulóban. Mégis sikerült belőle egy korai példányt elcsípnünk, köszönhetően a BluePantherrel ápolt jó kapcsolatunknak. Mivel jócskán a boltokba kerülés előtt vagyunk, kénytelen vagyok néhány technikai adattal untatni a kedves olvasót. Nem találunk róla ugyanis sehol leírást, hiszen még meleg, még meg sem száradt rajta a festék. Természetesen ahogy a polcokra kerül a gép, ezt a tesztet kiegészítjük a gyári, hivatalos adatokkal is. Addig jöjjenek tehát az általam mért, illetve a tesztszoftverekkel kinyerhető tények, természetesen érthető magyarázattal.

A készülék méreteit tekintve a 7 colos táblagépeknél megszokott dimenzióba tartozik. Saját méréseim szerint 192x12x9 milliméterbe sikerült belepréselni a tartalmat és 344 grammot nyom. Mindez lefordítva a mindennapok nyelvére annyit tesz, hogy a ruhaipari szabványoknak megfelelően egy belsőzsebbe belefér, mégpedig kényelmesen. Azaz akinek egy ilyenre támad kedve, nem kell magával feltétlenül táskát cipelnie, mert kabát belső zsebében, vagy az öltöny belső zsebében simán elfér, még tokkal is. És nem is nagyon fogja húzni a zsebünket.

Nem tudni, hogy a dobozában mit kapunk majd, de az már biztos, hogy szabványos microUSB-s töltővel érkezik és egy kutya közönséges töltő is képes feltölteni. Nem kell tehát hozzá a dobozban is adott, speciális, 2 Amperes erőmű. Én például a feleségem telefonjának a töltőjével töltöttem fel, mert lusta voltam összeszerelni a dobozban kapott töltőjét. Ami egyébként és természetesen szabványos hálózati adapter, a magyar konnektorokhoz alakítva.

Azt sem tudni, hogy a doboz tartalmazza-e majd, de én kaptam hozzá egy autós szettet is, ami egy tapadókorongos tartókarból és egy passzív bölcsőből áll. Ahogyan megszokhattuk már BluePanther dolgoknál, egészen “véletlenül” a Herbert Richter négypontos rögzítési rendszerével megegyező minden, azaz akinek van autóspecifikus tartója, az a tapadókorongot nem is kell megvegye, mert a bölcsőt magát rá tudja a HR tartókra pattintani. Gyanítom egyébként, hogy amennyiben a dobozba nem kerül ez a tartó bele, akkor sem kell majd pár ezresnél többet leszurkolni érte. Annyit meg mindenképpen megér, mert még kitámasztó is van a hátulján, ami meg kifejezetten ötletes húzás. Navigációhoz javaslok egy nagyobb teljesítményű szivargyújtós töltőt használni, mert a folyamatos képernyőmozgatás és a GPS, valamint a navigációs szoftverek eléggé megnyaggatják az összes gépet és gyanítom, hogy csak egy 2 Amperes töltő képes menet közben megfelelő energiával ellátni egy ekkora tabletet.

A készüléket körbeforgatva azt látjuk, hogy van előlapi és hátlapi kamerája is. Az előlapi 640×480-as felbontást nyújt 35 milliméteres gyújtótávolsággal és ez a VGA felbontás videótelefonáláshoz tökéletesen elég. A teszt során próbáltam G-Talk, azaz Google csevegőn felhívni a készüléket, de a hanghívásra és a videóhívásra is kiakadt a rátelepített kliens és akkor is, amikor emerről próbáltam hívni amarra. A hátlapi kamera 1600×1200-as, szintén 35 milliméteres gyújtótávval, azaz mindössze 2 megapixeles. Hogy ezzel milyen fotókat lehet készíteni, azt egy Picasa webalbummal mutatom be, ahonnan a fotók eredeti méretben is letölthetők. Ide kattintva érhető el. És ez mire elég? Fotók interneten történő megosztására mindenképpen.

A kamera mellett semmiféle segédfény nincs, így sötétben fotózásra nem alkalmas. A hátlap láthatóan levehető, legalábbis a kialakítása ezt mutatja és az is látható, hogy valaki meg is próbálta már levenni. Nem alakítottak ki a levételéhez alányúlási pontot, ennek hiányában én magam nem mertem volna feszegetni, ha nem szorul bele a SIM kártyám és nem vagyok kénytelen a hátlapot lefeszegetve kivenni. Így a készülék belsejéről is rendelkezem már némi információval. Sajnos az nem nyerhető ki sehonnan, hogy az akkumulátor mAh-ban mérve mekkora kapacitású, de látszik a fotón egy felirat, miszerint 16,65 Wh-ás az akkumulátor.

Amit – ha az Elixirnek hinni lehet – el kell osztani az 3,605 Volttal és akkor azt kapjuk, hogy 4620 mAh-ásnak kell lennie. Ez pedig nem kevés. A Smallte.ch Accumulator HD nevű alkalmazása azt mondja, hogy teljesen feltöltve 250 óra készenlét várható. Egyébként a tábláknál az akkumulátorokkal nem szokott gond lenni, mert a táblák nagyok és így elfér bennük a nagyobb akkumulátor. Amennyiben megtudjuk hivatalos forrásból ezt az adatot, természetesen azzal is frissítjük majd ezt az írást. Mivel a készüléket egy napig tudtam csak tesztelni, az akkumulátor teljesítményéről nem tudok hiteles információt szolgáltatni.

Nézzük, mi van még a házon! Az előlapon és a hátlapon semmi. Nincsenek előlapi hardveres gombok, mert ez a gép már 4.0.3 Androiddal érkezik és ennél a rilíznél már a képernyőn található minden, a kezeléshez szükséges gomb. Ez hamar megszokható, még ha eleinte furcsa is, hogy ami eddig fent volt, az most lent van és amit eddig le kellett húzni, azt most fel kell húzni. Az operációs rendszerről egyébként, kicsit később még pár szót ejtek.

Örömmel látom, hogy a rövidebbik élen, az USB nyílása mellett van egy HDMI csatlakozó, így nem kell semmilyen MHL kábel (az USB-t HDMI-re alakító közbetét) a tévére kötéshez. Annak viszont nem örülök, hogy a csatlakozó miniHDMI. MicroHDMI kábelem már van (és sikerült is megtalálnom a káoszban), normál HDMI kábelem is van, de miniHDMI pont nincs. Így aztán nem tudtam kipróbálni, miként adja ki a képet a tévére és gyanítom, hogy a kedves olvasó is kicsit bosszankodna, ha egy plusz kábelt kellene vásárolnia. A forgalmazónak azt javaslom, hogy ha már kínai a cucc, kérjenek hozzá Kínából átalakítót vagy kábelt is. Egyébként 1-2 dolláros áron lehet ilyet rendelni kínai webáruházakból, úgyhogy akinek kell, 500 forint körül megússza, kiszállítással. És ez az összeg a jelenleg szigorodó vámszabályok mellett sem vám- és áfaköteles.

Még a házon, mégpedig a töltő és HDMI csatlakozókkal szemközti élen találunk 3,5 milliméteres jack-dugó aljzatot, ide csatlakoztathatunk szabványos fejhallgatót. Emellett van a hangszórók nyílása is, ami azért hülyeség, mert videózásnál úgyis elfektetve használjuk a képernyőt és így a sztereó hatás nem jön ki rendesen. Ezt nem kellett volna lemásolni az S-betűs koreai gyártótól…

A hosszabbik élek tartalmazzák egyik oldalon a bekapcsoló gombot és a hangerő gombokat, másik oldalon pedig a SIM és a microSDHC kártyák foglalatait. Azaz ebben a tabletben van 3G modem, amelybe lehet tolni egy SIM kártyát és lehet vele bárhol mobilinternetezni. Itt kezd az ember jobban érdeklődni, ugyanis ekkora tabletek vannak hasonló áron, de mindg 3G nélkül, csak wifin kommunikálnak. Vagy sokkal gyengébbek hardveresen. Amelyik tehát ennyit tud és 3G-s, az nagyjából 100 darab, igazságos Mátyás királyunk arcképével díszített ezresért találjuk meg az árukeresőkben. Innen a tesztünk címe, hiszen ez a tábla ugyanazt (illetve egy kicsit többet) nyújtja fele áron, mint az eddig megismertek.

Ha pedig van egy olcsó, kényelmes méretű, 3G-s és wifis készülékünk, akkor már csak az érdekel minket, hogy mire képes. Vannak-e kompromisszumok, amiket el kell fogadjunk a használatánál. Nos kompromisszumok vannak, de nem fájdalmasak. A készülékben 500-500 MiB ROM és RAM található, de szerencsére a ROM bővíthető külső SD kártyával. A RAM a szoftverek futtatásához bőven elegendő, semmi lassulás nem figyelhető meg, hiába nyitunk meg számos alkalmazást egyszerre. A belső ROM nagyjából 200 alkalmazás telepítésére elég, én magam elég sok mindenre használom a telefonomat és azon sem volt soha 180 alkalmazásnál több telepítve egyszerre. A külső – microSDHC – kártyából pedig 32 GiB-ig biztosan elfogad bármit, ekkorával próbáltam ki és vitte.

A memória méreténél talán fontosabb maga a processzor. Nem is a sebessége, hanem inkább az, miként teljesít. Nos, azt tudjuk, hogy 1 GHz-es órajelen ketyeg, de nagyon sok 1 GHz-es készülék volt már nálam, amik nem teljesítettek valami fényesen. Az tehát, hogy miként produkál egy gép, a használat során, a mindennapokban dől el. A BluePanther Voyager GT-t kézbe véve az tűnik fel, hogy akadás mentesen megy, a menük nyílnak mint a villám és a 3D-s gyorsítást igénylő szoftverek sem tudják zavarba hozni. Ha ráeresztünk valami benchmark szoftvert, látni is fogjuk, miért van ez így.

Az látszik tehát, hogy ez a tábla valahol az LG Optimus 2X alatt, de a HTC Desire HD felett helyezkedik el. Ebben az árfekvésben ez pedig csoda. Miért is kapott ilyen jó osztályzatot? A processzor maga közepes, de a memóriakezelés, az írás-olvasás és a 3D-s támogatás viszont felhúzza. Mindennek eredménye az, hogy semmi tétovázást nem veszünk észre a használat közben. A képernyő felbontása 600×976 pixel, ami 160 DPI-t jelent. Ezt kell a rendszernek rángatnia egy-egy feladatnál és ezt nem túl nehéz. Persze ne hasonlítsuk ezt a kijelzőt egy Note II 248 DPI-s kijelzőjéhez, de amúgy semmi baj nincs vele, tökéletes képet biztosít.

Kalandom azért volt vele, nem tagadom. A SIM kártya fedelén ugyanis van egy sematikus ábra a kártyáról. Máshol ezt úgy festik fel, hogy a SIM helyes behelyezését mutassa. Nos, itt nem sikerült ez és a készülékbe behelyezett kártya olyan szinten beragadt, hogy sehogy nem tudtam eltávolítani. És ráadásul nem volt 3G-s net, amit mindenképpen ki akartam próbálni. Szóval akartam vagy nem, de le kellett a hátlapot feszegessem ami sikerült is sérülések nélkül. És legalább az akkumulátor kérdésre is sikerült választ találnom. Amikor a SIM-et betettem, a net azonnal megjött, az AP, azaz hozzáférési pontok beállításait is leszedte a szolgáltatótól és máris gyönyörűen hasított a net. A vodás kártyámat tettem bele, hogy a T-Mobile számomat fel tudjam hívni tesztelési céllal. Erről később.

És hogy mennyire lehet ezen a táblán például internetezni? Nos egyrészt gyors, így a weboldalak betöltődésére nem kell sokat várni. Másrészt a felbontás tökéletesen elég arra, hogy egy jól megszerkesztett weboldalt tökéletesen átlássunk. A képernyő jól reagál az érintésekre és a weboldalak nagyítása és kicsinyítése így könnyed, kétujjas mozdulat. A saját böngészőjét használtam és azzal sem tudtam elakadni sehol, de mivel ez egy Android készülék, böngészőből is számosat letölthetünk rá.

És a végére pár meglepetés. Az első, hogy lehet vele telefonálni. Ugyanúgy van tárcsázónk és a számot felhívva a hangszórókon keresztül, vagy fülhallgatóval telefonálhatunk. Ez tábláknál ugyan nem kizárt, de nem is általános dolog. Ha tehát a telefonunk lemerülne és emebben pedig van egy telefonálásra alkalmas kártya, akkor kisegíthet minket a bajból. Ahogyan az sem mellékes, hogy segélyhívásra is használható, így akár életet is menthet. Nem baj ám, ha ez így van.

Amitől nagyon félek én ezeknél a készülékeknél, az a multimédia. A hangjuk sem, de a képük aztán végképp nem szokott megfelelni  az én kényes ízlésemnek. Ennek ellenére nincs panaszom ellene, tökéletesen játszotta a DivX filmeket és így egy megfelelő méretű kártyával kibővítve sok unalmas órától menthet meg minket. Főleg, ha a gyárilag szerelt csatlakozójával egy nagyképernyős tévére is rákötjük.

Összegezve tehát miről is van itt szó? Adott egy kecses, olcsó, igényes készülék, számos extrával, nyomott áron. Kiknek ajánlom? Azoknak, akik most szándékoznak önálló internetes készüléket vásárolni. Akik nem szeretnének wifitől-wifiig vándorolni, de nem is szeretnének a 3G-s képességért százezreket kifizetni. Karácsony előtt a boltokban lesz, tökéletes ajándék lehet belőle.