Teszt: ConCorde tab PLAY – nem játék

Nem tudok olyan családot mondani a környezetemben, ahol ne lepte volna meg a Jézuska, vagy a Télapó valamelyik családtagot legalább egy tablettel. Olyan családot is tudok, ahol két leánynak egy-egy tábla került a fa alá. Gazdagék karácsonya ez? Hát pont arról van szó, hogy nem. Többek közt a ConCorde az egyik olyan cég kis hazánkban, akik – nagy szerencsénkre – letörik az árakat és az átlagember számára is elérhetővé teszi a jó minőségű tableteket. Mit lehet ma kapni egy olcsó bringa, vagy egy komolyabb szánkó áráért? Tesztünkből kiderül…

A tisztánlátás végett hozzá kell tegyem azt is, hogy nagyon sok ismerősöm panaszkodott arra 2012 karácsonya előtt, hogy a boltokból eltűntek a jóáras tabletek. Aki sokat hezitált tehát, az idén karácsonykor hoppon maradt, vagy vehette meg ugyanazt a duplájáért. Én is majdnem így jártam, hiszen a ConCorde-nál csak a jó személyes kapcsolatainknak köszönhetően (még egyszer köszönjük!) sikerült egy tesztpéldányt elkunyerálni, mert ők is az összes ConCorde tab PLAY-t eladták már hetekkel karácsony előtt. Így a készülék hátlapján látható feliratokat kitakarom, mert a boltokban időközben újra kapható modelleken ezek nincsenek rajta. Minden más részlet amúgy ugyanaz, ezek pedig meglepően finom részletek ám.

A doboz is szép, de kinyitva az ember számos tartozéknak örülhet. Szoktak adni a tabletek töltéséhez adaptert, ehhez is kapunk egyet. Sajnos speciális csatlakozón tölti, így ezt magunkkal kell hordani. Adatátvitelre kettő microUSB kábel jár hozzá, az egyikkel a számítógéphez csatlakoztathatjuk (ennek a vége apa), míg a másikkal az USB host funkciót használhatjuk ki vele, azaz pendrive-ot dughatunk rá. Ezt a kábelt nem szokták adni azokhoz a tabletekhez sem, amik tudják ezt a funkciót. Igaz, hogy nem drága egy ilyen, de akkor is nekünk kell utánamászkálni. Itt nem, az aljzatba bedugjuk a külső adathordozót és boldogok is lehetünk.

Bár a ConCorde weboldalán ide kattintva elérhető a gép teljes műszaki specifikációja, azért van néhány dolog, amit kiemelnék. Köztük elsőként azt a procit, ami hajtja ezt a masinát. Jó lesz megjegyezni a RockChip nevet, mert ezek a chipsetek olyan mértékben vágnak oda az összes konkurens gyártónak, hogy az valami hihetetlen. Az ebben a gépben szolgálatot teljesítő RK 3066 sem kivétel, egy kétmagos (dualcore) cuccról van szó, amely 1,6 GHz-en ketyeg. A legegyszerűbb műveletek végzésekor is besegítenek egymásnak a magok, és ennek az az eredménye, hogy sehol nem tapasztalunk megtorpanást. Úgy viszi a combosabb játékokat is, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nos, aki azt hiszi, hogy ez természetes, az kérdezze meg a karácsonyi hajtásban bevásárolt tabletek gazdáit. Nem mindenki ilyen elégedett ám. Ennél a gépnél azonban nincs kompromisszum és nem túlzok, ha a hasít szót használom. És mégsem zabálja az akksit…

Aztán hadd emeljem ki a beépített tárhelyet, amiből 16 GiB-ot kapunk, így ha ez elég – legtöbbünknek az -, akkor erre sem kell költeni. Akinek meg ez sem elég, az bele tud tenni még egy 32 GiB-os microSDHC-t, így a tableten tárolható adatmennyiség azonnal megugrik 48 GiB-ra. Ha tehát nagy adatmennyiségeket szeretnénk ezen a gépen áramoltatni, semmi nem állja ebben az utunkat. Ne feledjük azt sem, hogy USB kábellel egy külső háttértárat is hozzádughatunk. Pendrive-ot meg szintén olcsón vehetünk manapság.

A tabletet kézbekapva az első dolog, ami megragadja a tekintetünket, az a kijelző. Hihetetlen, milyen szép. Nem véletlen ez, ugyanis IPS technológiát alkalmaz. Az IPS technológia azért kedvelt főként a tableteknél, mert a normál LCD-nél nagyobb betekintési szöget enged, így aki nem pont szemből nézi, az is lát mindent. Ennek a filmnézésnél lesz nagy szerepe, hiszen a nézők közül mindenki szeretné rendesen látni a filmet és nem csak az, aki középről nézi. Ha tehát egy ilyen IPS képernyős cuccal mutogatunk valakinek valamit, azt nem kell annyira felé fordítani, mint a hagyományos LCD-ket. Ez pedig kényelmes használatot eredményez, hogy a gyönyörű színekről ne is beszéljünk.

Még a képernyőhöz kapcsolódik a gép mérete, ugyanis nagyban befolyásolja ez is azt, hogy fogjuk-e szeretni. Ha túl nagy, akkor kényelmetlen lehet, ha túl kicsi, akkor meg nem látjuk jól. A 8 colos képátló egy nagyon jól eltalált méret, pont elég nagy de nem túl nagy. És nem is nehéz, 408 gramm a tömege. Sajnos a “zsebteszten” megbukott, mert egy átlagos (ruhaipari szabvány) zsebbe nem fér el. Ez azért van, mert a képernyő nem 16:9, hanem 4:3 arányú, így a 8 col nem a 12 centiméter, hanem a 15 centiméter felé közelít, ami a legnagyobb szélességet illeti. Aki tehát öltönyzsebben szeretné hordani a tábláját, annak ez a gép nem jó. Aki viszont táskázik, annak ez a szempont nem lényeges.

Ha már kicsit belementünk a tartalom mellett a formába is, hadd említsem meg, hogy a készülék olyan szinten nincs az előlapon semmilyen gombokkal ellátva, hogy gyakorlatilag tök mindegy, melyik a teteje vagy az alja. A beépített érzékelőnek köszönhetően úgyis mindig beforgatja a képet és a keret meg szintén szimmetrikus. A kezelőgombok a képernyőn vannak, a mindennapi használat során a képernyő tájolásával együtt fordulnak. Aki nem szereti tehát keresni az alját meg a tetejét, az ezt szeretni fogja. Talán az előlapi kamera az egyetlen ami miatt néha forgatnunk kell.

És ha már a kamera szóba került: nagyon sokat gondolkodtam, hogy miért figyelhető meg egy csomó tabletnél (ennél is) a kamera “csálé” beállítása? Most rájöttem. A jelenség ugyanis az, hogy számos tabletnél egészen furcsa szögben kell tartani a gépet ahhoz, hogy benne legyünk a képben egy videotelefonálásnál. A titok nyitja az, hogy videotelefonálni ezzel (ezekkel) úgy kell, hogy a kamera a bal felső sarokban legyen. Ekkor viszont a mi orcánk tökéletes helyre kerül és tökéletes szögben látszik. Ennyi.

Mivel a ConCorde tab PLAY tökéletesen lejátsza a videókat, jogos igényünk lehet azok kivitele egy nagyobb tévére akár. Ezt az igényünket is kielégítik, HDMI kábelen tehetjük ki a gyerek kedvenc meséit a lapos tévére, 1080p-ben is. A tab oldalélén találjuk a HDMI aljzatot a töltő, a microUSB és a kártyanyílás társaságában. Ugyanitt van egy szabványos, 3,5 milliméteres jack aljzat is, amibe a kedvenc fülesünket is bedughatjuk, de a dobozban is kapunk egy fülbedugót. Érdekessége, hogy csak három gyűrűje van és nincs rajta mikrofon, dehát ez nem telefon, nem kell vele telefonálni. A zenekedvelőket kényezteti Bluetooth kapcsolat is, amely támogatja az A2DP protokolt, így zenehallgatás közben vezérelhetjük is a lejátszást.

És hogy mi nincs benne? Ez egy rövid lista lesz. Megfigyelhető tendencia, hogy az ilyen, szobai használatra szánt táblákból kihagyják a GPS-t, ebben sincs. A helyzetünk meghatározása tehát csak wifin keresztül történhet, de a helyalapú szolgáltatások igénybevételéhez ez épp elég. Nincs a táblában beépített 3G mobilinternet, viszont az USB-host támogat számos sticket, magánál a ConCorde-nál is kapható ilyen. Nincs hátlapi kameránk sem, de enélkül is lehet élni, hiszen az emberek többsége nem akar egy vágódeszka nagyságú cuccal fényképezni. Röviden tehát azt mondhatjuk, hogy pont azokat a dolgokat hagyták ki belőle, amikre valójában tényleg nincs is szükség.

Kiknek és minek ajánlanám a ConCorde tab PLAY-t?

Nos, azoknak, akik nem feltétlenül a legalsó kategóriából akarnak szemezgetni és pár ezressel többért egy sokkal ütősebb gépre vágynának. Azoknak is ajánlom, akiknek megvolt már az első tábla és most feljebb szeretnének lépni kis plusz ráfordítással. Azoknak is javaslom, akik karácsonykor lemaradtak a hasonlóan kedvező árú tabletekről, de a szándékuk még mindig töretlen. Akik sok filmet megnéznek és esetleg erősebb játékokat is szeretnek futtatni, azok sem fognak csalódni. Kényelmes méretbe zsúfolt erőgép ez, kéne…