Teszt: Bluepanther 13,4 colos tablet – 34 centiméter táblapécében

“Uhhhh!” Ez az első reakciónk, amikor meglátjuk ezt az óriást. Én magam teszteltem már ezt-azt, de ehhez még csak hasonlót sem. Már maga a 34 centiméteres képátlója is felhívja rá a figyelmet és ekkor még nem is tudjuk a többi, finom részletet. Koncepció készülékről van szó, amelyből a gyártás előtt sikerült elkapnunk egy prototípust. Tesztünkben főként arra koncentrálunk, hogy lakható-e egy ekkora tablet. Érdemes-e ebbe az irányba elmenni, ami a méretet illeti, vagy túlzás és felesleges az ekkora képernyő? Viselhető-e és valóban a hordozható kategória-e ez a készülék? Kérdések után következzenek a válaszok!

Mivel nincs semmilyen hivatalos specifikáció még, jöjjön néhány szám! Elsőként egy négymagos, magonként 1,7 GHz-es processzort említenék, ami – nincs rá jobb szó – száguld. A használat során valami olyan folyékony élményben van részünk, amit tabletnél még nem láttam. Kisebbnél sem, “márkásabbnál” sem. Annak ellenére rángatja a képernyőt, mint Floki a lábtörlőt, hogy ez a képernyő nem csak méretben, hanem felbontásban sem kicsi. 1280×752 képpontból rakja össze a képet, amely kép egyébként színeit tekintve sem lenézendő. Nem tudom, milyen technológia ez, de olyan élénk, szép színei vannak, hogy élvezet ránézni. A nagy képernyőátló mellett ez a felbontás 111 PPI-t jelent. Ez a szám nem nagy, figyelembe véve azt, hogy vannak már 5 colos méretben fullHD felbontású képernyők is, de számomra megint bizonyít valamit: nem a PPI a lényeg. Ennél a képernyőnél ugyanis nincs az a sasszem, ami észrevenne pixeleket. Jól van megírva a grafikus felhasználói felület és ennek következtében ki is használja a képernyő adottságait. Nincs kockásodás, nincsenek szőrösödő vonalak.

A következő fincsi részlet a minőség, amelyre megint nem lehet panasz. Három anyagból áll össze a burkolat és mindhárom éppen ott van, ahol lennie kell. Az előlapot a főként a képernyőt és a keretét is burkoló üvegszerű borítás teszi ki, de már itt is találkozhatunk kicsit a széleken némi gumiszerű műanyaggal, amely nem csúszik és nagyon kellemes fogást ad a gépnek pont ott, ahol tartanunk kell. Ez a gumi átnyúlik az oldallapokon keresztül a hátlapokra is és amikor kézben tartjuk a tabletet, gyakorlatilag ezzel érintkezünk. Ha ez lenne a hátlap, az bizony elég randa benyomást keltene, így a hátlap nagy részére szálcsiszolt fémet tettek, így az nem szép, hanem gyönyörű. Akiknek tehát a belbecs mellett a külcsín is fontos, azok imádni fogják ezt a dizájnt. Van egy olyan gyanúm, hogy ez lesz az első olyan dolog, amit a “nagyok” fognak lekoppintani a “kicsikről”. Az előlapi hangszórók is szépek és a hosszabbik él mellett vannak, így mozizásnál sztereóban kapjuk a hangot. Még a gombok és a csatlakozók is a gumis műanyagból kaptak, így az egész oldal- és hátlap egységes, kifejezetten igényes hatást kelt. Kinézetre tehát ez a tablet csillagos ötöst érdemel. Azt meg ugyebár mondanom sem kell, hogy sehol nincs jele a legkisebb reccsenésnek, burkolatmozgásnak.

A csatlakozókat is egy műanyag-gumi fedél takarja, de itt álljunk meg egy kicsit! Amellett, hogy kizárja a port és a szöszmöszöket, eltávolítva számos meglepetéssel szolgál. Alap, hogy van OTG funkciós aljzat, azaz pendrive, billentyűzet, egér könnyedén dugható rá, ha veszünk egy microUSB-USB aljzat fordítót (még az is lehet, hogy a gyári csomagolásban is lesz ilyen, mert 50 cent, azaz száz forintos tétel). Emellett van HDMI kimenet és mivel a tablet tökéletesen játssza le az összes videoformátumot, ennek is nagy hasznát vesszük majd, amikor tévéhez akarjuk kötni és azon megjeleníteni tartalmakat. De ezek mellett találunk egy Host feliratú csatlakozót is, amelyre további eszközök csatlakoztathatóak. Így egyszerre csatlakoztathatunk külső meghajtót és billentyűzetet is a tablethez.

Ugyanitt a fedél alatt találunk még két érdekességet. Az egyik persze már megszokott, hiszen szinte minden tablet bővíthető külső kártyával. A microSDHC aljzaton nem csodálkozunk tehát, hanem örülünk neki, hogy 32 GB-al lehet általa felbővíteni a tabletet. Ami viszont felettébb érdekes, az a fedél másik végénél lévő, vak aljzat. Gyanúsan SIM-kártya méretű ugyanis, ki is van vágva a burkolatból, csak le van dugózva. Azaz megjósolom, hogy nemsokára napvilágot lát majd egy olyan modell is, amelybe SIM-kártyával tehetünk majd mobilinternetet. Itt ez nincs meg, így marad a mobilstick, amelyekből a szolgáltatók által forgalmazottakat (azok is kínaiak) a kínai tabletek szinte kivétel nélkül kezelni is szokták. Próbaképpen rádugtam az Inviteltől kapott stickemet és lám, működik tökéletesen.

Azonnal megjelent a térerő és a hozzáférési pontok nevének beállítása után gyönyörű 3G netem lett a tableten. Még úgy is, hogy az Invitel a Telenor tornyokat használja és variálni kell a hozzáféréssel. Aki simán egy Telenor, T-Mobile vagy Vodafone sticket dug rá, annak borítékolom, hogy simán, minden állítgatás nélkül mennie kell a netnek. Ez így nagyon fincsi ám még akkor is, ha a képernyő bekapcsolása után 10-20 másodpercet várni kell, mire feláll a mobilinternet.

Az is szerethető ebben a tabletben, hogy van neki 12 GB (tényleges) belső tárhelye (FLASH ROM), amelyet kedvünk szerint használhatunk a fájljaink tárolására. A programok telepítésére 2 GB áll rendelkezésre (ROM) és a szoftverek futtatásához 1,5 GB-ot kapunk (RAM), amelyből a rendszer betöltődésekor nagyjából 600-700 MB szabadon marad és ez nagyon elég mindenhez. Akiknek ezek a számok mondanak valamit, azok már sejtik, hogy igazán ezzel a tablettel semmilyen hiba nem lehet. A zökkenőmentes működést és az élményt viszont a brutális 3D támogatás biztosítja, mert a GPU 3D-s képességei észvesztőek. Csak annyit ezekről, hogy 3D-s teszteken csúnyán megalázta a Galaxy Note II-esemet.

Mindez azt eredményezi, hogy a durvább játékok sem fogják zavarba hozni. Ki is próbáltam néhányat és így a teszt megírása is kissé hosszúra sikeredett, mert annyira élvezetes egy ekkora képernyőn játszani, hogy nehéz letenni. Mindehhez hozzájön még az is, hogy az akkumulátor is bírja, hiába nyúztam, csak nem sikerült 50% alá meríteni egy nap alatt sem. Pedig ebben volt videónézés is. Persze nagy test, nagy élvezet, azaz ebbe a készülékházba (amely egyébként 326x228x18 milliméteres) és ebbe a tömegbe (1198 gramm) bizony elfér a nagyobb akkumulátor. Csak győzzük cipelni.

Mint korábban már írtam, a multimédiás képességekre sem lehet panaszunk. Minden, de tényleg minden videóformátumot visz a beépített, saját lejátszó és nincs akadás. Semmilyen akadás nincs. A képernyő színei gyönyörűek, de sajnos a betekintési szöge nem túl széles. Oldalra (fektetett képernyőnél) nincs baj, azaz ha többen nézzük, nagyjából 150-160 fokig mindenkinek ugyanaz az élmény jut. Viszont ha fel-le döntögetjük, vagy kicsit feljebbről vagy alulról nézzük, már nem ilyen rózsás a helyzet. Színek tűnnek el és besötétedik a kép. Ez az ára valószínűleg annak, hogy szemből nézve viszont tényleg brutálisan jók a színek.

Még szerencse, hogy kaptam hozzá egy fém állványt (nem tudom, a dobozban ez benne lesz-e), amellyel a kényelmes helyzet beállítható. A beépített hangszórók kicsit halkak, így zajos környezetben csak fejhallgatóval élvezhető az élmény. A hang minősége tökéletes, saját fülessel próbáltam és élveztem. Mindent összevetve szórakozásra tehát tökéletesen alkalmas és a nagy akkumulátor miatt tápellátás nélkül is simán maratoni használatot biztosít.

A készüléknek van egy hátlapi kamerája, amelyre az van írva, hogy 8 megapixeles, de valójában 2592×1936 pixelben fotóz, ami 5 megapixelnek felel meg. Ezzel együtt kültéren alkalmas a fotózásra és funkciók terén is egészen jól teljesít. Tud például sorozatfotót készíteni, ha folyamatosan nyomjuk a kioldó gombot, akkor 100 képig meg sem áll. Ezután kiválasztjuk azt, amelyik kell, a többit pedig töröljük. Jól használható funkció ez, ha gyorsan lejátszódó eseményt akarunk megörökíteni. Ahogyan szerethetőek az előre beállítható szűrők is, amelyekkel művészkedhetünk is kicsit. Van panorámafotó is, így a funkciókra nem panaszkodhatunk. Nincs viszont semmilyen villanófény, ezért aztán zárt térben és rossz fényviszonyok mellett felejthető élmény a fotózás. És itt jegyzem meg, hogy elég muris az, amikor egy ekkora “asztallappal” nekiállunk fotózni. Persze ez gusztus dolga. Mindenesetre van egy előlapi kamera is, amely 640×480 pixelben tud videózni és fotózni is.

Kiknek is ajánlom? Azoknak, akik nagy képernyőre vágynak. Akiknek nem gond, ha a tabletet táskában kell cipelni. Azoknak, akiknek nem gond, ha egy tablet egykilós. A méretből fakadó kényelmetlenségekért olyan élményt kapunk, amit sehol máshol. A négymagos processzor tényleg négymagos és nem csak azt hazudja magáról, így a tesztszoftverekben mért eredmények a mindennapi élet során is tetten érhetőek. Tökéletes multimédia, tökéletes játékélmény. Akik erre vágynak, imádni fogják.

Mivel a készülék még koncepció, sem árat, sem várható érkezést nem tudok ígérni. Ha tippelnem kellene, akkor az árát valahovág 90-100 darab magyar ezres környékére tenném, annyit meg is ér. De nem tippelek, ezügyben tessék kérdezgetni a BluePanther ügyfélszolgálatát (ide kattintva elérhetők), akiktől a tesztkészüléket is kaptuk (Köszönjük szépen!). Megint egy olyan tabletet sikerült nyomkodnom, amit nehéz szívvel adok vissza.