Teszt: Acer Liquid Gallant Duo – dupla Android

Nem nagyon volt választás azoknak, akiket az élet két telefonszám használatára kényszerített. Vagy cipeltek magukkal két telefont, vagy vásároltak egy olyan készüléket, amelyben két SIM-kártyának volt hely. Az első megoldás kényelmetlen és valóságos kiszúrás, míg a második esetében le kellett mondani az okostelefonok nyújtotta áldásokról, hiszen a kétsimes készülékek között – leszámítva néhány Kínából behozott lutrifont – nem volt Android. Idáig. Az Acer frappáns módját választotta a visszatérésnek azzal, hogy elsőként és nagyon olcsón dobta a piacra, köztük a magyar polcokra is ezt az ütős kis Androidot. Az Acer Liquid Gallant Duo ugyanis a mai napon netto 150 Euró körül megrendelhető és Magyarországra szállítva így 50-55 ezres között a miénk lehet. További részletek az Expansys webshopjában, ide kattintva. A tesztkészüléket mi is innen kaptuk – köszönjük – és nem is nagyon van kedvünk visszaadni. Nézzük, miért is tetszik ennyire.

A specifikációt bárki megtekintheti szintén a forgalmazó weboldalán, engedtessék meg nekem, hogy ebből csak a lényeget emeljem ki, amolyan étvágygerjesztő gyanánt. Tehát ugyebár van neki két darab SIM foglalat, amelyek HSPA/WCDMA 900/2100 MHz / Quad-band GSM/GPRS/EDGE: 850/900/1800/1900 MHz hálózatokon működnek. Azaz a világban mindenhol használható a telefon. A rendszer magja egy 1 GHz-es MTK csip, az MT6575, mellyel korábban már Huawei gépekben találkozhattunk. Az MTK csipeket egyébként olyan nagy gyártók is beleteszik a telefonjaikba, mint például a Samsung. A Gallant Duo 1 GiB RAM-mal érkezik. Majdnem 800 MiB szabad memóriát hagytak a szoftverek telepítésére, ez átlagosan 400 alkalmazásnak biztosít helyet. Az egyéb fájlok tárolására szolgáló háttértár egy beépített 4 GiB-os és egy microSDHC-val bővíthető külső SD-re oszlik, utóbbiból én egy 32 GiB-osat bele is tettem, tökéletesen kezeli.

A képernyő 4,3 colos, 960×540 qHD felbontású (negyed HD), amelyet úgy helyeztek el az előlapon, hogy szinte alig maradt keret. A hardveres gombokra sem pocsékoltak el helyet, a készüléken ugyanis 4.0 Android ketyeg és a rendszer üzemeltetéséhez szükséges gombok mind a képernyő szélén néha-néha megjelenő, vékony fekete sávon kaptak helyet. A helytakarékosságnak köszönhetően a 4,3 colos képernyő mellett is sikerült egy mindössze 65,9 x 129 x 9,89 milliméteres, kifejezetten kellemes méretet tartani és a tömege is felveszi a versenyt a konkurenciával. 145 grammba belezsúfolták a két SIM kezelésére képes hardvert akkumulátorostul, mindenestül. Természetesen az akkumulátor cserélhető, így vihetünk magunkkal tartalékot. A microSDHC kártyát a készülék lekapcsolása nélkül kivehetjük, bár a hátlapot le kell ehhez pattintani (Androidnál a kártya kiveszegetésére amúgy nincs nagyon szükség…). Ezen felül természetesen minden finomság megvan ahhoz, hogy egy teljes értékű Android élményt kapjunk, így nem hiányzik a GPS, a gyorsulásérzékelő, az FM rádió, Bluetooth, Wifi… sorolhatnám még.  A készülék tehát teljes.

Első olvasatra így a gép ígéretes paraméterekkel rendelkezik, a dobozából kivéve pedig kifejezetten megdöbbent a minősége. Nem találunk rajta kivetnivalót, de ez annak tudható be, hogy az Acer azért nem ma kezdte ám az ipart. Ha már doboz: igényes csomagolásban kaptuk kézhez, de a töltőn kívül – amely egy hálózati adapterből és egy róla lehúzható, különálló misroUSB kábelből áll – csak egy vezetékes füles árválkodott a dobozban. Nameg a használati útmutató, amelyre még a bekapcsolás előtt szükségünk is lesz, de erről később.

Az Acerre és az Acer okostelefonokra térjünk egy kicsit ki, mert a márkanév a laptopozókon kívül azoknak is ismerős lehet, akik korábban – úgy 5 éve – már okostelefonoztak. Mostanában az Acer okostelefonok eltűntek kicsit, pedig az Acer már akkor gyártott telefont, amikor az okostelefon fogalma még nem is létezett. A telefonálásra alkalmas PDA-k uralták a piacot akkoriban, WinMo operációs rendszerrel és az Androidnak még híre-hamva sem volt. Sőt, “Észerék” gyártottak még dualsimes készülékeket is, ezek közül a DX900-hoz nekem is volt szerencsém úgy 5-6 éve. Az Acer készülékekre mindig is az ügyes megoldások voltak a jellemzőek és sokunk életét tették könnyebbé már a Windows mobile időszakban.

A Windows Mobile ceruzázós (körmözgetős), kifagyogatós, szenvedéssel teli időszaka szerencsére elmúlt, mint egy rossz álom, az Acer pedig szépen kikerült a köztudatból, már ami az okostelefonokat és PDA-kat illeti. Olyannyira, hogy manapság ha az ember az Acer magyar weboldalára kattint, ott nem is talál okostelefont. Még csak ilyen menü sincs. Vannak laptopok, meg tabletek, meg monitorok, meg kivetítők, de az egykoron oly sikeres tenyérgép szekció konkrétan hiányzik. Nos, ezért írtam nagy örömmel a bevezetőben, hogy az Acer visszatérését ebbe a szegmensbe nagyon méltón kezdi meg a Liquid Galant Duo, mert még csak hasonló sincs jelenleg – eltekintve a Kínából rendelhető, név nélküli és teljesen lutri készülékektől.

Tegyünk bele SIM-et, microSDHC-t, akkumumlátort – utóbbi sajnos csak 1500 mAh-s ami a dupla SIM miatt kicsit sem megnyugtató – és kapcsoljuk be végre! Na, itt jön egy kis bibi azonnal. Ugyanis a kedves felhasználó egyszerűen nem találja a bekapcsoló gombot. A készülék oldalán ugyanis egy darab árva hangerőgomb-páros lapul jobb oldalon, ezen felül semmi. Az előlapon sem. A hátlapon a kamera és a vaku. Szégyen, nem szégyen, pár perc forgatás után és különböző kombinációk végigpróbálgatása után – hátha a hangerő egyszerre le-fel nyomására kapcsolódik be, vagy az egyik irányba hosszan nyomására, vagy akármi – a hozzám hasonlóan, talán mondhatom azt is, hogy rutinos teszter szépen előveszi a használati útmutatót, és megkeresi a bekapcsoló gombot. Ott van ám az, a vaku mellett a hátlapon, hogyafenevigyeel!

Persze megfelelő szögbe fordítva látszik ám a főkapcsoló halvány szürkével belegravírozott egyezményes jele, de ember legyen a talpán, aki mondjuk egy árnyékos irodában észreveszi. Főként, mivel a kamera és a vaku mellett nem is nagyon keresnénk. Ha a kezdeti sokkon túllendülünk, azt kell megállapítsuk, hogy ez a gomb itt bizony nagyon jó helyen van. Kis összeszokás után nagyon kényelmes a használata, mert a tenyerünkben lévő készülék hátlapján egy nagyon kényelmes mozdulattal elérhető és benyomható. Aki zsebre téve hordja a telefont, annak meg a zsebbe nyúlva nincs ennél az elhelyezésnél kényelmesebb. Mire kihúzzuk a zsebünkből, már él a képernyő és ezzel minden egyes esetben másodperceket spórolhatunk. Szóval akár hülye helyen van, akár nem találjuk elsőre, jó ez így.

Nagyon szeretem az Android telefonokban azt, hogy az beüzemelés maga rém könnyű művelet. Ha egy másik Androidról költözünk át, persze. Ilyenkor csak a Google fiókunk elérhetőségét kell megadnunk és a készülék megcsinál mindent. Érdemes ilyenkor wifi közelében lenni, hiszen a telefon leszedi az összes kontaktunkat a címjegyzékből – e-mailestül, fényképestül – majd a telepített – megvásárolt és ingyenes – szoftverjeinket is telepíti. A végeredmény az, hogy nagyjából 10 perc háttérben molyolgatás után minden itt is van és már használhatjuk is a telefont. Az érzés otthonos, hiszen minden megvan, ami a másik telefonon is megvolt. A beüzemelésre több szót nem is fecsérelnék, nézzük a használati tapasztalatokat!

Mivel a kedves olvasó, gondolom én – velem együtt – leginkább arra kíváncsi, hogyan is funkcionál a dupla SIM, hát ha nem baj, nem is húznám az idegeket tovább azzal, hogy a készülék egyéb dolgait – videólejátszás, sebesség, ilyesmi – ragozzam, ezekről később. Miután kielégítettem az olvasó kíváncsiságát a kettő SIM kezelésével kapcsolatban. Lássuk!

Az üzemidő érdekel minket leginkább, ugyebár. Merthogy arra számítunk, hogy a két telefon majd kétszer annyit eszik. Hát, nem, csupán másfélszer. Azaz egy gyengébb napon, keveset telefonálgatva, e-mailezgetve, folyamatos adatkapcsolat mellett az 1500 mAh-s akkumulátor reggel 7-től este 10-ig kibírja. Simán. Ilyenkor a fő fogyasztónk a két telefon folyamatos hálózaton tartása. Ebben nincs játék, nincs filmnézés, nincs GPS navigáció akkumulátorról és nem megy sokat a képernyő sem.

Ha viszont nyúzni akarjuk, akkor töltsünk rá napközben, vagy vásároljunk hozzá még egy akkumulátort (majd, ha lehet kapni, egyelőre ugyanis nem), esetleg külső akksit. Nem tűnik biztatónak? Nos, tegyük hozzá, hogy egy kifejezetten kényelmes méretű telefonról beszélünk, amelyről ránézésre nem sejtjük, hogy valójában kettő “telefonvonal” van benne.  Ha nagyobb akkumulátor lenne benne, vastagabb és nehezebb lenne és ezzel pont az veszne el, ami a legszerethetőbb: a mérete. Úgyhogy én magam inkább rátöltenék az irodában, autóban minthogy egy nagyobb akksival megnöveljem. A nyúzós használatnál is a telefonok hálózaton tartása a fő fogyasztó, de esetünkben az is ijesztő, hogy egy Bluetooth autós kihangosító is ennyire le tudja szívni.

A következő kérdésünk az lehet, hogyan kezeli a két SIM-et? Kérdések helyett válaszok következnek. Hívás fogadásánál színnel jelöli, melyik számunkat hívta az illető, így egy pillantással látjuk ezt. Ha beszélünk az egyiken, akkor a másikat hívó a “pillanatnyilag nem elérhető” szöveget hallja és nekünk nem jelez a telefon, hogy bejövő hívásunk volt. Csak amikor letettük, akkor érkezik meg az SMS az elmulasztott hívásról, már ha a szolgáltató küld ilyet. Amúgy meg nem is fogjuk sejteni, hogy valaki hívott, miközben dumáltunk a másikon. Nincs tehát sem hívásvárakoztatás, sem konferenciahívás a két SIM között. Nem változhatunk telefonközponttá és nem kapcsolhatjuk össze Magyarország két szolgáltatóját. De gondolom mindenki sejtette, hogy valami ilyesmi lesz…

A hívás kezdeményezése egyszerű. Beállíthatunk elsődleges hálózatot és ilyenkor egyéb utasítás hiányában arról kezdeményez a telefon. A beállított hálózat színnel és szöveggel előugrik minden egyes alkalommal, amikor hívásra kerülne a sor a képernyő bal felső sarkában, a hívás alatt pedig a hívott képe felett jó vastag színes csík virít, hogy egyértelmű legyen, melyik kártyáról beszélünk éppen. Azt is tehetjük, hogy mindig rákérdeztethetünk, melyikkel indítson, de gondolom ez rém kényelmetlen. A két SIM egyébként mindig jól elkülönül egymástól, az egyik kékkel, a másik narancssárgával szerepel. Ha valamiért nem az elsődlegesen beállított hálózatról szeretnénk hívást indítani, akkor a felső státuszsort lehúzva egy gombnyomással átválthatunk a másik hálózatra és innentől az fog elsődlegesként funkcionálni. Sajnos olyat nem állíthatunk be, hogy bizonyos számokat mindig az egyikről, míg más számokat a másikról tárcsázzon, azaz nem fog emlékezni a szokásainkra. Talán majd a következő Acer…

A híváselőzmények, hívásinformáció (Call log) jól követhető, a telefonszámok alatt jól láthtó színnel szerepel az, hogy melyik SIM-ről hívtuk vagy melyik SIM-mel fogadtuk róla a hívást és az is, hogy a hívás létrejött, vagy meghiúsult.

Az SMS-ek fogadása is ügyes, itt is szépen elkülönülnek a különböző SIM-re érkezett üzenetek. Igaz ugyan, hogy az Android az egy személynek küldött SMS-eket összefűzi, de azokat olvasgatva itt is külön színnel jelennek meg a más-más SIM-ről küldött üzenetek.

Ha pedig valamilyen SMS-mentő alkalmazással mentjük az üzeneteinket és a híváselőzményeket a Gmailre (Backup To Gmaillel, például), akkor szintén az összes üzenetet szinkronizálja, de itt már sajnos nem látszik, melyik-melyik telefonszámról érkezett, illetve melyik hívást melyik SIM-ről indítottuk vagy fogadtuk. Ez persze nem a telefon hibája, a Backup To Gmail fejlesztői nem készültek még fel a dupla SIM -es telefonokra, de gondolom ez nem marad így sokáig. Én mindenesetre írok nekik egy emilt…

És végül, de nem utolsó sorban nézzük, hogy mi van az adatforgalommal! Androidos telefonnál ugyanis ez is egy fontos kérdés, mert az Android adatkapcsolat nélkül olyan, mint a sportkocsi motor nélkül. Lehet mutogatni meg vagánykodni a haverok előtt, de kiröhögnek, amikor betoljuk a garázsba. Ilyen betolás (vagy kitolás?) a wifi, ugyanis wifitől-wifiig ugrálni egy Andoid telefonnal agyonvágja az érzést. Aki tehát Android telefont vesz, vegyen bele netet! De komolyan! Akkor kezd száguldani a sportkocsi. Na az Acer Liquid Gallant esetében kettő netet is kapunk, ugyanis mindkét SIM-en tudunk kapcsolódni a szolgáltatóhoz.

A jó hír, hogy nem kell kiszedegetni a SIM-kártyát és áttenni a másik slotba, azaz nyílásba. A rossz hír, hogy ettől függetlenül  szoftveresen át kell kapcsoljuk az aktív adatkapcsolatot. Ez nem túl bonyolult művelet, de van benne buktató. Ugyanis ha az egyik sloton van 3G, akkor a másikon csak 2G van (azaz EDGE). Ha ezt nem tudjuk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gyengébb slotba tett kártya szolgáltatója az éppen aktuális tartózkodási helyünkön csak EDGE-t tud, pedig nem. Az a helyzet ugyanis, hogy a telefonban egy 3G-s, helyesebben HSDPA-s modem és egy 2G-s, azaz EDGE modem van. De – és ez jó hír – ezek szabadon hozzárendelhetők bármelyik SIM-foglalathoz, azaz nem kell kiszednünk a kártyát, csak a menüben kell megtint buherálni.

Miért is örülünk ennek? Hát azért, mert ha valahol a nagyvilágban az egyik szolgáltatónk csak gyengébb adatkapcsolatot nyújt, a másik szolgáltatónkra átugrani nagyjából 5 másodperc és HSDPA-t csinálni neki megint csak 5 másodperc. Menüből, gyorsan, kényelmesen. Ha tehát mondjuk – csak elméleti példaként – egy devecseri iszapkatasztrófa után két évvel a T-Mobile még mindig nem javítja meg a Vasút utcai toronyban a 3G-t és ezért a város nagy részében nincs mobil szélessáv, csak tetű lassú GPRS, akkor majd más mobilneten netezünk. Mert az meg megy maximumon. Ennyi.

És ha már a dualSIM áldásait ecsetelgetjük, hát hadd említsem meg azt a nem mellékes dolgot, hogy ha nyáron mondjuk külföldön nyaralunk, akkor a kedves hazai szolgáltatóktól akkor is aranyáron kapjuk a mobilnetet, ha az adott ország uniós és a szolgáltatónak van is ott leányvállalata (vagy az anyacég ott van, netán). Ilyenkor az egy napig biztosított 100 MiB adatforgalomért fizetünk ki annyit, mint ha bemennénk bármelyik helyi szolgáltatóhoz és egy feltöltős kártyát vásárolnánk, amelyről egy hónapig netezhetünk. Kérem szépen, nekem magamnak 20 magyar ezresembe került egy hét Ausztriában és Olaszországban úgy, hogy naponta maximum 100 MiB-ot használhattam el. Azaz az egy hét alatt maximum 700-at. Nos, ha akár osztrák, akár olasz kártyát nyomok a telefon második nyílásába, akkor az egy hetet a két országban összesen 3000 forintból úszom meg úgy, hogy még marad is a kártyákon pénz. Nem beszélve az idegeskedésről, amit a minden reggel újraindítandó netszörf szolgáltatás és a magyar ügyfélszolgálattal aranyáron beszélgetés jelent, mert természetesen nem működik megfelelően az aktiválás és így telefonálgathatunk haza. Nyaralás alatt az ember idegeskedni kíván legkevésbé. Úgyhogy akár nyaraláskor, akár azoknak, akik sokat utaznak a világban, egy ilyen duálSIM-es telefon áldás és megváltás.

Nos, azt hiszem, sikerült eléggé kivesézni a dupla SIM-kártya dolgát, úgyhogy álljon itt néhány mondat arról, ami ezek után esetleg azokat érdekelheti, akik a duálSIM miatt megvennék így, de egyéb dolgokra is kíváncsiak. Elsőként nézzük a mindenkit érdeklő sebességet. Azt kell mondjam, hogy a mindennapi használat során odaver az én Note-omnak is. A menük gyorsabban nyílnak, a telefonálás gyorsabban elindítható és sehol nem tapasztalható akadás. Én magam már ősidők ota használom az SPB-t, mint kezelői felületet (még WinMo-n szoktam rá, a megjelenésének évében). Nos, sok áldása mellett azt mindenképpen el kell ismerni, hogy megdolgoztatja  a telefont és nem minden készülék képes gyorsan futtatni. Az Acer Liquid Gallant Duo simán viszi, sehol egy tétovázás. Nekem ez sokat elmond.

Amíg el nem felejtem, egyetlen hibája talán ennek a gépnek az, hogy nem tud magyarul. Ez persze csak azoknak hiba, akik meg valamelyik világnyelven nem tudnak, a telefon mindegyiken beszél ugyanis. Természetesen – a tesztkészüléket biztosító kedves barátom kérésére – kipróbáltam a morelocale2 alkalmazást, de sajnos ez sem ajánlotta fel a magyar nyelvet. Van benne ugyan custom, azaz a listában nem szereplő nyelv telepítésére is lehetőség, de én magam – és főleg egy tesztkészüléken – nem szívesen rondítok bele a karakterkészletbe meg mindenféle kódolásba. Ettől függetlenül el tudom azt képzelni, hogy egyrészt ügyesebbek a saját telefonjukat simán megtanítják magyarul, másrészt az Acer maga egy frissítéskor rányomja a magyar nyelvet is. Főleg, ha ezen teszt után pár százan vesznek is ilyen gépet idehaza és így igény is keletkezik rá. Jut eszembe: fehérben is kapható ám…

Menjünk tovább és multimédiázzunk kicsit. Először a lejátszás: a DivX filmek eredeti méretben sem akadnak a torkán, így a kedvenc sorozatainkat nem kell tömörítgetni, csak fel kell másolni az SD-re és kész.  Mkv-t a saját lejátszójával nem játszik, de ugyebár az mkv fájlok akkorák, hogy azokat úgysem fogjuk SD-kártyán egyben tárolni, mert a FAT32 4 GiB (-2 KiB) felett nem képes értelmezni fájlt. Ha mkv-zni akarunk, darabolni kellene a fájlokat, azt meg (tapasztalatból beszélek) nem fogjuk. Úgyhogy ha filmet nézünk, úgyis inkább a DivX marad, abból egy jó minőségű, egész estés film 1,5 GiB, az meg simán felmegy a kártyára, nem kell eldarabolni sem. A DivX filmek minősége pedig erre a képernyőre teljesen elég. A zenelejátszó az Androidnál megszokott minőség, a hozzá kapott füles sajnos szintén a szokásos, adjunk hozzá valamit kategória. Kár ám, mert ahogy rádugunk egy normális fülest, maga a telefon szól, mint az álom. Vannak magasak és dübörgős mélyek, csak mindez a gagyi headsettel nem élvezhető. A vájtfülűek egy kis búgást hallhatnak a mély szekcióban, de egy telefontól tökéletesen elfogadható ennyi zaj.

Felvenni 3GP formátumban tud filmet, ennek minősége 1280×720 pixel és 30 képkocka/másodperc, de a hang mono. Nagyon kellemes meglepetés, hogy a videófelvevő alapból tud time lapse videót, azaz 1-10 másodpercenkénti képkocka rögzítéssel nagyon gyorsított felvételt is készíthetünk, mondjuk egy naplementéről. Fényképezni legjobb minőségben 5 megapixelben tud, 2560×1920 pixellel, a képarány csak 4:3 lehet. Kivéve, amikor panoráma, vagy körpanoráma felvételt készítünk, mert ezek is menüből érhetők el. A fényképezőgép és a videofelvevő egyetlen korlátja az a kis lik, amin a fénynek be kellene jutnia. Emiatt aztán a zárt térben fényképezés fény hiányában csak képezés, tele képzajjal, de szabad térben egész jók a fotók.

Figyelem! A kamera lencséjét egy szabad szemmel alig látható átlátszó fólia védi, ezt vegyük le! Azért szólok, mert tényleg csak véletlenül vettem én is észre és amíg rajta volt, agyonvágta a minőséget és lehetetlenné tette a vakuzást. Enélkül a fotók szebbek, de még mindig a mobilfotók kategóriába sorolhatóak. Összegezve tehát se a videótól, se a fényképektől ne várjunk sokat, bohóckodni jó velük és arra is alkalmasak, ha a netre fel szeretnénk valamit tenni (mondjuk egy tökéletes állapotban lévő, eladó 3-2-1 bőrkanapé együttest, ami féláron vihető 250 ezresért, mert az új házban nem fér be a nappaliba 😉  ).

Persze vakuval, közelre már sokkal jobb a helyzet, íme:

Összegezve tehát az Acer Liquid Gallant Duo – amely egyébként még az E350 névre is hallgat – egy nagyon alul árazott, szinte kompromisszummentes Android telefon. Leginkább úgy jellemezném, hogy felár nélkül kapjuk meg a dupla SIM-et, hiszen hasonló hardverrel rendelkező, szimpla SIM-es készülékek vannak kártyafüggetlenül ennyiért. (Hűséges olvasóinkat jutalmazandó itt jegyzem meg, hogy a tesztkészülék kedvező áron eladó, így jelentkezési sorrendben le lehet csapni rá, az érdeklődőket szívesen direktbe kötöm a forgalmazóval…) . Nekem magamnak csak azért nem kell, mert a szemem rossz, állandóan szemüveget viselni meg túl hiú vagyok, így maradok a Note-nál. Én magam egyébként amúgy is ős-westeles vagyok, az ismerőseim többsége szintén a többieket meg pofátlanul alacsony percdíjakkal hívom. Céges telefonszámom nincs, így két SIM-re nem vagyok kényszerítve onnan sem. Azoknak viszont, akik teljes Android szolgáltatást akarnak dupla telefonszámmal, ez a készülék tökéletes.