Szerintem Győr Európa közepe – Kiss Gergely, Attrecto

Nem hátrány számotokra, hogy Győrben van a cég?

Szerintem Győr Európa közepe. (nevet) Bécs, Budapest, Pozsony csak 150 km-re van. Nem szerettünk volna Pestre felköltözni, Győr sokkal élhetőbb város. Én itt szeretnénk kiteljesedni. Közvetlenül a vállalkozásunk megalapítása előtt az SAP-nál dolgoztam, minden nap Óbudára jártam dolgozni kocsival, ami napi 300 km vezetést jelentett. Nem sokat láttam a gyerekeimet, mert az időm nagy részét az autópályán töltöttem. Nagyon szerettem a munkámat, de a családom fontosabb. Végül is 2010-ben döntöttünk úgy, hogy csinálunk „valamit” itt Győrben.

Alkalmazottként is vezető voltál, könnyebb volt így céget alapítani?

Szerintem az SAP a világ legjobb fejlesztő cége, ebben a szakmában ők a jéghegy csúcsa. Fejlesztési vezető voltam, hihetetlen mennyiségű tudást, know howt adott, ami nélkül a mostani cég nem sikerülhetett volna. Én nagyon csodálom azokat a fiatalokat, akik képesek 23-24 évesen valami nagyon komolyat előállítani, ahhoz szerintem különleges érzék kell. Mi a tíz éves multitapasztalatból élünk, ott tanultuk meg, hogy mit hogyan kell csinálni, és hogy mit jelent a minőség szó. Egyébként mind a hárman, akik alapítottuk a céget, az SAP-nál dolgoztunk korábban. Három jóbarát, ráadásul egyikőjük a testvérem, aki a marketing vonalat erősíti.

Mesélnél az indulásról?

Az elején mi hárman és 4 diák dolgoztunk a cégben. Mivel volt tartalékunk, nem volt rajtunk nagy nyomás, hogy azonnal pénzt kell keresnünk, viszont volt időnk felfedezni a technológiákat, és eldönteni, hogy mivel szeretnénk pontosan foglalkozni. Elindultunk egy Szilícium völgyi versenyen, ahol a 240-ből negyedikek lettünk. A megrendelések is jöttek szépen lassan. Elkezdtük fejleszteni a Vodafone részére, és az AUDI hivatalos mobil beszállítói lettünk. Akkor még nem sokan foglalkoztak Androiddal, jó eséllyel indultunk mindenhol.

És már rögtön az első évben felfigyelt rátok egy befektető.

2010 végén szinte véletlenül találkoztunk az egyik JEREMIE tőkebefektetési alap képviselőivel. Azt se tudtam, hogy azt eszik-e vagy isszák, nem is volt semmiféle gondolatunk arra, hogy tőkebefektetés kellene nekünk, de elmentünk a workshopra, mert épp nem volt más dolgunk. Elkezdtünk beszélgetni, aminek az lett a vége, hogy egy év múlva, vagyis 2011 novemberében 220 millió forint tőkebefektetést kaptunk arra, hogy valósítsuk meg innovatív elképzeléseinket, és hogy az egyedi mobilalkalmazás-fejlesztési projekteket is nagyobb erővel tudjuk végezni.

Ez hatalmasat lendíthetett rajtatok.

Azóta fejlesztettünk egy csomó saját dolgot, nagyon sok nagy és kisebb ügyfél számára végzünk mobil fejlesztést és tanácsadást. Ez a történet, itt tartunk ma.

Elég lazán mondod, pedig ez hatalmas siker.

Mindenki mást ért siker alatt. Mást értek én, a diákok, a befektetők, a bankárok. Így bizonyos szempontból meg is kérdőjelezem azt, hogy sikeres-e a mi történetünk. Hároméves cég vagyunk nem kerestünk sok pénzt, még a nagy üzlet, amikor a fejünkre esne a nemzeti bank, nem történt meg. Amit inspirálónak találok, hogy a saját történetemet megpróbálom kívülről nézni, és elmesélni a diákoknak, hogy nincs ebben semmi csoda. A szüleim itt laknak a sarkon, itt voltak tanárok, én ide jártam iskolába, itt érettségiztem, itt vagyok doktorandus, tehát sehol egy különleges történet, de mégis valamit letettem már az asztalra. Ma már több mint 30 kollégával dolgozunk, Magyarországon a legnagyobb mobil fejlesztők között vagyunk és Európában is egyre jobban ismerik az Attrecto nevet a piacon.

Mindig is célunk volt, hogy megmutassuk: egy vidéki városból is el lehet jutni nagyon messzire.

Tanítasz is, ugye?

Innováció menedzsmentet és mobil-fejlesztést oktatok a győri egyetemen és gyakran tartok előadásokat különböző konferenciákon és eseményeken. Nagyon szeretek tanítani, és emellett önkéntes mentor is vagyok.

Te szerettél tanulni?

Irányítani szerettem nagyon. (nevet) 12 éves korom körül édesanyám elvitt egy pszichológushoz, azzal, hogy nem tanul a gyerek. Mondta a pszichológus, hogy nem baj, nem köti le az iskola, de majd jobb lesz, viszont kedves anyuka, nagyon vigyázzon arra, hogy ne a gyerek legyen a főnök! Már egész kis koromban szerettem irányítani az eseményeket magam körül, és emlékszem, hogy milyen belső feszültség volt bennem, amikor külső hatások miatt nem sikerült megvalósítani az elképzeléseimet.

Otthonról hozod a vállalkozói vénádat?

A szüleink az egyetemen tanítottak, és a felmenőink között sincs vállalkozó. Nem tudom honnan jön, de engem már 20 évesen is vonzott. Alapvető dolog szerintem a neveltetésünk, hogy mit kaptunk a szüleinktől. Lazák voltak, bátorítottak minket, nem volt olyan nagy szigor. Ennek köszönthetjük, hogy megtaláljuk a hangot az emberekkel, hogy tudunk kommunikálni, nyitottak vagyunk mindenre. Kell még persze némi önuralom, és hogy tudjunk fókuszálni egy témára. A többi jön magától.

Mi kell szerinted ahhoz, hogy valaki vállakozó legyen?

Nagyon gyorsan kell tudni alkalmazkodni, minden jó üzleti döntést is villámgyorsan meg kell hozni, és minél gyorsabb megoldást kell adni a felmerülő problémákra. Plusz a nyelvtudás és a tapasztalat. Magabiztos nyelvtudás nélkül semmit sem ér az ember, hiába a 700-as IQ, ha nem tudsz egy nyelvet sem, akkor bezárod a piacot magad előtt. De a kudarcok is éppúgy fontosak, mindenki a saját kárán tanul meg mindent.

Nehéz dolog vállalkozónak lenni?

Sok nehézség van, amit végül is nekünk, a menedzsereknek kell megoldani. Mi akkor „dolgozunk”, ha egy szintet át kell lépni, valamit meg kell oldani. Az elején keserves volt beletanulni az adózási és a jogi dolgokba, az üzlethez sem értettünk annyira, amin egyébként egy mérnök gyakran el is hasal.

Nektek viszont sikerült, és a legjobb bizonyíték vagytok arra, hogy nem csak Budapestről lehet a világot megváltani.

Mindig is célunk volt, hogy megmutassuk: egy vidéki városból is el lehet jutni nagyon messzire.

Interjú: Példakép Alapítvány