A siker mércéje a kreativitás – Léderer Dániel János, Milestone Consulting Kft

Honnan ered az ötlet, hogy vállalkozást hozol létre a külföldi egyetemi tanulmányokat tervező fiatalok felkészítésére?

Miután leérettségiztem a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, a Budapesti Corvinus Egyetemen kezdtem el tanulni, de ez akkora csalódás volt, hogy gyorsan elhatároztam: inkább külföldre megyek tanulni. Ez jó döntésnek bizonyult. A skóciai St. Andrews Egyetemen kötöttem ki közgazdaságtudományi-nemzetközi kapcsolatok szakon. Innen Bonnba mentem, ahol egy évig dolgoztam a közgazdasági Nobel-díjas Reinhard Selten professzor mellett. A külföldi tanulmányaim befejezése után visszatértem a közgázra, és közben egy évig dolgoztam az államigazgatásban, illetve hat hónapot a német törvényhozásban.

Honnan jött az ötlet?

A külföldi tanulmányaim során gyűjtött tapasztalataim olyan meghatározó hatással voltak rám, hogy végig az járt az eszemben, miként adhatnám át ezeket magyar diákoknak. Egy barátommal 2010-ben hoztuk létre vállalkozást, a harmadik társunk röviddel utána csatlakozott hozzánk. Az a közös bennünk, hogy tapasztalatból tudjuk, milyen nagy a hozadéka a külföldi tanulásnak. Azt is látjuk, hogy a magyarországi gimnáziumi oktatás versenyképes alapot ad a diákoknak, de amint bekerülnek valamelyik hazai egyetemre – tisztelet a kivételnek -, ez az előny valahogy eltűnik.

Hogyan láttatok hozzá a fiatalok felkészítéséhez?

A Milestone-t egy kollégium mosókonyhájában kezdtük működtetni. Eleinte felsőoktatási tanácsadással foglalkoztunk, és közben az angolszász oktatási példákat követve kidolgoztuk a Milestone Intézet felkészítő programját. Az azóta akkreditált program eleinte egyéves volt, az idei évtől már négyéves, és elsősorban a középiskolásokat szólítja meg. A mindenre kiterjedő egyetemi felkészítő és képességfelmérés mellett plusz haszon, hogy diákjainkkal egy erős, hosszú távra támaszt nyújtó közösséget is építünk, és projekteket dolgozunk ki, valósítunk meg. Jelenleg a három alapító, három alkalmazott, egy gyakornok és 13-15 óraadó tanár dolgozik a cégnél ezekért a fiatalokért.

A siker mércéje a kreativitás, az esztétika és a társadalmi hasznosság.

Eredetileg is ezt szeretted volna csinálni?

Engem, és amit csinálok, leginkább maga a vállalkozás szó jellemez. Ehhez manapság Magyarországon – sajnos – sokszor azonnal a mutyit, a számlagyárakat, a kényszervállalkozást, a körbetartozást társítják. Én vállalkozás alatt azt értem, hogy egy ötlettől hajtva, egy működő dolog megújítására, vagy egy új dolog létrehozására vállalkozom. Hiszek az ötletben, a szó legnemesebb értelmében. Egy vállalkozó hajlandó és képes egy új ötletet vagy víziót sikerre vinni. Engem ez hajt, legyen szó piacképes innovációról, új cégről vagy akár íróasztalról. Ugyanakkor sosem akartam vállalkozó, cégtulajdonos lenni. Amikor az ötlet megszületett, ez tűnt a legalkalmasabb formának ahhoz a tevékenységhez, amit megálmodtam. Ma már nem az. Most azon dolgozunk, hogy a nemzetközi gyakorlathoz igazodva alapítvánnyá alakítsuk át a céget. Az adományozóink a szülők, volt diákjaink, barátaink lehetnének, de természetesen itthoni és külföldi befektetőkre is számítunk. Bízunk benne, hogy sok támogatója lesz az ügyünknek, végtére is célunk a leendő magyar elit elindítása az úton.

Hú, ez már igazi világmegváltó tervnek tűnik!

Én kerülném a nagy szavakat. A fejlett országokban – az Egyesült Királyságban, az USA-ban vagy Németországban – ez hétköznapi feladatnak számít. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok fiatal jövőképét sikerült megváltoztatnunk. Ma már több mint 200 öregdiákunk van. Eddig mindegyik hallgatónk bekerült az általa vagy közösen választott külföldi felsőoktatási intézménybe. Jelenleg is mintegy 200 diákkal foglalkozunk, közülük100 végzős. Sokukban fel sem merült, hogy külföldön tanuljanak, inkább kíváncsiságból jöttek el hozzánk. Akadt olyan felvételiző is, aki turisztikával akart foglalkozni, most pedig írónak készül. A tehetsége a szemináriumainkon derült ki.

Nem veszítetek a lendületetekből azzal, hogy alapítvány lesztek?

Nem hiszem. Szerintem nem attól lesz sikeres valami, hogy vállalkozási vagy alapítványi formában működik, hanem attól, amit csinál. Az alapítvány értelemszerűen egy jogi forma, egyszerűen jobban illik a tevékenységünkhöz, mint a vállalkozás. A piacon így is, úgy is meg kell méretni magunkat. A filozófiánkhoz ugyanis az is hozzátartozik, hogy nem kérünk állami támogatást, mert az bizonyos mértékig elkényelmesít és függővé is tesz. Célunk alapvetően az, hogy a Milestone Intézet olyan inkubátora legyen a fiataloknak, ahonnan igazi tehetségek, kezdeményezések, vállalkozások, nonprofit szervezetek, klubok indulnak el, amelyek világraszóló sikereket érnek el.

Adott esetben ajánlanád a cégalapítást a fiataloknak?

Ha ehhez illő tevékenységről van szó, feltétlenül. A vállalkozásoknál szerintem nem a sokszor emlegetett bürokrácia és adózás jelenti a fő problémát, hanem a szemlélet. Itt nem a kényszervállalkozásokra gondolok. Ha hiszünk az ötletben, akkor azt el kell kezdeni megvalósítani, függetlenül attól, hogy milyenek a körülmények. Mi ezt tettük. Menet közben persze többször módosítottunk az üzleti terven, de ez praktikus megfontolásokból történt. Szerencsénk is volt, mert beletrafáltunk egy piaci résbe.

Számodra mit jelent a siker?

Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert olyan családból származom, ahol a fogyasztás, a költekezés és a materiális javak nem számítottak értéknek. Ennek köszönhetően a siker mércéje a kreativitás, az esztétika és a társadalmi hasznosság. Szeretem a környezetemet motiválni, itt az intézetben és máshol is. Jó látni, amikor ösztökélésedre mások megtáltosodnak. Valamennyien tudják, hogy a Milestone mindig visszavárja és támogatni fogja őket a következő nagy dobásban. Reményeink szerint ebből az erőből nemcsak én vagy a Milestone, de idővel az ország is sokat meríthet.

Interjú: Példakép Alapítvány