Hiszek az élethosszig tartó tanulásban – Dobronyi Tamás, CLB Packaging

Egy kispesti panelház harmadik emeletéről indulva lettél kutatás-fejlesztési igazgató. Mennyire befolyásolta fiatalkorod a későbbi pályádat?

Nagyon nagy hatással volt rám a családi háttér. Késői gyerek vagyok, édesapám jó pár éve meghalt, de tőle és édesanyámtól is azt az útravalót kaptam, hogy ha valakinek esze és tehetsége van, azt a tanulás területén kell kamatoztatni. Ez egész életemre erőt és lendületet adott.

Ha jól értem, akkor anyagi segítségre sem számíthattál tőlük?

Sőt, örültünk, hogy technikus lettem és az volt az egyetlen cél, hogy a nappali tagozaton sikerüljön elvégeznem a könnyűipari főiskolát. Tanulás mellett dolgoztam, szabványbetűket rajzoltam lusta, de tehetősebb diákoknak. Édesapám karácsony este, az egyik vizsgaidőszakom közben hunyt el, egyedüli gyerekként én lettem a családfenntartó és édesanyám lelki támasza. Ez rendkívül nehéz időszak volt, de édesanyám arra kért, ne halasszak félévet, így hamarabb munkába tudtam állni.

Majd felvettek életed első munkahelyére, ahol tulajdonképpen azóta is dolgozol. 

Pályakezdőként kerültem a budafoki kartongyárba, ami most már CLB Packaging Csomagolástechnikai Kft.-ként működik. Értékesítőként kezdtem, de Erdősi István tulajdonos rá két évre felismerte, hogy többre is képes lehetek. Apám helyett apám volt, rengeteget köszönhetek neki és a cégnek. Megállapodást kötöttünk a hosszútávú együttműködésben, melynek köszönhetően vállalták a további tanulmányaim finanszírozását is.

Könnyű volt betartanod? Nem gondolkodtál el azon soha, hogy külföldön folytasd a karriered?

Nem. Én Magyarországon akartam megmutatni, hogy egy panellakásból elindulva, alulról építkezve, kellő kitartás mellett is messzire lehet jutni. Gyermekkoromban a Cég című film volt a kedvencem, és álmodoztam is róla, hogy egyszer majd prémium autóval hajtok édesanyám lakása elé. Csakhogy míg Tom Cruise a vásznon ezt a maffia segítségével érte el, én 29 évesen az első Mercedesemet hatmillió forintért a vállalkozás eredményéből vettem meg. Nekem ez is jelenti az igazi sikert.

És az nem, hogy négy évvel korábban már menedzsere voltál az Omnipack Első Magyar Csomagolástechnikai klaszternek?

Persze én is nyeltem egyet, amikor huszonöt évesen közölték, hogy legyek a klaszter menedzsere, de korrekt, 20-30 éves tapasztalattal rendelkező menedzserek álltak mögöttem, akikről tudtam, hogy fogják a kezem, és visszatolnak majd a földre, ha túlságosan nagyra vágyom, vagy segítségemre lesznek, ha elakadok, így mertem csak belevágni.

Hiszek az élethosszig tartó tanulásban és abban, hogy ha ez szorgalommal és sok munkával párosul, akkor nem marad el a siker.

Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki egy ennyire új és ismeretlen területen bizonyítani tudjon?

Emberismeret, empátia és konszenzus kötésére való képesség. Ezekre mind nagy szükség van ahhoz, hogy össze lehessen hangolni az azonos területeken működő, de teljesen más tevékenységet végző cégeket, szervezeteket. Egészen máshogy gondolkodik például egy nagyvállalat vezérigazgatója, egy rektor, vagy egy kkv vezetője. Ahhoz, hogy mindezt összehangoljam és projektvezetőként másfél milliárdos uniós pályázatokat menedzseljek, nagyon hosszú tanulási folyamatra volt szükség.

Megint a tanulásról esik szó. Ennyire fontosnak tartod az önképzést?

Sőt, ez számomra a legfontosabb kötelesség. Hiszek az élethosszig tartó tanulásban és abban, hogy ha ez szorgalommal és sok munkával párosul, akkor nem marad el a siker. Úgy érzem, esetemben ez sokszorosan fontos, hiszen ezzel tartozom Édesapám emlékének és az engem támogatóknak.

Kutatás-fejlesztési igazgatóként mit tartasz leginkább szem előtt?

Nagyon fontosnak tartom a környezettudatosságot, szeretném elérni, hogy Magyarországon is elterjedjenek a bio-műanyagok. Egyetemekkel együttműködve folyamatosan azon dolgozunk, hogyan lehetne biopolimerekből környezetbarát csomagolóanyagot előállítani. Legnagyobb projektünk a PLA bevezetése, ami egy biológiailag lebomló anyag. Akár a komposztba is bele lehet dobni, ezt azért is mondom ilyen biztosan, mert kipróbáltam. Nem a saját technológiánk, mi is Kínából hoztuk be. Az általam vezetett projekt lényegi eleme, hogy az anyag a 70-es 80-as évekbeli régi gépekkel is feldolgozható legyen, hiszen Magyarországon senki nem fog azért gépsort cserélni és annak érdekében nagyköltségű beruházásba kezdeni csupán azért, hogy védje a környezetet.

Nem torpantál meg soha az úton? 

Természetesen én sem tagadhatom, hogy voltak nehezebb időszakok, például öt évvel ezelőtt ért néhány kudarc, de visszanézve most már azt mondom, hogy talán anélkül nem tartanék ott, ahol most. Fontos számomra, hogy a nehézségek által szerzett tapasztalatokat folyamatosan építsem be a gondolkozásomba és azok által tudatosabb döntéseket legyek képes hozni, annak érdekében, hogy a további döccenőket elkerülhessem, illetve minimalizáljam. A kos csillagjegyemmel amúgy sem szeretem a negatív dolgokat az életemben, inkább arra koncentrálok, hogyan lehetne felállni és előre menekülni. Találkoztam például Weisz Fanni siket szépségkirálynővel, akivel együtt dolgozunk a fogyatékkal élők helyzetének javításáért, és egy egész cégcsoportosulás szerveződött köré, amely ebben segíti.

Nehéz elképzelni, hogy cégvezetőként sokat találkozol a mindennapi emberek problémáival.

Pedig nekem ez nagyon fontos, és rengeteg személyes tapasztalatom van. Meghatározó élmény volt, amikor a siketek világnapján, a Katalin-bálon megígértem a szegedi gyerekeknek, hogy elviszem őket a budapesti állatkertbe. A kirándulás másnapján az egyik kollégám megmutatta a nevelőnő posztját az interneten, melyben arról mesélt, hogy az egyik tolószékes, siket roma kislány akkor járt életében először a fővárosban. Megrendítő élmény volt, hiszen én akár naponta is megteszem a Szeged-Budapest távolságot autóval.

És ezt alpolgármesterként is szem előtt tartod?

Lepsényben alpolgármesterként nemrég megismerhettem néhány lakost, akik nem adták intézetbe fogyatékkal élő gyermeküket, hanem otthon nevelik őket. Ez az élmény nagy hatással volt rám. Lemondtam a javukra a költségtérítésemről, és erre biztattam a képviselőtársaimat is, hiszen amúgy sem lenne elegáns felvenni azt a 23 ezer forintot, amikor egy Audi A7-essel jöttem ide. Ez nekem nem meghatározó összeg, más családoknak viszont az életet jelenti. Szeretném, ha egy fecske is nyarat csinálna, és minél többen döntenének így. Ha megnyerném a Példakép Alapítvány díját, azt is jótékonysági célra ajánlanám fel, nekem ez így természetes.

Interjú: Példakép Alapítvány