Connect with us

technokrata

Teszt: Nokia E7 – az utolsó cserkész

Mobil tesztek

Teszt: Nokia E7 – az utolsó cserkész

Év elején jelent meg a Nokia üzleti telefonja, az E7, mely a régi kommunikátorokat lenne hivatott felváltani a teljes billentyűzet és az érintőképernyő kombójával.

Amikor a szerkesztőségünkbe érkezett az E7, azonnal lecsaptam rá, de ezzel a lendülettel majdnem ki is csúszott a kezemből, ugyanis nincsen tapadása, köszönhető a simára csiszolt fém burkolatnak. A telefon már a Symbian 3. generációs operációs rendszerét használja, az Anna-t. Ez az a verzió, amiből a gyártó szoftvermérnökei tényleg kihoztak mindent, amit csak tudtak, de a telefon hétköznapi használatakor még mindig érezhető az a fajta maradiság, amit szoftver terén a Nokia nem tudott átlépni. Mintha nem vennék tudomásul, hogy ahhoz, hogy ergonómiailag jó legyen egy menü, nem lehet a 10 éves megoldásokból kiindulni, nulláról el kell kezdeni egy új kezelőfelület tervezését. Na de már mindegy is, a Windows Phone jöttével a Symbian úgyis megy lassan a süllyesztőbe.

A doboz

Az E7-et leginkább üzleti telefonnak szánták a készítők és a régen oly népszerű kommunikátorok formavilágát is igyekszik moderné tenni. A klasszikus kék Nokiás dobozban – amibe elfér akár 15 millió forint is – egy igen hosszú kábellel rendelkező egyrészes töltőt találunk. A hozzáadott fülhallgató egyben sztereó headset is, de USB-kábelt és HDMI toldót is adtak a telefon mellé, amivel nem is tudok mit kezdeni így hirtelen, mivel nincs olyan kábelem, ami jó volna hozzá. Ez van, ennyi fért a dobozba.

 A külsőségek

A telefon szép és nehéz is egyben, köszönhető a teljes alumíniumborításnak, a hátlap is teljesen zárt, így egy-egy nagyobb fagyásnál bizony elgondolkodhat az ember, hogy hogyan is férjen hozzá az akkumulátorhoz. A készülék aljából elő lehet csúsztatni a teljes QWERTY billentyűzetet, minek köszönhetően egy pofás kommunikátort kapunk (ilyenkor a képernyő nem tud álló helyzetbe fordulni, csak elfektetett képet ad). A készülék tetején egy műanyag pöcök mögé van elrejtve a mini HDMI kimenet, közvetlenül a mini USB kimenet mellett, emellett itt találhatjuk a bekapcsoló gombot és a fülhallgató kimenetet is. A telefon bal oldalán található kapcsolóval lezárhatjuk a készüléket, melyet az előlapon alul található egyetlen nagy gombbal (ami egyben állapotjelző fehér ledes gomb is) vagy a ki/bekapcsoló gombbal feloldhatunk. A jobb oldalon található a fényképezőgomb, mellette egy kis pöcök, amivel zoomolhatunk a céltárgyra/személyre illetve kicsit feljebb helyezkedik, de egyben hangerő szabályozó gomb is. Itt találhatjuk még a SIM kártya helyét is, melyet egy kolléga azonnal ki is húzott, mert azt hitte, hogy memóriakártya hely. A hátlap puritán egyhangúságát a 8 MP-es fényképezőgép lencséje próbálja feldobni a kis LED vakuval karöltve. A hangszóró nyílása is itt található, a készülék alsó részén. Jó pont a finneknek, hogy semmilyen kábelt nem látni akkor, amikor a telefon billentyűzetét kivarázsoljuk a telefonból. A kijelzője hatalmas, de nem kiugróan nagy: 4 hüvelyk (10,16 cm) átmérőjű AMOLED, amely qHD, azaz negyed HD felbontású, 360×640 képpontos.

A billentyűzet

A klaviatúra egy teljes értékű QWERTY billentyűzet, mely természetesen támogatja a magyar ékezeteket (másodlagos billentyűként). Néha az az érzésem, mint ha ki akarna csúszni a kezemből, valószínű a fura súlypont elhelyezkedés miatt, de végül ott marad. Kellemes a fogása, néha lehet csak melléütni, igazán jó vele gépelni. A háttérvilágítása pedig a legnagyobb sötétségben sem zavaróan éles. Ilyennek kell lennie egy QWERTY-s telefonnak.

Belülről nézve – Szoftver és hardver

A telefon nem túl erős, nagyjából az immáron több mint 2 éve megjelent iPhone 3GS erejével vetekedhet, azaz egy 680 MHz-es processzort és 256 MB memóriát raktak bele, a grafikáért pedig egy Broadcom chip felel. A beépített 1 GB ROM mellé 16 GB belső tárhely is társul, így utóbbi egy jó ideig elégségesnek mondható, de ha kevés, akkor microSD kártyával feltornázhatjuk 32 GB-ra is. Az akkumulátora 1200 mAh-ás, ami nem túl erős, a telefon közepes használat mellett akár másnap reggelig is kihúzza egy feltöltéssel.

 A bekapcsolás után gyorsan betölt a Symbian. Amikor először bekapcsoltam, az tűnt fel, hogy akadozik a lapozás közben a háttér, plusz a netrádió elindítása után annak „tálcára rakása” után bármit csináltam, akadozott a lejátszás. Ez a probléma egy másfél megás frissítés letöltése után magától megszűnt. Pipa. Pár nappal később le szerettem volna frissíteni az OVI-t, de az valamiért nem sikerült, sőt, egy napig semmit se volt hajlandó feltelepíteni a telefon (holott letöltötte azt a piacteréről). Ez egy nap múlva magától megoldódott. A szolid erőforrás ellenére a Symbian teszi a dolgát, minden nagyon gyorsan indul el, több program fut egyszerre a háttérben és úgy viselkedik, mint egy két magos telefon 1 GB memóriával. Ez szintén jó pont a Nokiának és persze a Symbiannak, hiszen az OS-nek köszönhető, hogy ennyire tud gazdálkodni a meglévő hardverek ellenére is. A menüt előhozva, abban elveszve rengeteg beállítással találkozhatunk és sok olyan dolog köszön vissza, amiket már az XPress telefonomon is imádtam. A fájlkezelője puritánul egyszerű, van benne szótár, jegyzetfüzet és egy komplett irodai szoftvercsomag (Quickoffice), mellyel készíthetünk prezentációt, Excel-táblázatot és Word dokumentumot. Az emailben kapott Zip-tömörítésű fájlokat is ki tudjuk csomagolni a telefonnal, van rajta PDF olvasó és tűzfal is, amely egyben vírusírtó és betörés elleni védelmet is ad (F-Secure). A beépített GPS-nek köszönhetően a Nokia saját ingyenes térképszolgáltatása is fel van telepítve a készülékre, melyet az OVI-n keresztül bármikor frissíthetünk. Külön gyűjtőhelyet kapott a Social Media is, ezt egyszerűen Közösségi-ként találjuk meg a menüben (alapesetben a Facebook és a Twitter van beállítva, de könnyen adhatunk hozzá más közösségi hálót is).

A kezdőképernyőn keresztül közvetlen elérést kapunk email kliensünkhöz, térképünkhöz vagy az OVI-hoz, de a másik két lapon is bőségesen találunk a menüben található programok gyorsindítóiból, mint például a képnézegetőt, a webböngészőt, a YouTube-ot vagy a zenelejátszót. Emellett a wifit is könnyen konfigurálhatjuk alapesetben a kezdőképernyő harmadik oldaláról, de az egészet bátran átszabhatjuk, ha sokáig nyomjuk az ujjunkat valamelyik alkalmazáson. Fontos, hogy a képernyő stylussal nem tapizható, az egész ujj kell hozzá, a köröm vége is kevés.

Az N7 egyik gyenge pontja a böngésző. Annyira ódivatú, mint ha egy Netscape futna a telefonon, ráadásul a görgetés is eléggé nyögvenyelős, de legalább támogatja a Flash-t (bár az Indavideon a lejátszás ellenére is csak a hang jött át).

Multimédia

A telefon hangos, de nem torz, egy szem hangszórója kitesz magáért . A mély ugyan hiányzik belőle, de a headset ezt kompenzálja. A videók lejátszására sincs panasz, szépen és folyamatosan játssza azokat. Ami viszont bődületesen rossz, az sajnos a fényképezőgépe, a 8 MP-es képek egyszerűen életlenek. Villog-villog a LED, de nincs autófókusza. Nem is értem.  A videó rögzítés 25 képkocka/másodperces és 720p-ben történik. Itt jegyezném meg, hogy az első felvétel után annyira nekiiramodott a feldolgozásnak, hogy 10 percig se kép-se hangja nem volt a telefonnak (az akksit meg ugye le se lehet szedni). Majd egy egyperces kikapcsoló gomb lenyomás megtette a hatását és újra indult a gép.

Ilyen képeket készít:

A telefon tetején vagy egy HDMI kimenet, ez stimmel is, tévére köthetjük és mutogathatjuk HD videóinkat másoknak, ez is rendben van, e módon Dolby Digital Plus (többsávos) hangot is képesek vagyunk kijátszani a házimozi rendszerünkre, ez pláne nem semmi. De jó tudni, hogy a jack kimenet egyben AV kimenet is, így ha épp nincs nálunk HDMI kábel, de AV kábelünk van, akkor a hangkimeneten keresztül SD minőségben és sztereó hangban prezentálhatjuk ugyanúgy a dokumentumainkat, prezentációinkat és hallgathatunk zenét, nézhetünk filmet.

Tehát

Nagyon jó telefon lehetne az E7, ha nem fagyott volna ki ennyiszer, nem csúszna ennyire, ha nem fix fókuszos lenne a fényképezője, ha olvashatóak lennének alapesetben a weboldalak, ha teljesen jól játszaná a Flash-t (ha már..), ha a szoftvereken látszódna a fejlődni akarás, ha erősebb lenne a hardver.

Ugyanakkor nem rossz telefon az E7: megvásárlásával egy teljes QWERTY billentyűzetet kapunk, elegáns, nem karcolódik, szép a kijelző, kitűnő a zenelejátszója, megfelelően játssza a videókat, hangos, van benne irodai szoftvercsomag, mert energiatakarékos a Symbian és mert még így is jobb a kezelőfelülete mint a Windows Phone 7-nek. Így a tél közeledtével pedig már nem is drága, február óta nagyot zuhant az ára, ugyanis megjelenésekor 170 ezer forintot kértek el érte, ma már 81 ezerért utánunk vágják az interneten.



Szólj hozzá!

További Mobil tesztek

Nokia E7

  Megjelenés éve: 2011
  Pro:  
  -
 
  Kontra:  
  -
 
  Méretek:  
  • kijelző mérete: 4"
  • kijelző felbontása: 360 x 640"
  • kijelző típusa: AMOLED, kapacitív"
  • eszköz mérete: 62.4 x 123.7 x 13.6 mm
  • tömeg: 176 gramm
 
  Hardver:  
  • processzor: ARM 1136JF-S, 680 MHz
  • memória: 256 MB
  • háttértár: 16 GB
  • bővíthetőség:  
  • kártya típusa:
  • portok: microUSB, 3,5 mm audio
 
  Multimédia:  
  • kamera felbontás: 8 MP AF, másodlagos VGA
  • video chat:  
  • video felbontás: 720p@30fps
  • FM rádió:  
  • 3D:  
 
  Hálózati adatok:  
  • mobil: GSM850, GSM900, GSM1800, GSM1900, UMTS850, UMTS900, UMTS1700/2100, UMTS1900, UMTS2100
  • WiFi: 802.11 b/g/n
  • Bluetooth: 3.0
  • GPS: A-GPS
  • NFC:  
 
  Szoftverek:  
  • op. rendszer: Symbian OS Symbian^3 (Series 60 5.2)
  • spec. szoftverek:
 
  Akkumulátor:  
  • gyári adatok: 1200 mAh
  • tapasztalat:
 

ÖSSZEHASONLÍTÁS

Népszerű

Technokrata a Facebookon

IoT-Magazin.hu

Kütyük

Dotkom

Műszaki-Magazin.hu

Hirdetés
Hirdetés