Teszt: Sony Xperia S – A beépített tégla

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy Sony Ericsson. Ez a svéd-japán vállalkozás egyszer csak elvált egymástól tavaly, így már mindenki várta az első Sony okostelefont, melyhez nagy elvárások társultak. A januári CES-en mutatták be az egyszerűen S-nek nevezett androidos készüléket, mely februárban meg is jelent. Igaz, ez még közös fejlesztés, ugyanis Japánban Sony Ericsson Xperia NX néven fut. Lássuk hát, milyenre sikeredett.

Külsőleg
Ami kívülről azonnal feltűnik, az a formavilága. Ha mai telefonokkal kéne összehasonlítani, akkor leginkább az LG L-szériára hasonlít, de csakis a téglaformája miatt. Hátlapja enyhén ívelt, az alsó részén található műanyagcsík pedig átlátszó, mely belülről megvilágítva mutatja meg az előlapi gombokat. Igaz, ezek csak piktogramok, az érintőgombok felettük vannak elhelyezve.

A készülék hatalmas, viszonylag súlya is van: 144 gramm és fele olyan széles, mint hosszú (64×128 mm, igazi tégla), miközben a mai telefonokhoz képest bumfordi, 10.6 mm vastag. Kijelzője LED-es LCD, 1280×720-as felbontással és 342 ppi-s.  A készülék igen férfiasra sikeredett, nő kezébe egyáltalán nem való. Barátnőm izgatottan várta, hogy kezébe adhassam az új Sony készüléket, de nagyjából ez a lelkesedés addig tartott, amíg meg nem látta az Xperia S-t. Hiába a nagy képernyő, a HD felbontás, az erős hardver, marad az X10 Mini Pro-jánál.

Viszont kifejezetten nem tetszett, hogy a gyártók mostanában rákaptak a rövid töltőkábelekre (meg az egybe-kábelekre, de ez most nem igaz). Így tett a Samsung is a Galaxy S Advance esetében is és most a Sony is. Nincs a kábel egy méter. Értem én, hogy ha töltőn van, akkor ne telefonálj, ne játssz, de azért ez felháborító. Persze nyílván vehet hozzá az ember másik kábelt, aki pedig igényes, az gyárit vesz. Gratulálok az ügyes marketinghúzáshoz.

A készüléken két hangszóró van, az egyik alulra került, a másik pedig a hátlapon felül található meg. A hangerőt a készülék jobb oldalán található szabályzókkal állíthatjuk a megfelelő szintre. A szabályzók mellett a HDMI kimenet, mely elegánsan el van rejtve egy készülékházszínű (jelen esetben fehér) pöcökkel. A tetejére került az ON/OFF gomb és a fülhallgató-kimenet. Ha jobban megnézzük a készüléket, akkor észrevehetjük, hogy nincs helye a SIM kártyának.

Ilyen esetben mindig a hátlapra kell gyanakodni, amin semmi jelzés nincsen persze, körömnek, ujjnak sehol nincs helye. Mégis, egy határozott mozdulatra felnyomható a teteje felé és látjuk, hogy microSIM-es a kicsike. Itt jön még két rossz hír: az akkumulátor el van rejtve, nem lehet hozzáférni és sajnos nem látni microSD kártyahelyet sem. Viszont amíg nem kapcsolom be, nem tudom meg, mit rejt a készülék háza.

Belül
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mekkora egy átlagos androidos készülék belső tárhelye, amit már teljesen ideálisnak érzek, akkor rávágnám, hogy a 16 GB és a microSD kártyahely bizony rengeteg mindenre elégséges. Nos kérem, ez a telefon mintegy 32 GB tárhellyel rendelkezik és ennyi. Igazából elég is, a 64 GB-os iPhone 4S is feleslegesen nagy, az se bővíthető, pont jó. Párhuzam lehet még a pixelsűrűség és a levehetetlen akkumulátor az Apple jelenlegi csúcskészülékével, de ennél tovább nem vonnék párhuzamot a két készülék között.

A készülék lelke egy kétmagos 1.5 GHz-es Qualcomm Snapdragon processzor, melyet nem kevesebb, mint 1 GB RAM-mal bolondítottak meg. Fontos még, hogy van benne NFC-chip is, vagyis mobil pénztárcaként is használhatjuk majd a jövőben. WiFi-je pokoli gyors, 112 mega nagyjából fél perc alatt lent volt, a videós gyorsításról se feledkezzünk meg, azért egy Adreno 220 felel. Mondhatni átlagos, ugyanis néha-néha beszaggat a készülék. Legnagyobb mobilinternetes letöltési sebessége 14.4 Mbps, ami harmatgyengének is nevezhető, de nem erre lett leginkább tervezve a készülék, hanem a fotózásra. Szándékosan nem ejtettem szót a fényképezőjéről, mert bár sokszor kikívánkozott belőlem, azért eddig sikerült visszafognom magam: imádtam, szerettem. 12 megapixel, autofókusz és LED vaku. Ettől lett kiváló ez a készülék. A 4000×3000-es felbontású képek igazi Sony minőség. Januári, ha szabad így mondanom, ugyanis azóta van egy Galaxy S III is, mely hihetetlen kontraszttal rendelkezik, és ahol a Sony fényképezője már bezizzen, ott még éles a Sammy gépe.

Kapcsoljuk be!
Mintegy 23 másodperc kell az Xperia S-nek ahhoz, hogy kérje a PIN kódot, ami elég gyorsnak számít manapság.A kijelző gyönyörű, eszméletlenül élénkek a színek, bár hiányzik az IPS panel mögüle, mert oldalról már eléggé szürkés a képe. Ez még nem is akkora gond, mint amivel böngészgetés közben találkoztam:  Bravia Engine ide, 16 millió szín oda, a kijelző alja a fehér oldalakon (szörfölés közben bármikor generálódik azonnal) elkezd foltosan besárgulni. Először azt hittem, hogy rossz a szemem, de nem, frankón besárgult.

A főképernyő háttere animált és valós időben bizgerálhatjuk, ha nincs jobb dolgunk. A 2.3.7-es Android szépen fut, hamarosan meglesz az Ice Cream Sandwich port is, vagyis nemsokára arcunkkal is feloldhatjuk a készüléket. Ami még nem tetszett, hogy megint nekünk kell kitalálni, hogy melyik gomb hol van a három navigációs érintőfelület közül (back, home, settings), ugyanis a műanyag átlátszó csík fényét nem állíthatjuk be sehol se a menüben, az csak rövid ideig világít.

A szokásos androidos cuccok, mint a Térkép vagy a Play mellett felcsillant a szemem az Xperia könyvtár láttán a Beállítások legtetején, de ez jelenleg nem más, mint a Facebook integrálása a készülékbe és hogy a Sony Ericsson cégnek küldhetünk statisztikai adatokat. Hát igen, ezt elfelejtették átírni, itt látszik még a közös munka gyümölcse, az Xperia NX, akarom mondani S. A készülékhez jár még egy-két előre telepített program is:

-A TrackID megmondja mit hallunk éppen a tévében vagy a rádióban, de a Dolly Rollt még nem ismeri J , angollal és a japánnal viszont jól boldogul.

-A Wisepilot egyfajta navigációs szoftver, de ugyanúgy kell hozzá internet, mint a Maps-hez, így lényegi különbség nincs, ráadásul pillanatok alatt megevett két megát egy kis böngészséssel.

-A 3D album már érdekesebb, ugyanis a készülék képes hamis 3D-s tartalmakat készíteni, akár fényképezés útján is, de felesleges feature, ez nem egy Optimus 3D.

– OfficeSuite: ingyes irodai szoftvercsomag azoknak, akik nem tudnak meglenni a táblázataik és kimutatásaik nélkül. Természetesen WiFi-n keresztül DLNA-ban az arra alkalmas készülékekre átküldhetjük a prezentációnk képét (is) illetve a HDMI is hasznos lehet ilyen esetekben.

-A címkék egyszerű NFC-s tartalommegosztás illetve beolvashatjuk vele mások címkéit is. Megadhatunk magunkról alapadatokat is, de más elárhetőségeinket is, mint például a Facebook oldalunkat is megoszthatjuk másokkal. Sanos a Pokenemet nem ismerte fel, pedig elég Near volt a Field Communication.

-Vírusírtó: jár a McAffe Security, ami már a notebookok fénykorában se volt a szívem csücske. Persze ma már kell az ilyen védelem is, ha nem akarunk egy kamu applikáció feltelepítéséből komolyabb zűrt magunknak, mint hogy emeltdíjas SMS-ezésbe kezdjen a készülékünk.

-NeoReader: ez az applikáció a QR kódokat olvassa lesz a faliújságról meg azokról a hirdetésekről, ahol úgy gondolják, hogy bárkit is érdekel még a generált kód.

-Xperia Football Downloads: Bajnokok Ligája applikáció. Ugye megmondtam, hogy férfitelefon? Egy applikációval le is lett tudva. Persze nincs feltelepítve, csupán egy link a Google Play-be.

A készülék amúgy nagyon jó hangrendszerrel lett megáldva, böngészőben is kiválóan játssza a flash videókat, bírja a kétmagos rendszer. Az 1750 mAh-ás akkumulátor nem merül le gyorsan, de másfél nap után érdemes töltőre rakni.

Ilyen képeket készít

Ha az összeséget nézzük
NX-nek indult, S lett belőle. Szép lett a Sony első sajátmárkás Androidja. Tetszetős kezelőfelület, foltokban sárguló kijelző, a tesztidő alatt egyszer bedöccenő menürendszer, lassú mobilnetes kapcsolat, hangosság és erő jellemzi a készüléket. Rövid töltőkábel, itt-ott szonierikszonozó készülék és magas ár. Igen, nem olcsó a készülék, még mindig 120 ezer környékén vehetjük meg kereskedőtől, és ezért a pénzért már komoly táblagépeket lehet kapni, de erről majd legközelebb. Aki Sony Xperia S-t választ társának a telekommunikáció világában, az egyben egy komolyabb fényképezőt is vesz, ugyanis a képei meseszépek. Ez volt hát a mese az első Sony okostelefonról.