Teszt: ASUS ZenBook UX32VD – Hátraarc!

Az ASUS régóta tartja a lépést az évtizednyi idő óta erősödő piaci versennyel, most egy olyan szegmensben nyújt komoly teljesítményt, ahol már vannak etalonnak számító készülékek. Ez nem más, mint a mostanában divatos ultrabookok piaca, mely evolúcióban a mobiloknál a Motorola RAZR-sorozattal anno elinduló pengemobilokhoz hasonlít a leginkább.

Volt már nálunk az UX31-es Asus ultrabook és ahogyan azt is, a jelenlegi tesztalanyunkat, az UX32-t is az elsők között kaptuk meg a gyártótól kipróbálásra. Ránézésre – és főleg kézbe véve – nagyon exkluzív a műszer, annyi a teljes vastagsága, mint egy más laptop alsó fele, kijelző nélkül. Nem tehetek róla, de – valószínű nem véletlenül – mindig a MacBook Air jut eszembe, annyi különbséggel, hogy az Asus még mindig határozottan férfias darab, a designerek nemhogy nem törekedtek az uniszex megjelenésre, hanem mind színeiben, mind vonalaiban egyértelműen a férfiakat vették célba. Azért valószínű, hogy a Macbook Air hasonlóság felismerését illetően annyira nem vagyok ezzel egyedül: a touchpad óriási mérete, a billentyűzet kialakítása, megvilágítása mind-mind hajaz a már jól bevált receptre. A díjnyertes ZENBOOK formaterv tehát az elődhöz képest sok újdonságot nem hoz, és a konkurensekhez képest is inkább csak annyit, hogy még mindig határozottan férfiasabb a megjelenése. Az igen komoly minőséget sugárzó fémház ellenére  a gép egyébként mindössze 1450 gramm, mely ugyan még mindig nem sok, de több mint 10%-kal több, mint az előd UX31-es, vagy a Samsung S9-es.

Külső

A külső megjelenést erősen meghatározza a minél vékonyabb kivitelre való törekvés. Ennek megfelelően addig, míg annyira meg nem vastagszik a készülék, hogy elférjen egy csatlakozó oldalt, addig nem is nagyon van semmi említésre méltó. Igényes, szálcsiszolt alumínium borítás, alul is, felül is, minden oldalról csodaszép az Asus UX32-es.

Baloldalt mindössze egy USB3-as csatlakozóaljzatot és egy teljes méretű MMC/SDHC kártyaolvasót helyeztek el, 32 GB-os méretig biztosan képes elfogadni az SD-kártyákat, az SDXC (legalább 64 GB-os kártya) elfogadásáról nincs szó.

A jobb oldalon már több minden van, hátulról kezdve előbb a töltőcsatlakozó, majd 2 db USB3-as csatlakozó, egy teljes méretű HDMI csatlakozó (mennyire jó, hogy nem kell átalakítókkal meg drága kábelekkel ügyeskedni), majd egy kis analóg monitorcsatlakozó (erre mindjárt külön is kitérek), valamint egy headset/mikrofon-csatlakozó. Akik figyeltek, azok észrevehették, hogy egy csatlakozót egyik oldalon sem láttunk, nevezetesen a LAN hibádzik. Ezt az ASUS egy huszárvágással megoldotta, ad hozzá egy USB-LAN átalakítót. Nem tudom, mennyire szerencsés a megoldás, nekem szimpatikusabb volt a lenyílós aljzat, amit az olcsóbb gépeken láttunk. Nem véletlen a bepattanó köröm a LAN-kábelen, mert annak rögzülnie kell rendesen. Egy USB-aljzat nem hiszem, hogy meg tudja fogni annyira, ahogy kéne.

Ígértem, hogy visszatérek az analóg monitorcsatlakozóra, nos, ezt kapjuk, ami itt a bal oldalon van. Ezzel is bajom van, aki ismeri a hagyományos monitorok analóg-csatlakozóját, annak súlyát, a vezeték anyagának sprődségét, az rájön, ez a kis rövidke vezeték nem valószínű, hogy tartós lesz. Persze, ha belegondolok, hogy laptopon mikor használtam utoljára analóg csatlakozós külső monitort…

Felnyitva a masinát, ez a kép tárul elénk, szép, átgondolt, külön álló gombokból álló billentyűzet, óriási touchpad, az alsó részen csak egy vékony csík jelzi, hogy ott a két egérbillentyű között az elválasztóvonal. Itt is minden felület szálcsiszolt  fém, érdekesség pl. a HDD LED, ami jobb felül, a bekapcsológombtól jobbra, 7 db mikroszkopikus méretű furat alatt található.

Az extravagáns dolgoknak még nincs vége, említést érdemel a töltő is, ami szintén teljesen egyedi. De sajnos ennél is találok kivetni valót: egy ekkora bumszlival nem olyan egyszerű akár csak egy hármas elosztónál csatlakozni, még akkor sem, ha a másik kettő sima méretű EU-csatlakozó.

A dobozban katonás rend van: semmi zsúfoltság, a jobb alsó rekeszben látható tok (benne az analóg- és az USB átalakító) mellett egy teljes tokot is kapunk a géphez ugyanebből az anyagból, mely végre azt az érzetet kelti a felhasználóban, hogy nem a 2.000 Ft-os szütyőn akart spórolni a gyártó.

Belső

A gépet bekapcsolva kellemes kényeztetés következik, a Windows 7 Home Premium 64bites verziója villámgyorsan teszi a dolgát, köszönhetően a Intel 3. generációs i5-ös processzorának, mely 1,7 GHz-en ketyeg 4 GB DDR3-as, 1600 MHZ-es RAM társaságában.. Ötletes és hatékony megoldás az 500 GB-os HDD 32 GB-os SSD-vel történő gyorsítása, pár mp alatt vissza képes jönni alvó módból a rendszer. A megjelenítésért egy NVIDIA GeForce GT620M felel, laptopnál ritkán alkalmazott 1 GB memóriával. Ám hiába a bivalyerős hardver, a HDMI-n keresztül korrekten meghajtható FullHD monitor, a beépített kijelző sajnos úgy felbontásban (1366×768 pixel), mint képminőségben hagy kívánni valót maga után. Legalábbis engem sem a színtelítettsége, sem a pixelességében nemhogy nem győzött meg, hanem egyenesen csalódottságot okozott, pláne, hogy volt kezemben anno az UX31-es, mely jobb felbontású és minőségű megjelenítőt kapott.

Amit viszont el kell ismerni, az az akkumulátor, mely 6 cellás, 6570 mAh-s Li-ion árramforrás. Valószínűtlenül hosszú ideig működik vele a gép, pedig a hardver elég komoly. Szintén elismerésre méltó a netbook hangja is, nem bízták a véletlenre, az igen jól csengő Bang & Olufsen cég ICEpower fantázianevű műalkotása dolgozik az audioélményen.

A gép használat során egyébként nem igazán mutatott különösebb zihálást, melegedést, igaz, nem is vágtunk rajta videót és nem futtattunk rajta erős játékokat. Ugyanakkor sajnos hiába az erős proci és 4GB RAM, bruttó 300.000 Ft-ért a használati élményt nemhogy lerontja a kijelző minősége, hanem egyértelműen tönkreteszi.

Összességében tehát az általunk tesztelt UX32-es hiába szép, de visszalépés a gyártótól, bár igaz ami igaz: egy százassal többért már kapunk belőle i7-es processzoros, full HD IPS-es kijelzős változatot. Az i3-as és i5-ös processzorral szerelt gépek esetében a visszalépés az árban is megmutatkozik: az UX31-es hasonló procikkal szerelt gépeinél majd 30.000 Ft-tal olcsóbb a 32-es, cserébe nagyobb háttértárral, jobb grafikai kártyával, viszont lényegesen gyengébb kijelzővel rendelkezik. Talán azoknak mernénk ajánlani, akik otthon elsősorban monitorról használják a laptopot és a mobilitás másodlagos, de akkor már – lévén az ultrabook kategóriának valahol ez lenne a lényege – megette a fene az egészet. A magam részéről én ha már ennyit adnék egy gépért, biztosan a 31-est választanám, de lelke rajta mindenkinek.