Teszt: Alcatel One Touch 995 – az árbajnok

Bevallom, nem túl nagy lelkesedéssel vágtam bele az Alcatel OT995 tesztelésébe, mert a mobiltelefonokkal eltöltött majdnem két évtizedem alatt nagyon sok csalódásom volt a nevezett márkával.  Aztán már a bekapcsolás után jött rögtön az érzés: Biztosan jól álltam hozzá? Mindenki ismeri az érzést gondolom, amikor egy előre elkönyvelt valamiről menet (használat) közben derül ki, hogy ebben is jó, abban is jó, sőt, élvonalbeli is akár.

Az Alcatel OT995 nem akarja letaszítani a trónjáról a GalaxyS III-at, vagy a Note-ot, ehellyett a saját kategóriájában, a középkategória felső szegmensében akar meglepetést szerezni. És be kell látni, bizony sikerül is! Akárhányszor kapcsolom be, mindig találok valami kellemeset benne.
A francia cég a gazdasági trendeknek megfelelően Kínában gyártja mobiljait, de pár éve megtanultuk, hogy ez egyre kevésbé jelent rosszat.

Külső

Itt ért az első meglepetés, kicsit konzervatív, de remekül összerakott, nem recseg, kellemes anyaghasználat, a hátlap (amit azért elég melós leszedni, legalább 10 ponton vannak rögzítő karmocskák) a Nokia által anno bevezetett bársonyszerű bevonattal ellátott vékony műanyag, a keret körben bronzszínű, fémszerű, a kijelző tizedmilliméternyivel beljebb van a keret síkjánál, ezáltal némileg védett.

Alul a szabvány-androidnak megfelelő 4 kapacitív érintőpont van, a menü, a home, a keresés és a vissza. Felül középen a hangszórórács, jobbra tőle az előoldali kamera, balra pedig a fényérzékelő, ez utóbbi nem túl gyakori ebben a szegmensben. A kijelző 5 külön érintéspontot képes kezelni egyszerre, ez teljesen elfogadható, elegendő, soha nem éreztem szükségét a felső kategóriában több készüléknél is rendelkezésre álló 10 érintéspontos érzékelésnek.

Az alsó részen (ahol más gyártónál a microUSB) található a speciális HDMI kimenet, amihez sajnos kábel nincs az amúgy igen tetszetős, igényes kivitelezésű dobozban, feltételezhető, hogy elég drágán lehet csak beszerezni a hozzá valót. De ebben a szegmensben amúgy igen ritka a HDMI-kimenet, tehát inkább dicséret illeti a gyártót a csatlakozóért, mint kritika. Balra a csatlakozótól a hátlap levételéhez kapunk segítséget, itt lehet alányúlni kissé, hogy beinduljon a ropogás-sorozat, ami a hátlap levételével jár.

Jobb oldalon üres minden, bal oldalt pedig a képen látható kezelőszervek, felül az igényes kialakítású hangerőgomb, alul a szokatlan helyen található microUSB csatlakozó található, melybe a tradíciótól eltérően, szélesebb részével felfelé kell bedugni a csatlakozót.

Felül van a bekapcsológomb és a 3,5 mm-es audiocsatlakozó, a gombok nyomáspontja (hangerő és bekapcsoló) általánosan kiváló.

A hátlapon az 5 MPXL-es (kicsit furcsa így rövidítve) kamera mellet található egy LED-lámpa, mely a sötétebb témáknál szeretne segítséget nyújtani a fényképezéshez, szélen a második mikrofon (ennek szerepére még visszatérek), alatta pedig az első hangszóróhoz hasonló kivitelű hátsó hangszóró, mely a rendszer és csengőhangokért felelős. Ez utóbbi kissé zörgős, mélységet nélkülöző hangú, de ha ügyesen válogatjuk a csengőhangokat, ez nem lesz zavaró. Legfeljebb majd a kedvenc zenéinket nem így fogjuk hallgatni.

Az akkumulátor 1500 mAh-s, elvileg elegendő egy ekkora felbontású és méretű kijelzővel, meg ilyen processzorral rendelkező készülékhez, még komolyabb terhelés esetén is, nálam 36 óra körül ment 1 töltéssel, de nyomkodtam eléggé, tehát visszafogottabb használatnál borítékolható a 48 órához közelítő készenléti idő. És itt jön be a fényérzékelő szerepe, ami általában más – azonos kategóriájú – készülékből hiányzik (pl. Samsung ACE és ACE2, Gio és hasonlók), a környezeti fényhez alakítva a kijelző fényerejét bizony órákat lehet nyerni a készenléti időben.

Vastagságban a kevesebb, mint 10 mm igen kedvelhetővé teszi a modellt, nagyon kellemes fogású, nekem sokszor a Galaxy 2 jutott eszembe róla. Kijelzőméretben és gyorsaságban eléggé hasonló a két modell, árban viszont tízezrekkel az Alcatel győz. Persze, a kijelző, az hatalmas különbség, az AMOLED és a sima TFT LCD között zongorázni lehet a különbséget. Na, de nem mintha lenne szégyenkezni valója a 995-ösnek, nagyon jó minőségű az a “sima” TFT LCD. Jó a betekintési szöge, csak minimális a sötétedés, ha nem szemből nézzük.

Tartozékként a töltőn (mely pár centi kábel után egy USB mamában végződik) kívül kapunk egy USB adat/töltőkábelt és egy agybadugós headsetet, amihez a dobozban csak egyetlen (a legnagyobb) méretű szilikonpárna volt, ez a fülembe nem nagyon akart belemenni, megmaradni, így a saját otthoni készletemből pótoltam a hiányzó, nekem szükséges méretet. A füles jó átlagos módon szól, nem egy többtízezres szintű audiophil headset, de a telefonáláson kívül használható nem túl igényes zenehallgatásra is. Feltéve, hogy valakinek XL-es méretű a hallójárata. Erre azért lehetett volna figyelni, talán 10 cent lehet a két pár, M és S méretű szilikonbetét, ennyinek bele kéne férnie.

Ígértem, hogy visszatérek a második mikrofonra. Ez szinte példátlan a középkategóriában, óriási beszédhang-minőség javítási ugrás a két mikrofon használata. Zajos helyen szinte teljes csendet tud teremteni a túloldalon és csak a hívó hangját hallják, köszönhetően annak a technológiának, ami a hátsó mikrofon által észlelt zajt “kivonja” a beszédmikrofon által rögzített jelekből (ezt alkalmazzák komolyabb BT-headseteknél is), így szinte natúrban marad az emberi hang. Ha csak ezt az egyetlen különleges technikát alkalmazná az Alcatel az OneTouch 995-ben, már megérné ilyet venni!

Összességében tehát a hardverrel igen kellemes benyomást tett rám a modell, egyáltalán nem vártam az elmúlt évtized lowcost-gyártójától ilyen kiemelkedő, összeszedett munkát.

Belső

Legfontosabb két adat a processzor és a memória, ebben részben jó, részben nem jó a 995-ös teljesítménye, mert míg a 32 bites Qualcomm Snapdragon MSM8255T processzor (ilyen duruzsol a Samsung Galaxy W-ben, a HTC Eternity-ben de egyebek mellett a Nokia Lumia 710 és 800-ban is) igen figyelemre méltó teljesítményt nyújt az Adreno 205-ös grafikus kontrollerrel 1,4 GHz-en hajtva, addig az 512 MB-nyi RAM az bizony harmatkevés. Ha nem is 1 GB (mert az már – fogadjuk el – felsőkategóriás), de legalább 768 MB (mint az ACE2-be) kerülhetett volna bele, mert így bootolás után nem nagyon van 150 MB-nál több szabad memória. Még ha tudom is, hogy szükség esetén dobálja kifelé a rendszer a futó processeket, akkor is kevéske ennyi.
Ugyanakkor nagyon nagy köszönet a készülékkel járó 4 GB-os, Class4-es microSD kártyáért! Ezzel – legalábbis részben – jóvá tették a kevés RAM-ot (nem mellesleg kiegészítették a 2 GB-os internal SD szerény kapacitását), manapság nem is tudom, van-e gyártó, amely ekkora kártyát ad tartozékként.

A kijelzőről már írtam, 4,3 collos, 480×800 pixeles TFT LCD, kiválóan használható. Ugyanígy tudok nyilatkozni a processzorról, nem tudtam szaggatást előidézni a képernyőkezelésben, igaz, nem vagyok egy hardcore játékos. Amit kipróbáltam, az mind ment szépen. Középkategóriában nem ritkán már az Angry Birds Seasons néhány pályája ill. a Rio is okoz szaggatást. Itt nyoma nincs ennek.

Természetesen a gördülékenységnek oka is van, nagyon szépen, optimalizáltan nyúltak bele, tették egyedivé az Android 2.3.6-ot, a gyári launcher része lett az a fajta 3D-s hatás, amit az SPB Shellben láthattunk és annyian szeretnek. Röccenésmentesen forog körbe az összes kezdőablak, a galéria is kellemes animációt kapott, az egész rendszer példásan egyben van! A gyárilag installált programok egy kis része eltávolítható (ez is nagyon ötletes, ahogy jelzik, piros x jelenik meg jobb felül, a nem leszedhető progik pedig lehalványodnak teljesen). Másik kedvesség, hogy a widgetnek kirakott programok ikonjai az alkalmazások menüjében jobb felül kapnak egy kis házikót.
A készülék támogatja a DLNA-t, tehát ha valakinek megfelelő TV-je, és üzemeltet a PC-jén egy DLNA-szervert, akkor az Alcatel 995 képes belesimulni a rendszerbe.

A végére hagytam a negatívumokat, mert sajnos az is van. Több helyen szokatlan fordítású a magyar nyelv, meg benne maradt 1-2 elválasztójel a szövegben, mondjuk ez szokható, meg nagyon egyszerűen javítható is egy jövőbeni frissítéssel (közben kaptam a hírt, hogy már van 3 frissebb verzió is rá, mint amivel én kaptam a tesztkészüléket, tehát bőven javíthatták ezeket az apró hibákat mostanra). Erről jut eszembe, úgy hírlik, lesz rá Ice Cream Sandwich is.
Szándékosan hagytam ki menet közben a kamerát. Ez az egyetlen része a készüléknek, ami erősen eszünkbe juttatja, hogy mennyit kellett kiadnunk a készülékért. Hiába 5 megapixeles az állóképek maximuma, hiába tudja a készülék – szintén egyedülállóként a középkategóriában – érintéssel kijelölhető fókuszpontot, a készített képek minősége csapnivaló. Sem a színhelyesség, sem a képélesség, sem a részletgazdagság nem üti meg a mércét. Nem így a videofelvétel! Rácsodálkoztam, hogy egy ilyen minőségű kamera (ami ilyen felejthető minőségű állóképet készít), az hogy tud ilyen tökéletes folyamatos autofókuszt és ennyire elfogadható minőségű 3gp videot gyártani.

Összegzés

Az Alcatel OneTouch 995 valószínűleg ár/teljesítmény arányban verhetetlen, kifejezetten nagyot dobott vele a gyártó. Aki nem tud/akar 100e Ft feletti összeget költeni mobilra és el tudja fogadni azt a pár kompromisszumot, amit el kell, az kiváló készüléket kap a pénzéért.
Úgy érzem, kezdek máshogyan nézni az Alcatelre!