Teszt: Fujitsu Stylistic M532 – vékony, gyors, drága

A napjainkban zajló Apple vs. Samsung csatában bármelyik oldalon is áll valaki, azt – gondolom – mindenki belátja, hogy a táblagépek ötlete honnan származik. Szóval az alapötlet annyira jó volt, hogy tucatnyi gyártó szeretne ebből az ötletből -ki-ki a maga módján pénzt csinálni. A Fujitsu viszonylag későn szállt be a tablet-harcba, de legalább a gyerekbetegségeket másoknak kellett túlélni, igazából csak az utóbbi év(ek)ben lehetett hallani először róluk a tabletpiacon, előbb Windowsos oprendszerrel próbálkoztak, aztán rátaláltak a zöld robotra.
Ráadásul nem is alap-eszközökkel, hanem komoly, gyakorlatilag felsőkategóriás, 10.1-es tabletekkel, rácsatlakoztatható billentyűzettel komplett netbookká alakítható tabletekkel jelentkeznek. Egyik ilyen készülékük a Stylistic M532, ma ezt teszteltem.

Külső

Szokásosan 10.1-es méretű, ám a többieknél szinte mindnél vékonyabb, mindössze 8,6 mm vastagságú a készülék, szinte az az érzése az embernek, hogy meghajlik a saját súlyától, ha a szélét fogja meg az ember. Ám ilyen veszély nem áll fenn, mert egyrészt könnyebb szinte mindegyik hasonló méretű készüléknél, másrészt pedig hihetetlenül masszív, nem recseg, nem nyöszörög, bárhol is nyomkodom. Olyan érzés, mintha valami trükk lenne a dologban, mittudomén, ez csak a kijelző, az akkumulátor külön helyen van, azt csatlakoztatni kell a működtetéshez.

Elölről lassan minden tablet egyformán néz ki, van a nagy képernyő, a káván valahol alul vagy felül a gyártó logoja és felül középen az előoldali kamera, valamint egy fényérzékelő (esetünkben ez elmaradt). Tehát izgalmasnak nem lehet egyáltalán nevezni.

A bekapcsológomb jobb felülre került, mellé a headset csatlakozója, mellette pedig a mikrofon található (állítólag a videokamera sztereo hangot vesz fel, én azonban nem tudtam megtalálni ennek a kamerának a párját, tehát számomra nem bizonyított a sztereo hang).

Az alsó élén alul középen van a dokkolócsatlakozó, és tölteni is csak itt lehet. Más gyakorlati haszna nincs ennek a széles csatlakozónak átlagos felhasználó számára.

Jobb oldalra kerültek az eddig nem említett csatlakozók és kezelőszervek. Ezek – fentről lefelé sorrendben – a hangerőszabályzó billenőkapcsolója, a microUSB csatlakozóaljzata, majd egy eléggé furcsa szerzet, egy mindössze 3 mm-es műanyagtakaró alatt (ezen takarónak borítékolható az idejekorán elhasználódása, szerintem lehetett volna valami stabilabbat kitalálni) a microSD aljzat és a SIM-kártya helye.

Hátul a szokásos, nagyméretű logon kívül a 8 megapixeles kamera látható, ill. két oldalt alul a sztereo hangszórópár. Ez utóbbiak méretezésükhöz képest elfogadható hangerővel és hangminőséggel bírnak, bár amióta megláttam a Galaxy Note 10.1-en a kijelző mellett található, előre sugárzó hangszórópárt, azóta minden, ami nem olyan, az számomra nem az igazi.

Belső

Igazán érdekeset a belsőről sem tudok mondani, nem azért, mert ne lenne nagyon szép a kijelző képe. Mert az, tényleg szép. Nem is azért, mert nem lenne bitang erős a hardver, mert az. De mivel más gyártó is kijött már korábban ugyanezzel a processzorral szerelve, ugyanarra már nem kapjuk fel a fejünket olyan hirtelen.
Arra viszont felkaptam (és csóváltam a fejemet), hogy az amúgy alig átalakított natív Android felület miért szaggat néha, ha a főképernyőről a programokhoz akarok belépni. Máskor meg sokáig nem (valami optimalizálatlanság lehet, mert direkt kipróbáltam, hard reset után is jelentkezett ez a kellemetlenség). És miért követi szintén alkalmasint darabosan az oldalra scrollozás az ujjam mozgását. Nem értem, 4 db 1,4 GHz-es mag csücsül bevetésre készen a sarokban és egy 500 MHz-es magot használnak az alap feladatokra, ám úgy tűnik, ennek az egy magnak kevés a teljesítménye egy HD kijelző lekezelésére. Nem tudom, más tableteknél, ahol ugyanezt a processzort használják, hogyan oldották meg.
Persze, vannak direkt a Tegrára optimalizált, brutális játékok, alkalmazások (na, nem túl sok, sajnos), ezek letöltéséhez külön program is van előre telepítve a gépen. Ezek aztán megmutatják, mit tud ez a rettenetesen erős hardver, ott már nem találni hibát.

Operációs rendszerként az Ice Cream Sandwich 4.0.3 verzióját kapjuk, ez teljesen megfelelően kezeli az erős hardvert. Memóriának 1 GB RAM jutott, ez tulajdonképpen elég is lenne, ha nem egy csúcskategóriás készülék lenne a Stylistic 532 és nem hozta volna ki a Samsung 2 GB RAM-mal a saját csúcskészülékét kb. ugyanennyiért. A beépített háttértár (32 GB) viszont nagyot üt alapáron, végre nem sajnálták a pénzt rá. És még bővíthető is ugyanennyivel, igazán nem lehet panasz a háttértárra, 64 GB azért laptopoknál is elég szinte mindenre, nem hogy egy táblagépnél.

Ami hiányzik, az a közvetlen HDMI kimenet (ha igaz, külön beszerezhető-e hozzá valami átalakító, nem hiszem, hogy megfontolt dolog volt azt a 2 dollárt kispórolni a csomagból), FullHD és HD videofelvételeket készít, de ezt visszanézni, valódi FullHD kijelzőn nem tudom, hogyan lehetséges. Pedig annál is inkább szükség lenne szerintem HDMI kimenetre, mert egy ilyen minőségű és árú készülék már leginkább üzleti felhasználásért kiált, ott pedig alap dolog, hogy egy videospotot, egy prezentációt – pár mp, csatlakoztatással eltöltött idő után – meg tudjanak mutatni egy meetingen, laposTV mára már mindenütt van. Főleg, hogy kapunk egy full verziós ThinkFree Mobile Office HD kiadást, ezzel Word dokumentumokat, Excel táblázatokat és PowerPoint prezentációkat tudunk olvasni és szerkeszteni, ráadásul a legújabb formátumokat is ismeri.

Szintén megkapjuk a géppel a Cyberlink PowerDVD-jének androidra írt változatát, ezzel szinte mindegyik videoformátumot le tudjuk játszani (azért írom, hogy szinte, mert nem tudtam az összeset végigtesztelni, de amit próbáltam, azt vitte), ez nagyon példásan működik, viszont ebben az esetben is HDMI-kimenetért kiált a dolog. A Norton Security 12 hónapos licensze is jár a készülékkel, én nem látom túlságosan nagy értelmét ilyen programoknak, ha az ember – elvárható módon – fizet a használni kívánt programokért, akkor igen kicsi az esély, hogy szüksége lenne bármilyen biztonsági programra. Legalábbis ma még.

Összességében tetszik a masina, imponáló a vastagsága (inkább vékonysága), általában briliáns a sebessége is, azonban ismervén az árát, valamiért nem került nagyon közel a szívemhez.