Teszt: Motorola Wilder – Born to be wild?

Aki manapság Motorolára gondol, bizony egy androidos telefon jut eszébe. A 2010-es Milestone után, néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag csak okostelefonokat dobott piacra az amerikai vállalat. A nemrégiben tesztelt GLEAM+ mellett került hozzám a cég alsókategóriás érintős mobilja, mely már nem mai darab, hiszen 2011-ben jelent meg. Ennek ellenére nem rossz, bár kiemelkedőnek sem nevezném.

Külső/csomagolás

A tesztkészülék kagylós társához hasonlóan szintén egymagában, tartozékok nélkül érkezett hozzám, de akik a kereskedelmi forgalomban megvásárolják az alig 20 ezer forintos Wildert, azok egy headsetet, töltőt, használati útmutatót és persze magát a telefont kapják meg a dobozban.

Kézbevéve az EX130-at egyből feltűnik, hogy a formatervezők igyekeztek valami egyediséget csempészni az amúgy meglehetősen átlagos formába. Az alig 2,8″-es QVGA képernyőt és az alatta található állapotjelző kijelzőt egy izléses narancssárga keret öleli körül. Előbbi sajnos rezisztív, vagyis nyomkodni kell, és bizony elég tompán reagál, nem nyerte el a tetszésemet. Utóbbi a készülék egyik legnagyobb extrája, hiszen a kis OLED kijelző az akkumulátor töltöttségét, az időt és a jelerősséget jelzi ki. Elég a mellette található Home gombot megnyomni, és a kijelző bekapcsolása nélkül megtudhatjuk az információkat.

A keret fölött helyezkedik el a hangszóró, ennek minősége közepes, nem a legjobb darab. Legfölül található a bekapcsoló, jobb oldalon pedig a hangerőállító és a kamera gombja. Baloldalt, egy fedél alatt a microUSB és a 3,5 mm-es jack dugó pihen. A csatlakozók védelme nem véletlen, a készülék elvileg megfelel az IP54 védettségnek, ami csepp- és porállóságot jelent, de a nyöszörgő ház és az illesztési hézagok miatt én nem javaslom ilyesmi igénybevételnek kitenni.

Hátul megtaláljuk a 2 megapixeles kamerát és hangszórót. A fedél alatt egy 910 mAh-es akkumulátor található, ezzel átlagos használat mellett 2-3 napig bírja egy töltéssel.

Szoftver/Funkciók

A Wilder nem rendelkezik klasszikus okostelefon funkciókkal, így elfelejthetjük a programok telepítgetését,  a színes-szagos játékokat, de a rövid, egynapos üzemidőt is. Az EX130 a Motorola saját rendszerét futtatja, és mint ilyen, rendben teszi a dolgát. Sajnálatos, hogy a rezisztív kijelző miatt az egyébként igen jól felépített menürendszer kissé lassan használható. A főképernyő alsó részén négy, előre rögzített ikon található. Ezek a telefonkönyv, SMS, tárcsázó és a menu. utóbbi 3 fülből áll, fülenként 9 ikonnal.

Az alsó gombot hosszan nyomva egy gyorsmenüben találjuk magunkat, ezekből a zenelejátszót, a rádiót, a fényképezőt, a videókamerát és a stoppert érhetjük el. Ejtsünk is ezekről néhány szót. Mivel manapság oly népszerű a mobilon való zenehallgatás, így kíváncsi voltam, hogy szerepel a Wilder. Sajnos nem igazán jól. Minden indulás elött átnézi a zenéinket, így ha éppen sok van, akkor elszöszöl egy ideig, mire betölt. Album és előadók szerint is kereshetünk, ám amikor elindítjuk a kiválasztott zeneszámot, sajnos szembesülünk a közepes hangminőséggel. A kamera sem sokkal jobb, a LED villanó nélküli 2 megapixeles fényképező sajnos nem váltja meg a világot, a képek maximum MMS üzenetben való továbbításhoz jók. Hasonló a szint a videófelvételnél is, a 176×144 pixeles felbontás mindent alulmúl, ilyesmit már a 2005-ös Nokia 3230-am is tudott.

Kapunk előretelepített programokat is, megtalálhatjuk például a manapság kötelező Facebook és Twitter klienst, emellett van Youtube, Myspace és Opera Mini is. Utóbbival normális minőségben kalandozhatunk az interneten, feltéve, ha valakinek van türelme az EDGE sebességgel betöltődő oldalakra várakozni.

Végítélet

Nem hagyott mély nyomokat bennem az EX310 Wilder. Egy olcsó, kissé esetlen készüléket ismertem meg, mely igazából fiatalok számára – talán manapság mondhatom azt, hogy első telefonnak? – készült, akik mindenképpen érintőkijelzős telefont szeretnének, és nem bírnak nélkülük élni. A többiek nyugodtan kihagyhatják.