Fotó-videó
Teszt: Samsung WB100 – Paparazzi
Ez a Samsung nagyon tud valamit. Fényképezőgép, nagyon olcsón, 26x-os zoommal, saját lencsével, kiváló minőségben. Meg vagyok döbbenve.
Fényképezőgépet tesztelni egyrészt nagyon jó dolog, a karácsonyi időszakra megkapott Samsung NX200-as fényképezőgéppel csodálatos képeket készítettem. De egyben hálátlan is, mert mindig rádöbbenek, hogy lassan váltanom kellene a bő három éve 20 ezer forintért vásárolt Panasonic Lumix fényképezőgépemet. Na nem azért, mert bármi baja lenne, sőt, meg vagyok elégedve vele.
De amikor egy különleges fényképezőgépet tartok a kezemben, akkor mindig megszakad a szívem, hogy vissza kell adni. Az NX200 hibátlan, kiváló cserélhető objektíves tükörnélküli DSLR fényképezőgép volt, csak hogy 220 ezer forint volt és még tartja az árát, 190 alatt még nem kapni újonnan. Viszont a jelenlegi tesztpéldányom, a WB100 már 44 ezer forintért megtalálható az interneten, és ha nem épp Szlovákiából akarjuk megvenni, akkor is 48 körül a mienk lehet. És most először, komolyan elgondolkodtam azon, hogy ideje megválnom Lumix barátomtól, mert a WB100 egyszerűen mesés.
Mit rejt a doboz?
Amikor a kezembe akadt a doboz, az előképen egy klasszikus dizájnú fényképezőgéppel találtam szemben magam. Az rögtön látszott, hogy nem cserélhető az objektívje, viszont a termékkép alatti jellemzők egy kicsi gyanakvást keltettek bennem. Huszonhatszoros zoom? Mindez 16.2 megapixelben? Külön optika nélkül? Lehetetlen. Ez már a paparazzi szint. És már gondolatban látom magam, ahogy egy fa tetejéről várom, hogy valami celeb végre előjöjjön luxusvillája barlangjából és lefotózzam több 100 méter távolságból, ahogy éppen fánkot eszik és még azt is megmondom, hogy milyen töltelék van benne.
De inkább bontsuk ki a dobozt!
A doboz közepén elegánsan behelyezve ott a fényképezőgép maga. Normálméretű, kézre álló darab. Vaskos és van súlya, főként az optika miatt, de erről később. Mellette a nyakba akasztója és egy nagyon rövid USB kábel.
Akksi sehol. De hiába keresi az ember, ugyanis négy ceruzaelemmel működik a kicsike. Ez egyáltalán nem akkora baj számomra, bár valószínűleg néhány grammot le lehetett volna faragni a súlyból, a fotósnak se kell állandóan az elemekkel babrálnia. De higgyék el, így könnyebb fotózni nagy zoommal, ugyanis stabilabb a tartása.
A szokásos kézikönyv mellett mást nem kapunk hozzá, elégedjünk meg ennyivel. Ajánlott néhány tölthető, nagy teljesítményű ceruzaelem megvétele és nem árt hozzá egy nagysebességű és főleg nagy kapacitású SD kártya beszerzése sem.
A szerkezet
Maga a WB100 átlagos gépházat kapott, amolyan fél kompaktot. Egyedül az optika mérete árulhatja el, hogy nem egy átlagos géppel van dolgunk.
Túl sok gomb nincsen rajta, a kezelőszervek spártaian kevésnek tűnhetnek, mégis mindent könnyedén el lehet velük érni, nincs túlspilázva. A készülék tetején kézre áll az exponáló gomb, amit a zoom ölel körbe (egyben a képvisszanézésnél is ilyesmi funkciót lát el ez a gyűrű).
Mellette található egy kis piros gomb, ami programváltás nélkül teszi lehetővé, hogy bármilyen módban is legyen a fényképezőgép, azonnal elinduljon a videórögzítés. Ezek alatt található a bekapcsoló gomb és mellette a program tárcsa, bár a legtöbbször úgyis a SMART módot fogjuk használni, vagyis intelligens automata módban fényképezünk. A WB100-nak van vakuja is, ez rejtve van mindaddig, míg a vaku melletti pöcköt az optika fölött be nem nyomjuk, ilyenkor az azonnal felpattan. Ha nem kell már a vaku, akkor egyszerűen lenyomjuk.
A készülék elején egy méretes Samsung optika kapott helyet és meg kell mondanom, hogy le a kalappal a mérnökök előtt, remek lett. A test bal oldalán egy fedél rejti az AV/USB-t és a HDMI kimenetet.
A rögzített videókat hanggal együtt játssza vissza, ennek hangszórója a kimeneti fedél fölött található. Alul nincs sok izgalom, egy bemenet a fotóállványnak (ez néha jól jön) és itt található az elemek fedele, ami mögé behelyezhetjük az SD kártyánkat is.
A készülék hátlapján egy óriási, 3 collos TFT LCD kijelzőt találunk, mellette pedig a többi kezelőszervet, így a makró gombját, a nyugtázó gombot (OK), a vaku engedélyező (külön kell kinyitnunk a villanót), a display gombot (több információt is megjelenít a kijelzőn, főleg a rekesz zársebességéről és a fényviszonyokról), az időzítőt és a „vissza” gombot. Nem utolsó sorban innen érjük el a menü gombot.
Kapcsoljuk be!
A készülék gyorsan reagál a bekapcsolásra, a tetején lévő tárcsával könnyedén lavírozhatunk a módok között. A programváltás se nem gyors, se nem lassú. Amit tanácsolhatok, ne az utolsó pillanatban döntsük el, hogy mit szeretnénk csinálni, ugyanis lemaradunk a pillanatról.
Magán a tárcsán sok program közül választhatunk, holott csak 8 piktogram látható rajta. Az első és legtöbbet használt program valószínűleg a már említett SMART mód, ilyenkor nem kell tennünk semmit se, a gép tudja a dolgát.
A következő lehetőség a tárcsán a videórögzítés. Ilyen ár mellett bizony ne várjunk el túl sokat a videó minőségétől. Használhatóbb, mint a legtöbb okostelefon esetében, de még így is az ingerküszöböm alatt van, vagyis maradok a HD kamerámnál. Egyébként 720p-s felbontásban rögzít maximum 20 percet egyhuzamban, viszont zoomolás közben nem vesz fel hangot (ez kikapcsolható, de majdnem lényegtelen a minőség miatt).
A tárcsán keresztül elérhetjük a Beállítások menüpontot is, itt olyan idegesítő dolgokat kapcsolhatunk ki, mint például a figyelmeztetőhangot fotózáskor vagy az egyéb pittyegéseket. A csillag piktogram már sokkal izgalmasabb, ugyanis ezen belül számos funkciót el tudunk érni. Nem utolsó sorban 3D-ben is fotózhatunk, ehhez azonban kell olyan eszköz, ami meg is tudja jeleníteni a fényképeinket.
A Magic Frame-ben különböző keretekkel láthatjuk el a fényképezni kívánt tárgyat vagy személyt. Ennél izgalmasabb azonban a SplitShot, amely előre beállított hasábokba rakja össze a fotókat, így a végeredmény egy kollázs lesz. A Picture in Picture-t (PiP) szerintem felesleges elmagyarázni, a Fotó és Videófilterben különnöző szűrők válnak elérhetővé, amivel mókás képeket készíthetünk, például egy halszem optikával, vagy retro stílusban, dagerrotípiás utánzattal vagy akár TiltShift effekttel (utóbbi videó módban nincsen sajnos).
A DUAL mód a tárcsán azt jelenti, hogy dupla képstabilizátort használunk. Ez a 26x-os zoomnál, fotóállvány nélkül bizony jól jöhet. A SCN nem más, mint a jelenetválasztó (Scene) lehetőség, vagyis mi adjunk meg manuálisan, hogy milyen jelenetet szeretnénk felvenni a géppel, legyen az tájkép, portréfotózás vagy makró. Ha már a makrónál járunk: elképesztően szép közelképeket tudunk készíteni a géppel. A mezei makró mellett vagy egy szupermakró is, amivel tulajdonképpen már szinte belemászunk az optikával a virágba, mégis éles képeket készít róla (megfelelő fényviszonyok mellett). A vakuzásra természetesen nincs lehetőség ilyenkor.
Ami a 26x-os zoom esetén tapasztaltam, az az, hogy a gangnamok földjéről megint sikerült valami különlegeset hozni Európába. Egyszerűen tökéletes. Persze nem árt némi támasztás az ilyen képek készítésekor, de ha jól fogjuk, akkor bizony bármit közel hozhatunk.
A Medvefarmon tett kiránduláskor külön jó jött ki, hogy a sok 20 meg 30 ezres kompakt gépek képei mellett nekem tényleg sikerült közel hoznom a távolban fürdő mackót. És nem valami homályos képen keresztül adom vissza az élményt, hanem maximális zoom mellett jön a medve a fa mellett, ami jó 80 méterre volt az optikától, mégis az egész fényképet beteríti a szín és a minőség (a lenti kép elég nyálkás időben készült).
Nekem nagy távolságból sikerült olyan képeket csinálnom, amiket más csak úgy tehet meg, ha tényleg odamegy. Egy fürdőző maci biztos szép téma, de így nem tép szép a medve és a fénykép is megvan. Azt viszont mindig vegyük figyelembe, hogy az optika nagyon kijön, ha maximális optikai zoomot használunk.
A digitális zoomja pedig, bár mosottan látjuk a kijelzőn a céltárgyat, végeredményben úgy is szép képeket csinál (egy bizonyos tartományon belül). A szabad ég alatt a kijelző kitűnően látható.
Mindösszesen egy hibával találkoztam a használat során, ami utólag okozhat némi bosszúságot: egy-egy kép esetén szembesülünk, hogy nem fotózott le semmit se, helyette egy digitális, szürke téglalapot kapunk. Ez azt jelenti, hogy nem lehet maradéktalanul megbízni a WB100-ban, de ez az én esetemben egy 3%-os hibahatár lett 100 fénykép esetén.
ÖsszegezveA Samsung WB100 elképesztően szép képeket csinál. A 26x-os zoomja tökéletesen teszi a dolgát. A gép alapesetben is remek, nagy látószögű képeket készít, a makrója pedig szenzációs. Ennek a gépnek olyan az optikája, hogy a nagyon kicsi dolgokat felnagyítja, a nagyon távolikat pedig igazán közel hozza. Átlagos sebességű gép, amely hordozza a kompakt gépek felhasználóbarát bájait, de már kacsingat a félprofi megoldások felé, ráadásul igazán alacsony áron.Nem vitás, a WB100 remek vétel lehet bárkinek. Ilyen optika mellett bármikor paparazziskodhatunk, 100 méterig jók vagyunk bőven. A természetet járva is készíthetünk kiváló fényképeket, készíthetünk panorámaképeket a Mátrában, vagy egy távoli őzikét is lekaphatunk anélkül, hogy észrevenne minket vagy egyáltalán megzavarnánk. Néhány száz fotó után is bírja a négy elem, igaz, nem vakuztam vele túl sokszor. Videóra még mindig nem alkalmas, de fényképezésben ár-érték arányban nincsen párja. Maximálisan csak ajánlani tudom, de statív kell hozzá.
