Teszt: Samsung WB150F – megosztó személyiség

Nem titok és már a teszt elején fontosnak találom leszögezni, hogy a Samsung WB150F nem egy csúcsgép. Már az ára alapján gondolhatjuk ezt, hiszen mindössze 39.000,- magyar forintot kell kiadnia annak, aki szeretné megvásárolni. A magamfajta kütyübolond itt elveszti az érdeklődését, hiszen mit lehet manapság ennyi pénzért venni? Úgy értem olyat, ami esetleg engem is érdekelne? Aztán amikor nagy nyugodtan elkezdjük nyomkodni ezt a kis fényképezőgépet – a nyugodtságunk annak szól, hogy nem vagyunk veszélyben, úgysem fogjuk megszeretni – egymás után jönnek a döbbenetek. A vége megint az, hogy nem szívesen adjuk vissza.

Ha nem haragszik a kedves olvasó, megint nem untatnám száraz számokkal. A WB150F adatai a Samsung magyar nyelvű weboldalán megtalálhatóak, csak ide kell kattintani. A felsorolás helyett inkább megint a tapasztalataimat írnám le és azokat a jellemzőket emelném ki, amelyeknek a mindennapi használat szempontjából jelentőségük van. Az első és legfontosabb, hogy ezt a fényképezőgépet a Samsung a Smart Camera, azaz az okos fényképezőgépek közé sorolja és ezen belül az utazó gépek alá. Nagyon fontos tehát megjegyezni az elején, hogy egy kompakt, zsebre dugható méretű gépről van szó, amely belefért 106,5 x 59,9 x 23,4 (a legszélesebb részen 32,2) milliméterbe és 188,2 (!!!) grammba. Azaz nagyjából akkora, mint egy nagyobb mobiltelefon. Amikor tehát a funkcióit sorolom majd fel, legyen kedves mindenki a fejében tartani azt a tényt, hogy mindezt egy félelmetesen kicsi és könnyű fényképezőgép műveli. Ez adja meg az alaphangot a továbbiakhoz.

Mielőtt belemennénk a fényképezésbe és az ahhoz kapcsolódó funkciókba hadd jegyezzem meg, mennyire is üdvözlöm azt, hogy a fényképezőgép töltését egy szabványos, microUSB csatlakozón keresztül, akár egy okostelefon töltőjével is elvégezhetjük. Történelmi pillanatnak vagyok a tanúja, ugyanis ez az első fényképezőgép a kezeim között, amelynél nem kell egy újabb kábellel vesződnöm sem a töltésnél, sem az adatok kábeles másolásánál. Hadd örüljek ennek egy kicsit és hadd reménykedjek abban, hogy MINDEN gyártó felismeri, egy plusz eladott töltőnél több hasznot hoz, ha a vásárló elégedett a megvett eszközzel, mert az nem szúr ki vele. Legyen tehát minden csatlakozó microUSB! LET IT BE! Nóta vége. És ha már jó a hangulatom, töredelmesen hadd revideáljam azt az álláspontomat, miszerint ami fehér, az csúnya. A tesztre érkezett gép ugyanis fehér, mégis tetszik. Igaz, ez a fehér egy nagyon szép, tört fehér. Matt, jól tisztítható anyagon. A külsőre több szót nem is fecsérelnék, nézzük inkább a tudását!

Fényképezőgépeknél nagyon fontos adat, hogy a 35 mm-es filmre vonatkoztatott, úgynevezett ekvivalens érték hogyan is alakul. Ez mutatja meg ugyanis, hogy egy fényképezőgéppel mennyit kell mászkáljunk – előre és hátra lépkednünk -, ha a szemünkkel meglátott témát szeretnénk rögzíteni. Az ekvivalens érték alja a fontosabb, ez mutatja meg ugyanis, hogy elég széles-e a látószög és amit a szemünk lát, az belefér-e majd a képbe. 24-től indul a gép, ami azt jelenti, hogy nem kell hátrébb lépjünk, amit a szemünk lát, az rajta lesz a fotón. 432-nél áll meg, amely pedig azt jelenti, hogy ha egy téma nagyon messze van, akkor is kellőképpen (18-szorosan) rá tudunk zoomolni. Aki tehát ilyen utazógéppel mászkál a nyaralása alatt, annak sem előre, sem hátrafelé nem kell lépkednie. És akár hiszik, akár nem, de ez a kényelmes használat szempontjából a legfontosabb paraméter. A távolba fényképezésnek még egy feltétele van, a stabil kéz, vagy egy megfelelő optikai stabilizátor. Nos, az előbbit mindenki a szülein kérje számon, az utóbbit a Samsung beleépítette a fényképezőgépbe.

Amikor nagyon közeli témákat szeretnénk fényképezni (lásd még így is: makró, vagy macro), akkor jön jól a tény, hogy ezzel a géppel már 5 , azaz öt centiméterről lehetséges ez. Megszokott dolog a Samsungtól, hogy a kamerái jók a makró módban és még az automatikus, azaz Smart Auto módban is  szép, nagy mélységű képeket tudunk vele készíteni. Minden hibánkat azért nem fogja korrigálni, de a nagy többségüket igen, mégpedig úgy, hogy közben azt sem vesszük észre, mennyi bénázásunkat igazította ki a gép egy tizedmásodperc alatt. A legtöbbünket nem is nagyon érdekel a varázslat, ami a háttérben megy. A jó fotó érdekel minket. A végeredmény. Az meg le fog nyűgözni, ígérem.

Aki szeret belenyúlkálni a beállításokba és maga szeretne művészkedni, annak is lehetőséget biztosít erre a Samsung. A zársebességet manuálisan állíthatjuk a 16-tól 1/2000 másodpercig, így állványról egész jó éjszakai fotók is készíthetők. Ha már sötét: a vakut használva majdnem 4 métert tudunk bevillantani, egy ekkora kis valamitől – amit vakunak hívni csak jóindulattal lehet – ez nem rossz teljesítmény. 4 másodperc alatt tölt újra, ennyit kell várni két vakuzás között. Arra kell figyeljünk, hogy nehogy kitakarjuk a kezünkkel, mert elég buta helyre került. Aki szeret bűvészkedni az ISO értékekkel, az 80, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200 közül válogathat. Sajnos 200 felett már nagyon zajos a kép. A művészkedésnél választhatunk prioritásokat, amelyeket megadva a többi értéket hozzánk állítja az automatika, de lehetőségünk van teljesen manuálisan elrontani a fotókat, ha arra támadna kedvünk. 😉

Amíg el nem felejtem: 4:3 aránynál 14 megapixeles a gép, széles képaránynál  (16:9) pedig 10 megapixelben fényképezhetünk vele. Nem mintha ez túl fontos adat lenne, mert remélem a kedves olvasó tudja, hogy nem a megapixel a lényeg. A fontosabb adat az, hogy egy Schneider-KREUZNACH lencserendszer engedi be a fényt egy 7,76 milliméteres CCD szenzorra. Hogy ez a párosítás mire képes, azt megmutatják a tesztfotók, amelyeket egyébként feltöltöttem a Picasára, nagy részben a fényképezőgépről, wifin keresztül. Ide kattintva nézegethetők meg. Az biztos, hogy a fény képezéséhez fény is kell és ezt biztosítja is a jó minőségű lencserendszer.

Számomra fontos adat, hogy egy akkumulátorral mennyit tudunk fényképezni. És ez meglepett. Ugyanis a teszt során, azaz nagyjából 3-4 nap intenzív fényképezgetés alatt nem kért töltést. 343 fotót és kettő darab, összesen 20 perces videót készítettem vele és nem volt hajlandó lemerülni. Pedig vakuztam is és dolgoztattam az optika motorját is. Ez pedig szép teljesítmény és imádható dolog. Akkor sikerült csak lemeríteni, amikor megkezdtem a képek feltöltögetését wifin keresztül. Ezt már nem szerette annyira. A wifis megosztásról később. Az akkumulátor egyébként cserélhető, egy gyors Google kereséssel 1680 forint körül találunk és vásárolhatunk is tartalékot belőle, de erre nem lesz szükség.

Fontos adat az is, hogy a gép SD, SDHC és SDXC kártyákat is elfogad, így 64 GiB-ig tehetünk bele kártyát. Elfogadja a kártyaadapteres megoldásokat is, így tehetünk bele microSDHC-t adapterrel, ami könnyebbé teszi az életünket. A kártyák ugyebár FAT32 fájlrendszerrel működnek, így a videókészítésnél úgy 20 percnél megáll a videó, hiszen az elérhető legnagyobb fájlméret – még ha a kártyán lenne is hely – 4 GiB alatt van néhány kilobájttal. Videót rögzíteni egyébként maximálisan 720p-ben tudunk, 30 képkocka/másodperces rátával. Videózás közben lehet zoomolni, a motor hangja nem hallatszik bele a felvételbe, viszont nagyon lassú. Lehet a felvétel közben szünetet tartani, lehet állóképet is rögzíteni.

A fényképezőgép funkcióinál nem nagyon szeretnék elidőzni, hiszen a szokásos, teljes Samsung funkcionalitást kapjuk. Borítékolom, hogy legtöbbet a Smart Auto, azaz az intelligens automata beállítással fogunk majd kattintgatni. Ez ugyanis tényleg intelligens és minden helyzetben megtalálja az odaillő beállítást. Van miből válogatnia, hiszen a SCN, azaz téma üzemmódban magunk is végigzongorázhatjuk, hogy milyen helyzetekre készítették fel a gépet. Röviden: minden helyzetre. Nem művészet tehát jó fotót készíteni vele, sőt megkockáztatom, hogy ahhoz kell tehetség, hogy az ember rossz képet készítsen. Szavakkal összegezve tehát annyit, hogy kicsivel több, mint amit egy utazó géptől elvártunk volna. A többit maga a kedves olvasó is megállapíthatja, ha a vele készített fényképeket végignézegeti az elébb már belinkelt albumban, vagy mondjuk ide kattintva. A galériában megfigyelhetjük a gép gyengéit is és tisztelettel várnám a kedves olvasó kommentjeit ott is azzal kapcsolatban, hogy egyik-másik kép miért is lett hibás…

Az “Ami hiányzik rovatunkban” csak néhány olyan dolgot említenék meg, amelyek 2012-ben már egy olcsó fényképezőgéptől is elvárhatók lennének. Hiányzik a giroszkóp, azaz a helyzetérzékelő és nagyon kényelmetlen, hogy nekem kell forgatnom a képeket. Olcsó cucc, belefért volna az árába. Nem vennék 2012-ben GPS nélküli gépet sem, mert a fotók rögzítésének helye nekem fontos. A GPS sem egy drága dolog, belefért volna. A vakut nem a tartó kéz oldalára tettem volna, mert akaratlanul is kitakarhatjuk. És végül 2012-ben elvárható egy fényképezőgéptől, hogy full HD-ban rögzítsen, ne csak 720p-ben. Nade ezek mind olyan funkciók, amelyek nekem fontosak. Személyiségünktől függenek az igényeink és azt mindenképpen hangsúlyoznám, hogy agy 39.000,- forintos fényképezőgépről beszélünk. És ez az utolsó félmondat a kulcs, több szót nem is kell fecsérelni arra, hogy megéri-e az árát, vagy nem.

Amire viszont kicsit több szót szánnék, az az úgynevezett wifi connectivity, vagy magyarul a wifi csatlakoztathatóság. Mit vártam tőle? Hát a neve alapján annyit, hogy wifin keresztül csatlakoztatható lesz majd. És ezt meg is kaptam, csak fájdalmas kompromisszumokkal, de a fájdalomért kárpótolt az, amire viszont nem számítottam. Először jöjjön, ami fáj! Az első fájdalmas meglepetés akkor ért, amikor videóztam a fényképezőgéppel és az elkészült felvételt szerettem volna feltölteni a YouTube-ra. Először az ember szórakozik a nem érintős képernyővel úgy 20 percet, mire beállítja az alkalmazásfüggő jelszavakat. Tudniillik nem adunk teljes hozzáférést a Google fiókunkhoz és SEMMILYEN alkalmazásnak nem adjuk meg a Google jelszavunkat, mert csak idő kérdése és el fogják lopni a fiókunkat.  Ehelyett az óvatos ember – nameg aki megszívta már egyszer – az alkalmazásfüggő jelszavakat használja, ami meg biztonságos, de macerás. Aztán a wifit megint egy kínszenvedés belőni nem érintőképernyőn, gombokkal vándorolva a virtuális billentyűzeten.

Ezeket megteszi az ember, mondván, hogy csak egyszer kell. Az arconrúgás akkor érkezik, amikor szeretnénk feltölteni a videót. A fényképezőgép ekkor közli, hogy kizárólag 30 másodpercnél rövidebb, 320×240-es videók küldhetők. Kérdem én tisztelettel a hangomban, hogy 2012-ben ki készít 320×240-es videót és mi az az esemény, ami 30 másodpercnél rövidebb videóban megörökíthető? A válasz költői, nem kérem megválaszolni, illetve megválaszolom én: senki és semmi. Tehát a wifin YouTube-ra feltöltés funkció használhatatlan és mint olyan, felesleges. Olyat ígér, amit nem teljesít.

Következő fájdalmas pont a wifi kapcsolódás témakörében a fényképek megosztása. Ugyanis – bár nálam az van beállítva a Picasa webalbumokban, hogy a fényképek EREDETI méretben menjenek fel – a fényképezőgép sajnos 1600×1200-ban tolja fel a képeket. Ez pedig 2, azaz kettő megapixel, hetede az eredeti méretnek. Mire alkalmas? Nos, megmutogatni a képernyőn, arra például igen. De amit a fényképezőgép prospektusa ígér, azaz a fotók archiválására NEM alkalmas. Ráadásul a Picasa webalbumokban az album beállítását nincs módunk a fényképezőgépről szabályozni, így nyilvánosba tolja fel a fotóinkat, ami megint csak aggályos. Utólag már variálhatunk vele a számítógépről, de pont az lenne a lényeg, hogy ne kelljen számítógépet bekapcsoljunk.

Minden fotót ugyanabba az albumba tesz bele, amelyet ő kreál le “WB150F” néven és amely nevet megváltoztatni nincs módunk. Az eredmény egy nagy katymaz, hiszen minden fotónk ugyanott, ömlesztve fog szerepelni. Az már csak hab a tortán, hogy a fényképezőgépen egyszerre csak 9 azaz kilenc fotót tudunk kijelölni, így a fényképek feltöltése kilencesével történik, már ha emlékszünk, melyik volt az utolsó. Ezért aztán ezt a funkciót nem használjuk majd és így megint csak felesleges. Kár, mert lehetett volna ez másként is…

Amit viszont szeretni fogunk, az a mobiltelefonnal történő bűvészkedés. A Play áruházból Android telefonra letölthető Mobile Link például tökéletesen használható arra, hogy a telefonunkra átmentsük a fényképezőgép tartalmát. Nagyon kényelmes, hogy nem kell sem kábelezgetnünk, sem kártyát dugdosnunk, hanem egy gyors párosítást követően már másznak is át a fotók és videók, wifin, gyorsan.  Egyszerre 100 fotó (880-900 MiB) jelölhető ki, egy fotó 3-4 másodperc alatt kúszik át. Azaz a nyaraláson, esténként az aznapi fotók lementése az okostelefonra 10 perc. Onnan pedig oda osztjuk meg ezeket, ahová csak akarjuk. Szerethető funkció, használnám is, akár egy-egy fotó lerántására és gyors megosztására. Hogy nem Samsung telefonokon működik-e és hogyan, azt sajnos nincs módomban kipróbálni, már nagyon régen csak és kizárólagosan Samsung okostelefonok vannak a családban és ez szerintem amíg a Samsung ilyen telefonokat csinál, mint a GalaxyS, Galaxy SII, Note, NoteII (hogy csak a legutolsó készülékeimet soroljam), így is marad.

De amiért azonnal és gondolkodás nélkül megvásárolnám ezt a fényképezőgépet (vagy bármelyiket, amelyik ezt tudja), az a távoli keresőablak funkció. A Remote Viewfinder szoftver ugyanis szintén ingyenesen letölthető a Google Play-ről az Android telefonunkra és innentől kezdve a telefonunkon látjuk azt, amit a fényképezőgép lát és nagyjából 10 méteres távolságon belül a telefonnal vezérelhetjük a fényképezőgépet. Innentől kezdve pedig nincs olyan, hogy lemaradtunk egy fotóról, vagy a fotón nem az látszik, amit láttatni akartunk. Zoomolhatunk, vakut ki-be kapcsolhatunk, időzítőt állíthatunk és természetesen az exponálást is kiválthatjuk egy képernyőérintéssel. Ez pedig – azon kívül, hogy nagyon jól használható és hasznos dolog – tökéletesen alkalmas arra, hogy a környezetünket sokkoljuk vele. Az ám a trueway, amikor mások rohangálnak az időzített fényképezőgéptől a csoportig oda-vissza, mi pedig mindent elintézünk a telefonunkról.

Kiknek és minek? Azoknak ajánlanám, akiknek fontosak a közösségi funkciók és egy-egy képet szívesen megosztanának azonnal, már a fényképezőgépről. Azoknak is ajánlom, akik a távirányítással kapcsolatos funkciókat szívesen használnák. A Samsung WB150F lényege a wifi, így akik nem szeretik a kábeleket és a nehézkes másolgatást, szintén szeretni fogják.