Teszt: BluePanther Voyager S – A kis utazó

Amikor teszteltem a 3G-s, azaz telefonos modemmel szerelt (Voyager GT) változatot, már ígérték a BluePanthernél, hogy hamarosan jön majd egy kisebb, olcsóbb, de szolgáltatásaiban alig kevesebb változat. Nem nagyon kaptam fel a fejemet egészen addig, amíg az árát nem mondták meg. Az ugyanis, hogy egy 4.0.4-es (Ice Cream Sandwich) Androiddal érkező tábla valahol 25-30 ezres között megvásárolható lesz még karácsony előtt, mindenképpen figyelemreméltó. Az érdekelt leginkább, hogy tényleg alig kevesebb, vagy fájdalmas kompromisszumokra késztet ez az olcsó ár. A teszt végére megtudjuk…

A készülék már nem DFD, azaz nem dolog fehér dobozban ugyan, de a teljes marketing és design még nincs mögötte. Így aztán egy szép csicsás, színes dobozban érkezett, amely semmiképpen nem mérvadó. A doboz tartalma sem az, hiszen nem tudjuk még, mi kerül bele a polcokra kitett változatba. Azt mindenesetre már első látásra megállapíthatjuk, hogy a töltőcsatlakozó speciális, a táblát nem tölthetjük az USB csatlakozóról. Az adatot mindenesetre szabványos microUSB csatlakozón vihetjük rá, ami legalább a PC-hez való csatlakozást megkönnyíti. A dobozban találtam egy OTG csatlakozót is és egy cetlit, hogy nem lesz tartozék. Tehát OTG-képes a tábla, azaz megfelelő csatlakozóval külső tárolókat, pendrive-ot is tudunk rádugni. Gyanítom, hogy az OTG-kábel bőven egy ezres alatt lesz hozzá, kínai webáruházakban ezek 2, azaz kettő dollár körül szoktak lenni. Aki akarja tehát ezt a funkciót, az majd vásárolhat hozzá ilyen kábelt, a többieknek viszont nem kell kifizetniük akár tetszik, akár nem alapon. Ez is egy hozzáállás, nekem tetszik.

Mielőtt bekapcsolnánk és elmerülnénk a belsőben, forgassuk kicsit körül! Gyári adatlapunk nincs egyelőre, úgyhogy méregessünk! Cirka 182x119x9 milliméterbe fért bele és pontosan 271 grammot nyom. Ez annyit tesz, hogy belső zsebben elfér, kézben tartani órákon át sem kényelmetlen és a zsebet sem fogja nagyon húzni. Viselhető, jól hordozható méret ez, amely egy ilyen készüléknél nem mellékes. Nem nagyon pakolták tele, az oldalai közül az alsó és a bal teljesen üres, jobb oldalon csak egy hangerőszabályzó párost és egy fülhallgató aljzatot találunk. A tetején van a microUSB csatlakozó, a töltőcsatlakozó és a bekapcsoló gomb. A mikrofonnak egy nagyon kis likacska jelzi csupán a helyét szintén felül és reset gombot nem találunk sehol. Nem is kell, mert megbízhatóan működik, gyanú sincs az akadásra vagy a fagyásra.

A hátlapon a hangszóró nyílása található és egy fedél nélküli microSD nyílás. Utóbbinak annyira nem örülök, mert a por ezen a nyíláson igencsak szeret beszivárogni a belsőbe. Az előlapon nincs egy gomb sem, az összes kezelőgomb virtuális. Egy alig észrevehető előlapi kamera áll a felsorolás végén, ez szolgála videótelefonálásra és esetleg önarckép készítésére. Az előlap egyébként szépen egybedolgozott, kicsit lecsapott a széleken. Ezek a kis, ügyes kerekítések mindenhol megfigyelhetőek, a fogását nagyon kellemessé teszik. A használt anyagokra sincs panasz, az összeszerelés kifogástalan. Nincs recsegés, nincs ropogás. A tesztre megkapott gép fekete, de láttam a fehér és a rózsaszín változatot is. Szép mindegyik.

Semmilyen adatot nem találunk még a Voyager S belsejéről sem a BluePanther weboldalán, így pár általam kinyert információt mindenképpen megosztanék, hogy tudjuk hová sorolni. Az Elixir 2 segítségével sikerült ezeket kicsalogatni és hogy a számok ne legyenek annyira szárazak, azonnal teszem melléjük a magyarázatot is. Tehát a sarokkövek között elsőként egy 1 GHz-es processzor, amely egy 800×444 pixeles (160 dpi-s) képernyőt kell megmozgasson. Hát sikerül is neki szépen, nagyon gördülékenyen és látványosan szaladnak a feladatok rajta. Még néhány durvább játék is, nagyon jó a 2d és a 3d grafikus támogatás ugyanis. Alapesetben a processzor 20%-on ketyeg, ezért van az talán, hogy nem eszik túl sokat. Igaz túl hosszú időn át nem tudtam nyúzni a táblát, de pár napos tapasztalatom az, hogy egy munkanapot simán kibír e-mailezgetve, kicsit játszogatva és multimédiázva.

Ha a gyerekünknek szánjuk – márpedig a BluePanther nem titkolt szándéka az, hogy egy ilyennel lepjük meg az utódainkat – ők is szeretni fogják, hogy el lehet vele vonulni és lehet a haverokkal szocializálódni az ágyból, a teraszon vagy bárhol, ameddig a wifi hatósugara vándorolni enged. 3G modem nincs ugyan benne, de számos USB-s modemet támogat. Konkrétan a magyar szolgáltatók kínálatában lévő összeset. Így ha van odahaza ilyenünk, simán rádugjuk és máris van mobil széles sávunk. Nem ez az elsődleges felhasználási terület, de jó tudni, hogy nem vagyunk kizárva a jóból.

1 GiB belső tárhelyünk van, amelyből az operációs rendszer által lefoglalt helyet levonva majdnem 800 MiB ROM marad meg a saját szoftverjeink telepítésére. Ez nagyon elég, nem fog elfogyni. Viszonyításul én magam elég expert – mondhatnám túlpörgetett – felhasználó vagyok, de még sosem sikerült 400 MiB-nál több szoftvert telepítenem. 800 MiB Android alapon átlagosan 400 alkalmazás telepítéséhez elég. Az meg sok. A futtatáshoz 353,4 MiB-ot ír a tesztszoftver, amiből szűz gépen, normál üzem esetén 181 MiB szabad. Ha elindítunk egyéb folyamatokat, ez persze majd csökkenni fog, de megnyugtató, hogy nem 128 vagy 256 MiB RAM-mal szúrták ki a szemünket. Természetesen magyarítva van a rendszer, a legmélyebb bugyráig.

Az Android teljes funkcionalitását nem élvezhetjük, hiszen jónéhány szenzor fizikailag hiányzik a gépből. Nincs GPS-ünk és iránytűnk sem, így a helymeghatározáshoz csak a wifit használhatjuk. Ez persze ahhoz elég, hogy egy nagyjából 30-60 méteres pontosságot megkapjunk, azaz a helyalapú szolgáltatások, keresések működnek. Navigálni viszont nem fogunk, hiszen Bluetooth sincs és így külső GPS-t sem tudunk rá kötni. Aki tehát arról fantáziált, hogy húszonezerért 7 colos, Android navigációs készüléke lesz a kocsiba, az ne ezt a táblát vásárolja meg! Nem erre alkották. Hogy mire? Nézzük meg ezt inkább!

Multimédiára alkalmas, hiszen a processzor és a képernyő felbontása tökéletesen alkalmassá teszi DivX filmek lejátszására, konvertálás nélkül is. Csak a háttértár szab határt a rámásolt tartalomnak, abból pedig 32 GiB-ot beletettem, vitte szépen. 32 GiB pedig mennyi? Egész estés filmből nagyjából 50 darab fér rá, mp3-as zeneszámból 10000, azaz tízezer darab. Ha már zene: 3,5 milliméteres, szabványos jack-dugón csatlakoztathatunk rá fejhallgatót, elfogadható minőségben szólal meg. Mp3 hallgatására tehát tökéletesen alkalmas. Még a multimédiához tartozik, de a mindennapoi használatot is befolyásolja, hogy hátlapi kamerája nincs és így fényképezésre nem alkalmas. Az előlapi kamera gyengén teljesít, főleg gyenge fényviszonyoknál kapitulál.

Meg kell említsem a beépített hangszórót, amely szerencsére rém hangos, így tökéletesen alkalmas füles nélkül is a videók hangjának érthető megszólaltatására. A YouTube-ozásnál meg fogunk lepődni, mert a HD tartalmak is csodálatosan futnak rajta, egy zökkenést sem sikerült produkálnom. A belepörgetés is tökéletesen működik, itt sem sikerül megakasztani. A képernyő a nagy felbontású tartalmaknál fog igazán feléledni, a 160 dpi ellenére szép a képe, élvezet rajta filmet nézni. A fényereje elégséges, bár ezt csak kézzel állíthatjuk be, mert fényérzékelő nincs beépítve.

Ha azt kellene meghatároznom tehát, hogy kinek és mire ajánlanám ezt a táblát, nem lenne egyszerű dolgom. Nem azért, mert kevés dologra jó, hanem ellenkezőleg. Az árához képest ugyanis igencsak jól muzsikál, így ha a gyereket lepjük meg vele, imádni fogja. Az ágyban netezőket is simán megcéloznám vele, mert kényelmes és mindent visz. Filmre és zenére is tökéletes, a játékok nagy részét is viszi szépen. Így aztán azt tudom örömmel jelenteni, hogy már megint egy alulárazott táblát vásárolhatunk, ha sietünk. Gyanítom ugyanis, hogy el fogják kapkodni a BluePanther webáruházából. Tőlük kaptuk mi is kölcsönbe, ezúton is köszönjük!