Teszt: Apple iPhone 3GS – Steve Jobs hagyatéka

Nézze el nekem mindenki, kicsit szubjektív lesz a bemutatóm, ugyanis a saját készülékemről lesz szó, amelyre már nagyon régóta vágytam. Az okostelefonok világát az iPhone 3G-n keresztül ismerhettem meg. Előtte egy Nokia 5310 Xpress Music készülékem volt, amivel maximálisan meg voltam elégedve az utolsó pillanatig, még akkor is, amikor már ragasztanom kellett a navigációs gombokat a kijelző oldalán. Ha nem múlt volna ki, talán még most is azt használnám és lenne mellette egy táblagépem.

Azelőtt meg volt szerencsém két évig egy Sony Ericsson W600 Walkman mobillal járni Budapest utcáit és meg kell mondanom, hogy azt is csak azért cseréltem le, mert a Pannon új készüléket ajánlott, én pedig a bumfordi, nagy hangszórójú mobilom után egy vékony Nokiára váltottam. Kicsit bántam is, de leginkább örültem, mert szerettem. Csakhogy elhasználódott, így az iPhone 4 bemutatása után hozzájutottam egy megunt iPhone 3G-hez, amit szerettem, imádtam, de idővel előjöttek a problémák is.

Nagytestvér 3G
Első okostelefonom tehát az iPhone-ok második generációja volt, ami a megvételekor került ki az Apple hivatalosan árusított készülékei közül, az ő helyét vette át a 3GS egészen az iPhone 5 megjelenéséig. Az elején meg megvolt a szoftveres támogatottsága a készüléknek, vagyis a legfrissebb iOS még ráment (iOS 4.2.1), de a következő variáns már nem volt kompatibilis vele, az már csak a 3GS-en és a 4-en tudott futni. Egy idő után viszont szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy már egyre több applikáció kéri az iOS 4.3 meglétét, vagyis már sose fog futni iPhone 3G-n. Ráadásul a legutolsó verzióval jelentősen lelassult a készülék sebessége is. „Évekbe” tellett egy-egy applikáció elindítása, betöltése. A fényképezőgép lassan töltődött be, néha kifagyott a kezdőképernyőm, szenvedett a kevés RAM-mal és a gyenge processzorral. Aztán egyszer eltört bennem valami, aztán a telefonban is.

Már hónapok óta kikacsingattam a 3GS felé, de nem találtam olyat a piacon, aminek ne lett volna valami baja. Telenorosként kell a Jailbreak. No, nem az ingyen programok miatt, hanem hogy egyáltalán használni tudjam a készüléket, viszont ritka volt az olyan 3GS, amely nem iPad baseband-es lett volna, vagyis a GPS-e működésképtelen volt. Ha meg is hirdettek egy-egy készüléket, az eladó kártyafüggetlenként adta fel a hirdetést, de kiderült, hogy rossz Jailbreak fut rajta, ami nagyjából kinyírta az akkumulátort is. A legnagyobb probléma az volt, hogy az iPad BaseBand egyirányú útnak bizonyult, vagyis ha valaki így törte meg a készülék függését, akkor az úgy is maradt. Ezért tanácsolom, hogy használt telefon vásárlásakor, pláne ha magánszemélytől vesszük, figyeljünk oda, könnyen átverhetnek. Mindig nézzük meg a GPS-t, hogy megy-e és kössünk adásvételit is. Az adásvételi kötés tényére előre figyelmeztessük az eladót, a csalók ilyenkor a legtöbbször kihátrálnak az üzletből.

Aztán jött a hír, hogy van megoldás, a Redsn0w megcsinálta a downgrade-et, működik. Viszlát iPAd BB, hello iPhone BB! És tényleg. Így lovagoltam át a 3GS-re.

Kistestvér 3GS
Egy év pontosan elég volt, hogy az „S” betűt megkaphassa a 3G, vagyis a Speed-et (sebesség), amitől a telefon olyan erőre kapott, amire még ma is azt mondom, hogy kiváló társ lett a hétköznapokban. A 3GS kinézetre nem különbözik elődjétől, de a hardvere számomra tízszer gyorsabbnak tűnik, hardvere pedig sokkal stabilabb, mint a 3G-nek. Ugyanúgy reped a töltőnél a hátlap és állítólag hajlamos elromlani a fülhallgató kimenet (nálam is), a némító gomb és a bekapcsoló gomb. De ezek pár ezer forintos tételek, nem is mérgelődöm miatta.

A kijelző üvege immár védett, a Gorilla Glass védi a külső behatásoktól. Ettől viszont kicsit nehezebbnek érzem a játékot rajta. Főleg a Fruit Ninja közben jön ez elő, de legalább nem akad (az iPhone 3G üvege kétszer volt cserélve). A kijelző felbontása, pixelsűrűsége megegyezik a 3G-vel, vagyis 320×480, 3.5 coll és 165 ppi. Viszont minden másban változott. Egyrészt sokkal hangosabb a beépített hangszórója, nehezebb benyomni a zárógombot. A processzor órajele 412 MHz-ről 600 MHz-re ugrott, ami pont elég ahhoz, hogy semmi ne akadjon rajta és ne lépjen ki váratlanul, a 128 RAM helyett pedig már kétszer annyival, 256 MB gazdálkodhat a rendszer. Hogy ez kevés? Az Apple megoldotta az operációs rendszereinél, hogy ez ne legyen az. Hihetetlen, hogy egy iOS 3-mal megjelent készülékre a legújabb, iOS 6 is simán rámegy némi fenntartással (én maradtam az 5.1.1-nél a Google Maps miatt többek közt). Ez egy 2009-es androidos készülékről nem mondható el, pláne, hogy sehol se voltak még.A tavalyi 2.3-as androidos készülékek frissíthetőségénél is csak szenvednek a gyártók, mihez kezdenének egy 3 éves készülékkel? Semmit.

Túl sok gomb nincs rajta: egy bekapcsoló/lezáró gomb a készülék tetjén, baloldalt a hangerő szabályozó, afelett a fizikai némító pöcök, középen pedig a Home gomb, melynek a 3GS esetében már nem csak az, hogy az egyszeri megnyomásával az első lapra ugorjon vagy kétszeri lenyomásra előjöjjön valami funkció, amit beállítottunk rá, hanem előhozza a háttérben futó alkalmazásokat. A készülék tetején található a jack kimenet, az alján pedig a dokkoló. Mindkét port képes a hangátvitelre, így például a dokkolóba behelyezett FM transzmitteren keresztül az autóm rádióján hallgathatom róla a zenéket.

A készülék piszokul gyors. Nincs benne giroszkóp meg előlapi kamera, de a programok nagy hányadánál erre nincs is szükség, viszont már van benne digitális iránytű. Nagyon ritka az olyan applikáció, ami nem működne maradéktalanul a készüléken. Fényképezője amellett, hogy 3.15 megapixeles (a 3G-é csak 2 MP volt), szép képeket készít (legalul megtekinthető néhány), ráadásul újdonságként a 3G-hez képest már videórögzítésre is képes, igaz, csak VGA felbontásban.

A sebességnövekedés azt is magával hozta 2009-ben, hogy multitask-ossá vált a készülék, vagyis több applikáció is futhat a háttérben anélkül, hogy a telefon bármiféle lassulást mutatna.

Ez főleg akkor jön jól, amikor vezetés közben navigációs rendszert használunk és bejövő híváskor nem bezáródik az applikáció, hanem a háttérbe kerül és a hívás befejezése után visszatér a GPS szoftverhez. Igen, volt, hogy a navigálás idejére repülőgép módba raktam a 3G-t.

A WiFi-je sokkal gyorsabbnak tűnik nekem a 3G-hez képest, a menüje pillanatok alatt bejön, ráadásul a mobilinternet is gyorsabb rajta. Amikor a 3G-men elindítottam a mobilinternetet, gyakran perceket kellett várnom, hogy felcsatlakozzon a hálózatra, ráadásul egy órányi használat után már csak 20%-on volt az akkumulátor, mindemellett nagyon hamar fel is forrósodott, az applikációk belassultak a WiFi-s csatlakozáshoz képest. A 3GS esetében azonban 2-3 óra alatt jutok erre a szintre és még csak nem is melegszik igazán. A programok sebességén pedig már nem vehető észre a mobilnet használata. Lezárt állapotban alig „eszi” az akkumulátort, mindeközben végig be van kapcsolva a mobilinternet. Azért töltő nélkül nem megyek sehova ma sem.

A kijelző fényérzékelője igazán kiválóra sikeredett. Ez főleg akkor volt látványos, amikor nem volt maximálisra feltolva a kijelző fényereje, hanem mondjuk úgy ¾-es értékre volt kalibrálva, ugyanis amikor a készülékkel a kezemben kiléptem az épületből, akkor vettem észre, hogy hirtelen kivilágosodik a kijelző.

Vannak azért hibái is
Néha indokolatlanul kikapcsol a készülék, ilyenkor jó lenne tudni, hogy mi tett be neki. Amit észrevettem, hogy néha behazudja az 50 és 60% közötti energiaszintet, de valójában már a kikapcsolás határán van. A GPS néha pontatlan, pláne amikor merülő félben van és éppen az előbbi adatokat kamuzza be a telefon. Sajnos zsebben kopik a készülék hátlapja, viszont szilikon tokban valahogy elveszíti a szépségét és az eleganciáját.

A már említett jack out probléma sajnos ennél a készüléknél is előjött, vagyis csak egyik fele szól a fülhallgatómnak. Szomorú, de ilyenkor szervizbe kell vinni. Az iOS 5.1.1 nagy ritkán bedöccen egy pillanatra, de egyáltalán nem zavaró. Volt olyan, hogy úgy Facebookoztam rajta, hogy amikor megnéztem, hogy mi fut a háttérben még, vagy egy tucat applikáció volt elindítva, de pusztán kíváncsiságból tettem meg, nem más miatt.

Verdikt
Mielőtt eldöntöttem, hogy upgrade-elem a telefonomat 3GS-re, előtte sok androidos készüléket próbáltam ki, de a végeredmény mindig az volt, hogy egyik se nyűgözött le annyira, mint az iPhone és az iOS, így számomra nyilvánvaló volt, csak felfelé vezethet az út. És ameddig a 3GS bírja, addig nem is kell másik készülék. Manapság magánszemélytől már 40 ezer forintért is lehet venni jó minőségű használt készüléket (16 GB, 40 ezer, 32 GB 45-55 ezer), eladásuk oka általában ugyanaz szokott lenni: újabbra cseréli le. Mai szemmel nézve is elegáns, ma már olcsó és nem utolsó sorban piszok gyors készülék az iPhone 3GS.

Multimédia