Teszt: Google Nexus 4 – Az év telefonja

Nagyon megtisztelve és szerencsésnek érezhetem magam, hogy olyan telefont nyúzhattam két héten át, amivel a legtöbben csak jpg formátumban találkozhattak. Ez pedig nem más, mint a Google Nexus családjának okostelefonja, a Nexus 4. A készülék, bár a Google neve alatt fut, az LG készítette, és bevallom, kicsit féltem tőle, hiszen a Nexus 7 után elvárásaim voltak. Nem kellett volna.

A készülék, mivel nem kapható itthon, így nem titok, hogy Angliából származik. Méghozzá azon kevés készülékek egyike, melyet első körben lehetett megrendelni a Google oldaláról még novemberben. Erről a lehetőségről érdemes tudni, hogy nagyjából 50 perc alatt elfogyott az egész készlet az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is, azóta pedig még nincs újabb szállítmány az Unióba. Így valószínűleg az ország (majdnem) egyetlen Nexus 4-e a kabátom zsebében lapult majdnem két hétig. Hát ezért érzem magam szerencsésnek.

A Nexus 4, mint már írtam, egy háromtagú termékcsalád legkisebb tagja, tavaly októberében lett bemutatva. A Nexus 4 mellett a család tagja még a már tesztelt Nexus 7 táblagép az ASUS-tól és a Nexus 10 tablet a Samsungtól. A „4” elnevezés kicsit csalóka lehet, mert ugye a méretet jelzi, de a készülék kijelzőjének átmérője ennél nagyobb,4.7 hüvelykes. A készülék doboza kísértetiesen hasonlít a Nexus 7 csomagolására, benne nem sok minden található, csupán a brit szabványokkal bíró töltőfej, a kábel, a fülhallgató, a használati utasítás és a kis tű, amivel a microSIM fedelét kinyithatjuk. A készülék ezeknek a legtetején csücsül, és meg kell mondanom, hatalmas darab lett.

Amit lehetett, azt belepakolták
Az LG vagy Google Nexus 4 maga a tökély. A tervezők odafigyeltek, hogy az Android főképviselője képviselje is mindazt, amit az Android jelent a Google számára. A készülék ennek megfelelően 2012 legkiválóbb darabja lett, hiába a Galaxy SIII és az iPhone 5, ez a készülék a tavalyi év esszenciája, egy androidos készüléknek ilyennek kell lennie. Amit nagyon sajnáltam, hogy a Nexus 7-tel egyetemben nem bővíthető, így a 16 GB-tal meg kell elégednem.

A készülék, lévén hogy 4.7 hüvelykes a kijelzője, hatalmasra sikeredett. 139 grammot nyom és 9.1 mm vékony. Ami sokaknak nem tetszhet, hogy a kisebb kezűek nem érik át egy kézzel a kijelzőt, vagyis mindkét kezüket be kell vetni a készülék használatához. A kijelző a 2012-es trendekhez igazodva 1280×768 pixeles, 318 ppi-s True HD IPS Plus kapacitív. Egyszerűen kiváló, gyönyörű és dinamikus színeket jelenít meg (az iPhone 5 kijelzőjének felbontása ennél kevesebb, 640×1136 pixel, ráadásul 326 ppi-s, vagyis alig jobb valamivel a pixelsűrűsége az LG készülékénél).

A készülék első blikkre is elegánsnak hat, köszönhetően a fémkeretnek, ami körülöleli az előlapot. No nem iPhone-szerűen, hanem kissé alábukva az oldalába. Amúgy kívülről túl sok mindent nem találunk: tetején a fülhallgató nyílása, jobboldalt a bekapcsoló gomb, alul a microUSB töltőnyílása, jobboldalt pedig a hangerő szabályozó és a microSIM nyílása, ami diszkréten elrejtőzik a burkolatban. Hátul mindössze egy pici hangszórónyílás és a LED vakus fényképező található. Az akkumulátorhoz, mely Lítium-Polimer és 2100 mAh-es, nem férünk hozzá, a hátlap levehetetlen.

Ha a készüléket gondolatban szétszednénk, akkor nem is gondolnánk, hogy az Egyesült Államokban bő hatvanezer forintért kapható ilyen készülék. Egyrészt aki ilyen készüléket vesz, az biztos lehet benne, hogy mindig kap rá friss Androidot, lévén, hogy az anyavállalat márkatelefonja. Megjelenésekor is egyből a legfrissebb, Android 4.2.1 Jelly Bean futott rajta és biztos vagyok benne, hogy ha megjelenik a Key Lime Pie, a Nexus 4 az elsők között lesz, amelyik megkapja az új OS-t. Processzora négymagos, 1.5 GHz-es Krait, mely a Qualcom APQ8064 Snapdragon foglalatába lett elhelyezve. A grafikai megjelenésről egy Adreno 320 chip gondoskodik, méghozzá remekül, nincs semmilyen szaggatás. Memóriája 2 GB, tárhelye a jelenlegi legnagyobb, 16 GB-os. WiFi-je kétsávos, N-es DLNA-val és akár WiFi routert is készíthetünk belőle.

Ha már internetmegosztás, akkor el kell mondanom még, hogy a készülék nem támogatja az LTE hálózatot, de a 42 Mbps-es DC-HSDPA-t igen, mint ahogy a feleakkora letöltési sebességet használó HSDPA-t és a még gyengébb HSUPA-t is, így ténylegesen egy világtelefonról beszélünk. Van benne Bluetooth 4.0 és NFC is, így a Google Wallett segítségével akár mobil pénztárcaként is használhatjuk. GPS-e ismeri az orosz GLONASS technológiát is, vagyis nagyon pontos helymeghatározásra képes minden pillanatban. Van előlapi és hátlapi kamerája is, a videó telefonáláshoz való 1.3 megapixeles, a hátlapi viszont 8 és bírja a 1080p-s filmfelvételt is.

Kapcsoljuk be!
A Nexus 4-nek pontosan 25 másodperc kell, hogy felálljon. A Jelly Bean piszok gyorsan megy, köszönhetően a 2 GB RAM-nak és a négymagos processzornak. Az, hogy körülbelül húsz program van megnyitva a háttérben, igazából fel se tűnt. Csak négy nap múlva jutott eszembe, hogy megnézzem, mik futnak a háttérben, akkor is csak azért, mert kerestem egy appot, amit tudtam, hogy nem zártam be. Volt böngészés keményen. A kijelző nagyon jó fényerővel rendelkezik, átláthatóak az ikonok, és ami fontos, elférnek egymás mellett. Emellett a Nokia Lumiákra hajazva nagyon színhelyes is (a fekete tényleg fekete, nem valami szürke szörnyedelem), ráadásul tű éles minden, a kontraszt pedig szintén kiváló.

A Google-be bejelentkezve szinte minden beállításomra emlékszik a telefon, így például az otthoni WiFi-mmel se kellett bajlódnom, egyből rácsatlakozott. Az Android olyan, amilyen, vagyis nagyon jó. Mára eljutott arra a szintre, hogy azt mondjam, teljesen használható a Google mobil operációs rendszere. Alul a szokásos vissza és Home gombok mellett helyett kapott  a multitask gomb, amivel menedzselhetjük, hogy mi fusson és mit szeretnénk már tényleg bezárni.

Ami a legjobb, hogy elég az ujjunkat a bezárásra ítélt programra tenni és egy kirántó mozdulattal egyszerűen kidobjuk a felsorolásból és voilá, a program bezárt. Az alkalmazások mellett lehetőség van modulokat is kirakni a főablakokba, mint például a zenelejátszót, a fényképnézegetőt, a levelezésünket vagy akár a YouTube-ot is.

Jellemzően itt már nem beszélhetünk a klasszikus, androidos böngészőről, ugyanis már a Chrome az alapértelmezett böngészőnk és személy szerint ennél többre nem is vágynék. Az LG és a Google kevés előretelepített appot rakott a készülékre. Ennek én örülök, mert utálom, hogy ha alapból három oldalas a menü, miközben a felét sose fogom használni a programoknak.

Talán az egyetlen hozzáadott érték az Aktualitások nevű applikáció, ahol friss hírekhez, aktualitásokhoz juthatunk a nagyvilágból, méghozzá a magyar hírportálokon keresztül. Nem tudom elégszer leírni, hogy a készülék sose akad, a legújabb játékok is HD-ban, döccenés nélkül élvezhetőek, játék közben pedig olyan érzésem volt, mintha egy PSP lenne a kezemben, nem egy telefon.

Persze a teszt nem lenne hiteles, ha nem nyúznám meg kellően a Nexus 4-et, így két kedvenc benchmark alkalmazásaimhoz nyúltam, melyek alaposan felmelegítették a hardvert. De az nem vallott szégyent. Az AnTuTu Benchmark 3.0.3 leg hardverigényesebb animációit is 25-30 fps-sel vitte véghez, a tesztprogram a maximálisan adható öt csillagot és 17637 pontot adott. Összehasonlításképpen ez a kategória az a kategória, melyben olyan készülékek találhatóak, mint az LG Optimus G, a Samsung Glaxy Note II, a Meizu MX2 és a HTC One X+. Csakhogy ezen készülékek töredékébe kerül a Nexus 4.

Másik kedvenc tesztprogramom a Qudarant Standard, melyben a 60 fps meg se kottyan a készüléknek egy-egy hardverigényesebb animációnál sem. A teszten 4775 pontot kapott, ami a HTC One X fölé helyezte tudásban a készüléket. Ennél a készüléknél tényleg csak a képzeletünk szabhat határt, ugyanis bármire jó, amire a legdrágább okostelefonok képesek.

Multimédia
A hardver mellett ez a másik sarkalatos pontja a készülékeknek, mert a kiváló daraboknak bizony minden szegmensen teljesíteniük kell. A HTC One X+ esetében azt tapasztaltam, hogy fotóban egész jól teljesít, de a HD-je bizony csak a használható kategóriát éri csak el, miközben a négy mag ellenére is elhajol a videó.

Ezt most elmagyarázom: ha a környezetből érkező jel a feldolgozóegységnek túlságosan gyors, akkor nem képes jól feldolgozni a jelet, vagyis egy, a kamera lencséje elsuhanó tárgy képe már a felvételkor és a visszajátszásnál is elnyúlik. De nem a Nexus 4-nél. A képminőség kiváló, a videójel feldolgozása nemkülönben. Ugyanígy a fényképeknél is. A 8 megapixel egyszerűen bőven elég bármihez. A vakuja erős, de nem túl erős, HDR-ben pedig még éjjel is kiváló (bár belenagyítva már elég szemcsés) képeket készít. A filmrögzítés közben bármikor menthetünk screenshot-ot a jelenetből, amennyit csak akarunk.

Filmnézésre nem különben kiváló a készülék, nem számít, hogy ha Full HD minőségű videót nézünk meg rajta. Csupán a tárhely korlátoz minket abban, hogy egy 10 gigás, 1080p-s mozifilmet is rárakjunk. A kijelzőn egyszerűen élvezet filmet nézni, akárcsak játszani, a YouTube-ról pedig ne is beszéljünk. A hangerő pont a megfelelő erősségű, nem halk, nem ordít és nem is torzít.

Összegezve
Számomra a 2012-es év készüléke lett a Nexus 4, még ha novemberben is jött ki. Az idei év telefonjának a díja egyrészt korai lenne, másrészt idén már új szelek fújnak, jönnek a még nagyobb felbontású képernyők és fényképezők, így a Nexus 4-nek be kell érnie a tavalyi első hellyel. De hogy idén megállja-e a helyét a Google legújabb brand telefonja, az nem is kétséges. Őszintén örülök annak, hogy kipróbálhattam a Nexus 4-et, mert a jövőben ehhez a készülékhez tudom viszonyítani azt, hogy milyennek is kell lennie egy androidos készüléknek. Kiváló multimédia, mesés hardver, Angliából pedig jelenleg 400 fontért juthatunk hozzá újonnan. Akinek van ennyi pénze és filozofál, annak a Nexus 4 lehet a válasz. Nem is kell más.