Teszt: Sony VAIO S13 – Amikor a stílus és a minőség találkozik

A Sony egyáltalán nem új szereplő a notebook piacon. A vállalat 1997 óta árulja a világban a Vaio logóval megjelölt laptopjait, hozzánk pedig relatíve későn, 2008 végén ért el a sorozat. Kezdetben csak a közép- és felsőkategóriában képviseltették magukat, majd idővel beszivárogtak az alsóbb osztályokba is. Ugyanakkor a mai napig tisztán látszik, hogy előbbi kategóriákban mozognak igazán otthonosan, így aki egy jó Vaio-t akar, annak bizony a zsebébe kell nyúlnia. De ha már egyszer belenyúlt, akkor mindenképpen vegye szemügyre tesztalanyunkat, mert a magas ár ellenére egy kiváló gépről van szó.

Csomagolás/külső

A Sony korábban csak a felsőkategóriás termékeinél foglalkozott a csomagolással, az olcsóbb kivitelek vásárlóinak be kellett érniük a nem túl elegáns kartonpapír színű dobozokkal. Mára ez megváltozott, legyen az akár az alap Vaio E-sorozat, vagy a Vaio S, minden esetben elegáns, fekete színű csomagolásban lapul a készülék. Amint ezt kibontjuk feltűnik, szemrevételezhetjük az alaposan védelmezett tesztkészüléket, az alap dokumentumokat – a használati útmutató a gépen kapott helyet – , és végül a töltőt. Miután kezünkbe vesszük az S sorozatú Vaio-t, azonnal érezhetjük, hogy egy minőségi termékről van szó. A konkrét példány belső fele magnézium borítású, de aki ezt kevésnek érezné, az vásárolhat szénszálas burkolattal szereltet is. A külső műanyagok jó minőségűek, és bár ezt talán kissé korai még kijelenteni, de nagyon tartósnak is tűnnek.

A krómozott VAIO logóval díszített fedlap felnyitása után elénk tárul a 13,3″-es félmatt kijelző. Teljesen mattnak nem mondanám, azért lámpa elé ülve tükröződik valamelyest a kép, de tény, hogy a saját 13″-es MacBook Pro-mhoz képest egy más világ. Az 1366 x 768 pixeles megjelenítő fölött az 1,3 megapixeles webkamera foglal helyet, melyet a Sony saját ExmorR technológiával vértezett fel. Ennek lényege, hogy gyenge fényviszonyok mellett is jó minőségű képet lehet készíteni. A  megvilágított, “chiclet” stílusú billentyűzettel elégedett voltam, a gombok között kellő méretű hely van, kényelmes rajta gépelni. Bár a “chiclet”-ről sokan azt hiszik, nem az Apple használta először, hanem épp a Sony, méghozzá a 2004-ben megjelent ultravékony X505-ös sorozatú laptopban. Természetesen egy kényelmes billentyűzet manapság nem elég, szükség van extra funkciókra, a Sony ennek eleget is tett. A DVD kioldó gomb mellett helyet kapott a Stamina csúszkája is. Ennek lényege, hogy az integrált Intel HD Graphics 4000-t használva akkumulátor üzemidőt nyerhetünk, ez például utazások során lehet jó, míg Speed állásba kapcsolva elindul az NVIDIA GeForce GT640M LE, mely viszont a teljesítményt szolgálja.

Így lehet egy erős otthoni eszközünk, és egy éhezőművész notebookunk, és mindezt egyben, ügyes ötlet. Természetesen ezzel még nincs vége, hiszen ha a szemünk egy kicsit jobbra téved, felfedezheti az ujjlenyomat olvasót is. Miután az ember elsőnek végighúzza rajta az ujját, azonnal működésbe lép a gyári szoftvere, és felajánlja, hogy egy ügyes varázsló segítségével tegyük biztonságosabbá a frissen vásárolt gépünkön lévő adatokat .Közvetlenül mellette helyet foglal 2 előreprogramozott, és egy általunk szabadon konfigurálható gomb. Az Assist nem meglepő módon a Vaio Care-t indítja, ahol egyszerűen áttekinthetjük a készülék főbb funkciót, a szoftverek állapotát,  vagy megleshetjük a használati útmutatót. A nem túl fantáziadús, WEB névre hallgató gombbal az alapértelmezett böngésző – esetünkben Internet Explorer – nyílik meg.  Végül, de nem utolsó sorban itt van nekünk  a VAIO gyorsgomb, melyre bármilyen programot beállíthatunk. Érdemes még szót ejtenem a beépített hangszórók minőségéről, melyek hát, hogy is mondjam, hagynak kivetnivalót maguk után. Tudom, hogy laptop, és ezért nem várhat el az ember sok mindent, de itt zene helyett csipogás szólalt meg, ez pedig ennyi pénzért nekem egy kicsit kevés.

Ezt a csorbát kiküszöbölve, a Sony-nál biztosra mentek, és egy, az Apple MacBookjain található touchpadnél is nagyobbat építettek be a Vaio-nkba. Ennek megfelelően kényelmesen használható, a gesztusok kivitelezésére van elegendő terünk.” Jótól lopni nem szégyen”, tartja a mondás. Ez most is így van, a tapipad beállításai és az azt mutogató videók kisértetiesen hasonlítanak az Apple megoldásához, de ez nem lebecsülendő.A többi gyártó átvehetné ezt a jó szokást, így egy laikusnak is elsőre világos lesz minden a videók után. Az mondjuk elsőre érződik, hogy nem üveg a felszíne, amivel igazából csak egy probléma van, mégpedig hogy hosszabb használat után vélhetően kifényesedik, az pedig nem túl elegáns. A készülék bal oldalán a DVD-író és a 3,5 mm-es jack csatlakozó foglal helyet. Előbbiből azért elvártam volna, hogy Blu-ray kompatibilis legyen, főleg úgy, hogy a formátum alapítója maga a Sony.Ellenkező oldalon már több csatlakozóval nézhetünk farkasszemet: van nekünk VGA és HDMI a megjelenítőkhöz, két USB 3.0 és egy USB 2.0 az adatátvitelhez, egy Ethernet az internethez, egy SD és egy Memory Stick olvasó a memóriakártyákhoz.

Végül érdemes még szót ejteni  a Kensington zárról, mely a lopásvédelmet szolgálja, és amely újabban egyre inkább lemarad a szupervékony eszközökről, ezzel is megkönnyítve azok ellopását. Ha megfordítjuk a laptopot egy elég sivár fekete területre tévedhet a szemünk, de szerencsére ilyesmiről szó sincs, hiába a színtelenség, itt bizony rejtőznek számunkra érdekes dolgok. Az egyik ilyen a  SIM-foglalat, melynek segítségével WiFi-mentes övezetben is az internetre kapcsolódhatunk. Mivel üzleti notebookról van szó, nem maradhatott ki a dokkoló csatlakozója sem, a külön megvásárolható egység csatlakozója egy kis fedél alatt kapott helyet. Az akkumulátor a mai divatnak megfelelően nem eltávolítható, de hála a közel 8 órás üzemidőnek erre talán amúgy sem lenne szükség.

 Hardver/Szoftver

A születési nevén SVS1312R9E-nek hívott készülék 2012 negyedik negyedévében került piacra, ennek megfelően nem érheti kritika a benne lakozó komponensek összetételét. A 2,5 GHz-es Intel Core i5-3210M processzor mellé 8 GB RAM került, ez utóbbi 12 GB-ig bővíthető, mivel 4 GB memória az alaplapra van integrálva. A beépített 5400 RPM-es merevlemez 640 GB-os, sajnos nem kapunk beépített SSD-t, de öröm az ürömben, hogy az egység nem az alaplapra van integrálva, hanem teljesen szabványos, így házilag is könnyen cserélhetjük. Kifejezetten jól esett, hogy a sima Windows 8 helyett ezúttal a fejlettebbik Pro kivitel kapott helyet a kis Vaio-n. Az első indítás “gyötrelmein” végigjutva elénk tárul a megújult kezdőképernyő, erről azonban nem szeretnék túl sok szót írni, megtettem már egy korábbi cikkemben.

A japán gyártónak szokása, hogy gépeit mindig felszereli úgynevezett “bloatware”-ekkel. Ezek azok a felesleges szoftverek melyek előretelepítve megtalálhatóak a számítógépen, és a felhasználó számára segítség helyett inkább felesleges kacatok. Most is van néhány ilyen program, például a McAfee vírusírtó, ami akkor is működni akar, amikor külön megkértem, hogy ne, vagy a OneClick Internet nevű mobilinethez való kreálmány, mely sokszor érezte úgy, hogy neki akkor is el kell indulnia, amikor SIM kártya még csak a gép közelében sem volt. Ezek mellett nagyon pozitív, hogy a Sony gyári alkalmazásai jó minőségűek, magyarul kommunikálnak és nem akadoznak.  Apróbb problémám akadt viszont a Sleep móddal. Én elhiszem, hogy a tesztkészülék életerős, és mindenáron működni akar, de többször  előfordult, hogy a lecsukott gép Skynet módjára életre kelt, alaposan meglepve engem. Ettől eltekintve nem akadt vele problémám, a Windows 8 SSD nélkül is meglepően gyorsan teljesítette az általam kiadott feladatokat.

Kinek tudnám ajánlani?

Adott egy kiválóan összeszerelt, a mai kornak megfelelő hardverű gép, amely külsejével rabul ejti az embert. Nem tökéletes, hiszen kijelzője lehetne nagyobb felbontású, a HDD helyett lehetne SSD, DVD író helyett elviselnék egy Blu-ray írót. Ám ezek mit sem számítanak akkor, amikor az ember egy ujjal kinyitja, majd nekiáll vele dolgozni és a készülék észrevétlenül, kvázi a háttérbe szorulva, teszi a dolgát, ez a Vaio ebben jó. Tehát összegezve bárkinek tudom ajánlani, aki nem sajnál közel 350 ezer forintot kifizetni egy notebookért. Aki megteszi, az biztosan nem fog rosszul járni.