Bevezetés
Amikor kibontottam a dobozát, már az ATIV felirat során rájöttem, hogy valami különössel van dolgom. Az ATIV a Samsungnál olyan, mint a Nokiának a Lumia, vagyis erősen kötődik a Windows (Phone) 8-hoz. Az új operációs rendszer október végén debütált, nálunk éppen Nemzeti Ünnep volt, így sokáig emlékezni fogunk a start napjára, mint ahogy a Windows Messenger leállásának napjára is, ami március 15. A megjelenéskor már tudni lehetett, hogy a gyártók rendre egymás után előrukkolnak valamilyen érintőképernyős megoldással, hiszen a Windows 8 állítólag ebben a legjobb. Szerintem viszont nem, és erre ennél a készüléknél jöttem rá.
A hardver
Ha az XE500 nem lenne érintőkijelzős, pláne a monitor rögzítve lenne, akkor nem lenne más, mint egy olcsó netbook 2 GB RAM-mal. Ugyanis mind a mérete, mind a tudása tökéletesen egyenrangú egy mini laptoppal, amit ugye nemrég halálra ítéltek, idejét múlttá tették. A netbook azonban tessék, itt van. Ha viszont tabletként nézek rá, akkor le a kalappal a készítők előtt, remek darab lett. A netbookokkal ellentétben ugyanis a gép „érdemi” része a monitor mögé van rejtve, a billentyűzet csak egy dokkoló, amin keresztül (is) tölthetjük a számítógépet. De ne felejtsük el, ez nem egy tablet, ez nem Windwos RT, ez egy teljes értékű Windows 8, ami egy táblagépen fut.
Maga a kijelző laptopként tehát nem túl nagy, mindössze 11.6 hüvelykes, miközben ha kipattintjuk a dokkolóból, akkor máris egy méretes eszközt kapunk, ami ha mellényzsebbe nem is, de egy táskában bőven elfér. Magán az előlapon egy Windows logóval ellátott gomb található, ezzel válthatunk az új kezelőfelület és a hagyományos Asztal között. Emellett felül látható két érzékelő (egy a távolságot méri, a másik pedig a fényt), mellettük egy 2 megapixeles webkamera.
A készülék tetején sorban az alábbi dolgokkal találkozunk: fejhallgató kimenet (szabvány 3.5-es jack out), bekapcsoló gomb, képernyő forgatását engedélyező gomb, USB, mikrofon nyílása és microSD kártyaolvasó. A kártyanyílás mellett, mint az olcsóbb autóknál, egy gomb helye látszik, aminek funkciója nincs, csak jelzi, hogy ha több pénzünk lett volna rá, akkor még ott is lenne valami. Ez valószínűleg a SIM kártya helyét szolgálná, ugyanis ebben a modellben csak WiFi van, 3G nincsen.
A táblagép jobb alsó sarkában egy stylus található, amivel egyes esetekben sokkal könnyebb használni az operációs rendszert, de sajnos így se ússzuk meg, hogy ne tapizzuk össze az üveget. A készülék alján a dokkoló csatlakozója és egy töltő nyílása található, míg baloldalt egy HDMI kimenetet rejtettek el és a hangerő szabályozót.
A hátlapon egy LED vakus fényképezőgép található, amit egyszerűen nem tudtam beüzemelni, még a Samsung csomag letöltése után sem.
Ha viszont a dokkolót is használjuk, akkor jelentősen megkönnyebbül a kijelző használata és még két extra USB-vel is gazdagabbak leszünk.
Maga a hardver nem egy nagy kihívás, ugyanis egy Cover Trail-es Intel ATOM processzor található benne (Z2760), melynek órajele 1.8 GHz-es. A benne található memória 2 GB, a háttértár 64 GB. A videókártya is ennek megfelelően integrált Intel SGX545-ös, mely oszott memóriával dolgozik. Ezek azonban sajnos kevésnek bizonyultak egy 720p-s felbontású film lejátszásához, igaz, ekkor buszon ültem, nem volt hálózatra dugva a készülék. A kijelzője LED HD típusú panelt kapott, ami elképesztően gyönyörű, éles és kiváló háttérvilágítással bír. A felbontással sincsen gond, hiszen a 1366×768 pixel ebben a kategóriában a legjobb. Tabletként és hagyományos netbookként is élvezetes nézni.
A nálunk járt tesztmodellt azonban valaki már leejthette, ugyanis a 1.6 Wattos hangszórója erőteljesen recseg, miközben kénytelen is voltam elnémítani a Windows hangokat. Kénytelen, mert a dokkolóra helyezve folyamatosan prüntyögött a gép, mint amikor új hardvert észlel, majd eszközt választunk le róla. Ennek megfelelően előfordult, hogy a dokkoló nem működött mindig, ami kicsit kínos.
Másrészről azonban a dokkolót használva nem érdemes bökdösni a kijelzőt, mivel nem erre tervezték. Vagy használjuk a dokkolót vagy ne, közben nincs tapizás. A dokkoló kiváló anyaghasználattal bír, a billentyűzetkiosztást jól eltalálták, a két extra USB pedig jó húzás a gyártótól.
Felmerül a kérdés, hogy mire is jó az a 64 GB? Nos, túl sok mindenre nem. Így nem fogunk nagyfelbontású filmeket tárolni rajta (De miért is tennénk?), mint ahogy nem erre fogjuk feltenni a10 GB-ot elfoglaló játékokat. Amellett, hogy nagyon kevés helyet jelent a 64 GB, van, akinek bőségesen elegendő is ez a hely. Azonban a Windows 8 jócskán foglal ebből a helyből, vagyis a végére olyan 30 GB körül van a szabad tárhely, ami nem túl sok, pendrive-ból is van nagyobb, nem beszélve a microSD kártyákról.
Bekapcsolva
A Windows 8-at azonban nem tudom megszokni. Otthon is az van, a munkahelyemen is ezt használom, de az érintőkijelző valahogy nem az igazi. Például a Chrome futtatása során szerettem volna lejjebb menni a cikkben, így a táblagépeknél szokásos úton jártam el, ennek hozadékaként nem csak lefele haladtam a cikkben, hanem elkezdte kijelölni a szövegét. A legidegesítőbb dolgok azonban a finomhangoláskor jöttek elő. Például amikor hangerőt szerettem volna csökkenteni, olyankor az ujj már sok, így elő kell venni a stylust, ami viszont nem mindig tudja helyettesíteni az egeret, így felváltva kellett használnom az ujjam és a segédeszközt.
A stylus a Metro görgetésénél például egyszerűen haszontalan, miközben a programokat el tudjuk vele indítani. Ennek sincs túl sok értelme. Magán a styluson van egy gomb, aminek a benyomására a jobb egérklikket tudjuk imitálni, amit például ujjal nem tudunk megtenni, de az eszköz leginkább erre való. YouTube-ozáskor például a hajamat tudtam volna a tépni, ugyanis halkítani ujjal lehetetlen, stylusszal meg egyszerűen alig akart menni. Ugyanígy a beletekerés se volt egyszerű művelet és még szeretett is beragadni az ablak.
Az alap-Windowson túl a Samsung is hozzátett egy picit a géphez, ugyanis néhány alkalmazást hosszas letöltés után elérhetünk egy Aquadock-szerű menüsorból. Amikor elkezdtem feltelepíteni ezeket, akkor véletlenül a Nortont is kipipáltam, hogy jöjjön, de utólag megbántam, mert csak fogott a rendszeren. Inkább nem nyitok meg nigériai hercegek által küldött csatolmányokat. De azért vannak pozitív csalódások is. Itt van például a Start menü. Igen, jól olvasták, a Samsung adott hozzá egy Start menüt, ami nem olyan csicsás, mint a Windows 7-é, de dizájnosabb az XP-nél és nem utolsó sorban nem valami buherált oldalról van, hanem gyártói forrásból.
Böngészni rajta vagy recepteket nézni, majdnem mindegy. Egyszerűen mesés az élmény, ahogy egyik pillanatban laptopként használom, majd úgy döntök, hogy elég volt és innentől tabletként kezelem. Egy gombnyomásra kivarázsolható a dokkolóból a kijelző.
Nem egy Surface Pro
Ha a hardveres gyengeségeit elnézzük, és úgy tekintünk rá, mint egy netbookos kuriózum, akkor nem csalódunk benne. Ha viszont HD élményekre vágyunk, akkor jobb, ha másik eszköz után nézünk. A készüléket szándékosan nagyobb tömegben használtam és mindenki csodálkozott rajta, érdeklődtek iránta. Eközben én tudtam a gyengeségeit és azt is, hogy én hamar betölteném személyes fájlokkal, nekem kevés a 30 GB. Mindeközben utazásra ideális, mert nagyon könnyű, akkumulátora pedig igazán sokáig bírja. Ha netezni támadna kedvem, akkor egy mobilnet USB stick-kel is megoldhatom vagy WiFi Hotspot-os okostelefonnal is. Eközben a hardver harmatgyenge, látni az akadozást a Metro felületen is, online játékokra, mint a Farmerama vagy az Ikariam, szinte alkalmatlan. Ha nem lenne egyben táblagép és netbook, azt mondanám, hogy tizenkettő egy tucat, nem ér ez túl sokat. Viszont tudja, amit tudnia kell és meg kell, hogy mondjam, felemelő élmény használni.
Ami sokakat visszahúzhat a vásárlástól, az az ára lesz. Kétszázhúszezer ezer forint alatt nem ússzuk meg. Persze az élmény kiváló, de ennyi pénzért komoly gépeket kapni, nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államokban például pont ennyibe kerül a 128 GB-os Windows Surface Pro, ami hardverileg jelentősen veri az ATIV PC-t,.