Teszt: BluePanther BP811 Ultra – még MinDig (nem késő) TV

Merész dologra szántam el magamat: nem én szerelem be a vevőt, hanem a feleségemre bízom. Ha Ő be tudja szerelni, akkor bárki. Miért teszem ezt életem párjával? Azért, mert egy ilyen vevő nem a kütyümániásoknak készült, hanem az átlagembereknek. Nekik kell boldogulni vele és egy ilyen termék akkor jó, ha tényleg boldogulnak vele. Lássuk az átlagember-tesztet! (Mielőtt sértődés lenne a dologból: a feleségem természetesen csak a műszaki dolgok megértése tekintetében átlagos, minden másban átlag feletti. És olvassa a tesztjeimet…)

Szóval hajrá Szívem, szerelj! Kényelmesen hátradőlök és várom majd a kérdéseket. Nem jönnek. Nem akarok túlozni, de azt a kedves olvasó elhiheti nekem, hogy Életem Párja nagyjából 3 perc alatt dobta össze a rendszert. Utána további 3-4 perc volt az adók behangolása és ennyi. Amikor kérdőn néztem rá, hogy ezt most akkor hogy, Ő a karjait széttárva csak annyit felelt: “Dehát minden egyértelmű volt…”.

És ez a lényeg. Ha egy átlagember mindenféle használati útmutató nélkül tud összeállítani valamit, akkor az a cucc jó. Első benyomásunk tehát az a BluePanther BP811 Ultra MinDig TV vevőről, hogy egyszerűen beállítható, felhasználóbarát. Nem kell hozzá műszaki előképzettség, csak két jó szem és némi bátorság. Aki logikusan gondolkodni képes, annak menni fog a beüzemelés, aki pedig nem, az hívjon valakit, aki logikusan gondolkodni képes…

Persze szép is lenne az élet, ha minden ilyen egyszerű lenne. A feleségemnek ugyanis azért ment ennyire könnyen a dolog, mert nekünk van médialejátszónk és abból csak ki kellett húzni a HDMI kábelt és beledugni ebbe az új dobozkába. Akinek csak a szűz tévé van odahaza, annak azért ez nem lesz ennyire egyszerű. A csomagolásban nincs ugyanis semmilyen kábel, ezeket nekünk kell megvásárolni. Lehet ez HDMI, amely az ifjabb, de digitális földfelszíni sugárzás vételére nem alkalmas, lapos tévéken van, vagy lehet SCART, amely az öregebb, hagyományos tévéken azért nagy számban megtalálható.

Akinek egyik csatlakozó sincs a tévéjén, mert a tévé annyira öreg, hogy csak antennadugaszt találunk rajta, annak sajnos ez a vevő nem jó. És azoknak, aki kicsit eldugottabb helyen laknak, az antennajellel is lehet bajuk. A DVB-T adás vételéhez Budapesten a legtöbb helyen elég egy darab drót is, de a kevésbé besugárzott helyeken egy aktív, erősítős antenna beszerzése is javallott. Nekünk ezzel is könnyű dolgunk volt, mert a padlásunkon van egy ilyen, de akinek nincs, annak további 3000-7000 forintjába fog kerülni egy olyan antenna, amely tényleg alkalmas a vételre. Jó hír, hogy a BluePanther BP811 Ultra tud (5 V) tápot adni az aktív antennáknak, így nem kell külön tápegységgel vesződnünk. És jó hír az is, hogy némelyik régi antenna kiválóan alkalmas a DVB-T vételre is, így egy próbát mindenképpen tegyünk, mielőtt elszaladunk antennát vásárolni!

Ha mindezen nehézségekkel megküzdöttünk, lássuk, hogyan is működik a vevő. Egyfajta set-top-boxról van szó, amelyet az antennajel és a tévé közé kell bekötni, kvázi úgy, ahogy annak idején a videomagnókat is bekötöttük. A tévét az adott bemenetre kell kapcsolni, azaz vagy arra a SCART, vagy a HDMI bemenetre, ahová a dobozt előtte dugtuk. Ezután megjelenik a vevő képe, amelyen minden egyértelmű, magyar nyelven olvasható. Szintén nem kell túl nagy műszaki véna, hogy ebben a menüben eligazodjunk. A csatornák hangolása automatikus és gyors, ez tartott a feleségemnek a fentebb említett 3-4 percbe.

A mindennapi használat során szeretni fogjuk, hogy a vevő erős, így amíg egyes tévék mifelénk akadoznak a digitális vétellel és a képük törik, addig ez a vevő a gyengébb jelet is képes elkezelni. Szeretni fogjuk a digitális tévéújságot is, amelynek segítségével tudjuk, milyen műsor következik. Jól használható funkció a külső merevlemezre rögzítés is, bár néhány, táplálást igénylő eszközt nem szeretett ez a vevő. Az USB-s pendrive-okat kivétel nélkül kezelte, ezeknél csak a FAT32-es formázás szab határt az egyben rögzíthető műsoroknak, hiszen főleg HD adásnál hamar elérjük a felső fájlméret-határt, a 4 GB-ot. A rögzítő funkció így egész estés filmek felvételére nem nagyon alkalmas, inkább kedvenc sorozatrészeinket tudjuk rögzíteni általa.

A bevezetőben ígértem, hogy a tévézésen kívül másra is használhatjuk ezt a dobozt. Nos, a legtöbb videoformátumot támogatja, igazán csak néhány elvetemültebb XviD és DivX filmmel tudtam zavarba hozni. Lehet rajta képeket is nézegetni, így tökéletesen alkalmas arra is, hogy a nagymamának megmutogassuk a digitális fényképezőgéppel, vagy telefonnal készült fotóinkat a tévé képernyőjén. A tévézés mellet ez lesz az a funkció, amit leginkább használni fogunk.

Azoknak, akik nem tévéztek még digitálisan csak annyit, hogy egy ilyen készülék nagyon kényelmes tud lenni. Azoknál az adásoknál, ahol a csatorna sugároz több hangsávot, mi dönthetjük el, hogy melyiket szeretnénk hallani. A feliratok kiválasztásának joga is a miénk, de van lehetőségünk csatornákat PIN-kóddal lezárni a gyerekünk elől. Természetesen van teletext is, és a sokak által kedvelt automatikus kikapcsolás funkció is megvan.

Kiknek és minek ajánlanám ezt a készüléket? Elsősorban azoknak, akik az ingyenesen fogható adásokat szeretnék olcsón nézni a régi tévéjükön. Azoknak is, akik a második, harmadik, sokadik tévéhez, a hálóba vagy a gyerekek szobájába nem akarnak még egy set-top-boxot bérelni a szolgáltatójuktól, havi ezresekért. Azoknak is jó választás, akik néha filmeket is szeretnének nézni. Mivel a doboz maga kicsi, jó útitárs lehet a nyaraláskor, egy szinte akármilyen tévére csatlakoztatva videózhatunk vele.