Exkluzív teszt: Cube 3D nyomtató – készíts tárgyakat otthon!

Pár héttel ezelőtt, amikor megcsörrent az email fiókom és a 3D nyomtató teszt ügyében felvették velünk a kapcsolatot, máris egy ötletcunami indult a szerkesztőségben azzal kapcsolatban hogy mit nyomtassunk majd az eszközzel. „Nyomtassunk 3D nyomtatót!” – gondoltuk egyből, hogy ezzel máris felállítsuk az első önmagát reprodukáló drónhadsereget és beindítsuk az utolsó, de annál inkább grandiózus támadást Földünk természetes ökoszisztémája ellen. A híradásokból már hallott művégtagoktól kezdve az ékszerekig aztán sok ötlet elhangzott a beszélgetésen, melyet csak azzal zártunk, hogy várjuk meg a kütyüt és próbáljuk ki.

Körbejárva

„Mekkora lehet egy otthoni felhasználásra szánt 3D nyomtató?” „Belefér a kocsiba?” – kérdeztem a CHS-esektől, lévén még életemben nem láttam ilyet se közelről, se messziről. „Egy normál nyomtató méretet képzelj el” – kaptam a választ és tényleg: a Cube csomagolással és anélkül sem haladja meg egy átlagos lézernyomtató méreteit. Súlyban sem mondható nehéznek: a 26 x 26 x 34 centis dimenziói mellett mindössze 4,3 kilogrammot nyom a kicsike, mely érték a dobozzal, tartozékokkal és a vele járó kazettával együtt 8,3 kg-ra szökik.

A 3D Systems Inc. cég Cube 3D nyomtatója tengerentúlról, egészen pontosan az Egyesült Államokból származik, már persze ami a forgalmazást illeti. A gyártás minden bizonnyal ezúttal is Kínában történik, melyet sajnos a hozzánk eljutott kályhaezüst-szürke színben pompázó készülék külső burkolatának összeszerelése is hűen tükröz. Itt-ott illesztési hibák, nem túl igényes anyaghasználat, körülbelül ez volt az első benyomásunk a készülék kibontását követően (szerk. megjegyzés: ha már amerikai a gyártó, akkor az elmúlt évek során megtanulhatta volna, hogy egy terméknek nem csak jónak kell lennie, hanem szexinek design-osnak is).

A pakk, amit kaptunk, magából a nyomtatóból, a hozzá járó, viszonylag nagyméretű kazettából, az üveglapból, az üveglapra a nyomtatás előtt felhelyezendő ragasztóból, a hálózati és az USB kábelből és egy pendrive-ból állt. Ez utóbbi arra szolgált, hogy a gépet ne kelljen feltétlenül PC-hez, vagy Mac-hez dugdosni, hanem direkt, a pendrive-ról tudjunk nyomtatni tárgyakat. Az USB-n való csatlakoztatásra nemcsak emiatt nem volt szükség: a Cube 3D Wifin keresztül is képes feladatokat fogadni, ami persze tudván, hogy egyes 3D modellek fájljai elérhetik a több tíz megabájtot is, nem biztos, hogy a leggyorsabb módja az adatátvitelnek.

Az első feladatok

Az első lépésben azért a www.cubify.com oldalon érdemes regisztrálni a terméket és letölteni a hozzá való szoftvert is a gépre. A Cube szoftverével stl kiterjesztésű fájlokat tudunk megnyitni, módosítani, átméretezni, forgatni, majd a nyomtatónak szükséges .cube formátumban elmenteni ahhoz, hogy készen álljunk a nyomtatásra.

A szoftver egy négyzetrácsos alapon engedi láttatni, nagyítani, kicsinyíteni az általunk kinyomtatandó tárgyakat úgy, hogy meg is mondja nekünk, hogy annak nyomtatási ideje várhatóan mennyi lesz. Itt ért minket a sokadik meglepetés a tesztkor: a képen látható, kb 11 x 11 centis szívecske valamivel több mint 8 óra nyomtatás után készül el. A belátható időn belül – értsd kb  1 óra alatt – elkészíthető darabok tehát mindenképpen kicsik kellenek hogy legyenek: egy mini karácsonyfa belefért a 60 perces keretbe, egy bástya sakkfigura másfél óra alatt jön ki a gépből, egy kisvonathoz, vagy egy teháspohárhoz pedig  3 órát kellett várnunk.

„Ennyi idő alatt fából is kifaragom ezeket” – hangzott el ekkor a mondat a szeriben, melynek azért – valljuk be őszintén – van némi igazságtartalma. Még mielőtt azonban nekiestünk volna a nyomtatásnak, a nyomtató összerakása volt a feladat, mely kissé komplikáltabbnak tűnt annál, mint amilyen is valójában. A használatba vételhez alapvetően arra van szükség, hogy a géphez tartozó kazettát – amiben a folyékony műanyag leledzik – berakjuk, majd az abból kijövő csövet a nyomtatófejbe dugjuk. Ez egy kicsit – lévén a fotókon is jól látszik, hogy ez a cső a szerkezeten kívül megy – maszeknak tűnik elsőre, de alapvetően gyorsan elsajátítható. Ezt követően az üvegtálcát kell elhelyeznünk, erre fog nyomtatni a nyomtató. Az üvegtálca és a fej távolságát kell ezután bekalibrálni a monokróm érintőkijelzőn. Ezen keresztül tudunk kommunikálni a kütyüvel, ha az éppen nincs semmilyen más géphez kötve: az itt megjelenő instrukciók alapján tudjuk installálni a kazettát is, illetve innen tudjuk kiválasztani a pendrive-ról való nyomtatandó fájt is.

Nyomtatás előtt az üveglapra a nyomtatóhoz mellékelt, később külön is megvásárolható „CubeStick” spéci ragasztót kell felhordanunk, hogy a nyomtatófej a gyártás közben ne mozdítsa el az alapról a tárgyat. A ragasztó miatt aztán tárgya válogatja, hogy milyen nehéz eltávolítani a kész tárgyat, a tömör alapú tárgyaknál nekünk volt, hogy kés kellett az elkészült művel levételéhez. A nem tömör alapú tárgyak nyomtatásánál a gép egy háló-szerű alapot nyomtat az egységek alá, ezeknél viszonylag könnyebb az eltávolítás

Ha ezzel megvagyunk, akkor a megfelelő fájlra kattintva már el is kezdődhet életünk első tárgyának kinyomtatása.

Az élmény

Leginkább kézenfekvő megoldásként mi a cubify.com-ról letöltött terveket, fájlokat – amik gyakorlatilag egy-egy tárgy 3 dimenziós tervei – egy pendrive-ra pakoltuk, és az eszközön található USB porton keresztül kezdtük meg a teszt nyomtatásokat. Az érintőkijelzőn megjelenő angol menün első lépésben a Print és Settings menüpont közül lehet tippelni, hogy melyiket kell megnyomni ahhoz, hogy a pendrive tartalmát látni tudjuk, itt egy érintés és máris elkezdődik a folyamat. A gép először elkezdi melegíteni, olvasztani a kazettában lévő műanyagot, majd 2-3 perc gondolkodás után megemeli az üvegtálcát és elkezd dolgozni. Tesztünk során tapasztaltunk pozitívat és negatívat is: egy több mint három órán át nyomtatott teáscsésze például olyannyira nem sikerült jól, hogy a pohárba öntött víz azonnal kifolyt az alján. A 12 ezer Ft-os kazetta árát figyelembe véve 300 Ft-ért kinyomtatott bástya sakkbábu azonban igencsak részletesre sikerült, ahogyan a szalvétatartó, vagy a kisvonat is (állítólag vannak már olyan nyomtatók amúgy, melyek az elrontott tárgyakat vissza tudják olvasztani és belőlük újabbak készíthetők, ami már csak azért sem hülye ötlet, mert a Cube 3D áramszünet esetén nem folytatja a munkát, hanem kárba veszik a félkész darab).

Az elkészült tárgyak többsége nagyon egyben van, megfelelő keménységűek és szilárdságúak. Ez utóbbit illetően a nyomtatási folyamat során alapvetően a gép üregesen készíti el a tárgyak többségét, de annak érdekében, hogy például ne legyenek összeroppanthatók az egyes remekművek, az üreges belsőt általában „keresztidomokkal” erősíti meg. Így legyen az egy kisvonat, vagy egy nagyobb térfogatú, de alapvetően üreges belsejű tárgya, azt sem a lentről felfelé épített műanyag szálak mentén nem tudjuk eltörni, sem pedig nyomással összeroppantani.

Nyomtatás közben amúgy egy 30 nm-es helyiséget 10-20 perc alatt eláraszthat a folyékony műanyag szaga, emellett csendesnek sem mondható a készülék: a szerkesztőségben egy átnyomtatott nap után a kollégák már imádkoztak, hogy hagyjuk abba a „gyártást”. Ablaknyitás után kezd egyébként a gép porszívó-szerű hangokat adni: nyilván a belső hőmérséklet érzékelő ilyenkor bejelez, hogy hidegebb a külső hőmérséklet és intenzívebben kell melegednie a gépnek a műanyag megolvasztásához. Szerencsére ez a nyomtatás eredményében különösebb változásokat nem eredményez, mindenesetre így két választásunk marad: a hidegebb évszakokban preferált csukott ablak és az ezzel járó égett műanyag szag, vagy a nyitott ablak és a hideg, szag nélkül, porszívóhanggal.

Mire jó?

Napjaink instant világában sokszor már az is kuriózumnak számít, hogy ha valaki egyáltalán tud és hajlandó tárgyakat készíteni, akár több előre elkészített alkatrészt felhasználva, vagy esetleg fából. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy a Cube 3D-t beviszem a suliba is, ahol tanítok, hogy a 13-osoknak és 7-eseknek – annak a generációnak, aki már a 3D nyomtatók világában fog felnőni – megmutassam a készüléket és együtt ötleteljünk, hogy ez a készülék, illetve pár év múlva az egyszerre többféle anyagot és színt kezelni tudó utódok mire lesznek jók. A jelenlegi, otthoni felhasználásra tervezett Cube 3D felhasználását illetően az evőeszközök, legókockák, mobiltelefon hátlapok, illetve speciális design gombok, ruházat kellékek nyomtatására találták a legjobbnak, a későbbi – okos 3D nyomtatós – változatokat pedig pár év múlva akár a gépjármű alkatrészgyártásban, orvoslásban, ruhák készítésében is lehetőségként látják a fiatalok. A tanár kollégák között volt, aki a gyermekek három dimenziós látását, térérzékelését féltette a technológiától: nekik a programot megmutatva azt hiszem sikerült szemléltetnem azt, hogy ezt a számítógépes 3D tervezés lehetősége egyeseknél még fejleszteni is fogja. Ott pedig, ahol majd a gyerek csak letölt majd egy játék, vagy bármilyen tárgy tervét és egyszerűen csak berakja a nyomtatóba, a szülők felelőssége marad továbbra is ennek a kontrollja, ahogyan a kézzel készített tárgyak, vagy később akár a 3D nyomtatott eszközök színezése, egyedire szabása is adhat apropót, lehetőséget a kézműves kreativitásnak.

Anyagok és színek

A Cube 3D-hez körülbelül 12.000 Ft-ért vásárolható kazetták jelenleg kék, magenta, neonzöld, ezüst, lila és sima zöld színben kaphatók, és egyszerre csak egy színt képes használni, tehát csak egy színű tárgyak készíthetők vele. Furcsának tartom, hogy pont a fehér szín nem szerepel a vásárolható kellékanyagok között: a testreszabás és az elkészített tárgyak színezése miatt nem lenne rossz ötlet talán a kínálatba belevenni.

Nemcsak színben, hanem anyagban is több féle kazetta létezik: az általunk is használt PLA, illetve egy úgynevezett ABS anyag is kapható, ez utóbbi állítólag puhább, rugalmasabb műanyag, és a PLA-val szemben az ebből készült tárgyak nem olvadnak meg például egy nyári napon az autó szélvédője mögött hagyva őket. A fájlok, amikben a tárgyak tervei vannak tartalmazzák az anyagra vonatkozó információkat is, így nem fordulhat elő az, hogy egy ABS anyagra tervezett tárgyat elkezd nyomtatni a nyomtató úgy, hogy közben PLA kazetta van benne, erre egy „Invalid material” felirattal figyelmeztet minket a gép a kijelzőn.

A mellékelt szoftver ugyan egyszerű, a már említett módon tud stl fájlokat megnyitni és .cube-ba nyomtatható végformátumba exportálni, további előnye viszont az, hogy már meglévő, Archicad-ből exportált 3D-s tervek stl export fájljait is tudja ugyanígy kezelni, ezáltal akár holnaptól alkalmas arra, hogy épület-, vagy egyéb építészeti maketteket állítsunk elő a géppel. A jelenlegi funkciók, lehetőségek között talán ebben van a legnagyobb fantázia a mindennapi használatot illetően.

Verdikt

A napokon belül a boltok polcaira kerülő Cube 3D 350.000 Ft körüli bruttó végfelhasználói áron lesz kapható, ezért az árért egy olyan otthoni 3D nyomtatót kapunk, mely igencsak jól elindíthatja a fantáziánkat a technológia jövőbeni lehetőségeivel kapcsolatban Egyszerre több szín, anyag használata, gyorsabb nyomtatási idő, talán ezek azok a funkciók, melyeket telhetetlen kütyümániákusként, hiányolhatunk a Cube-ból, melyek vélhetően a következő években megjelennek majd az otthoni termékek szolgáltatásai között. (update: a Cube nagytestvéreinél már elérhetők ezek a funkciók is – Cube X, Cube X Duo, Cube X Trio, sőt a gyártó már embernagyságú modellek kinyomtatására szolgáló gépeket is készít). Addig viszont a bevezetőben említett ipari forradalom vs. úri hóbort között valahol félúton érezzük magunkat. De legalább elindultunk…