Teszt: Sony Cyber-Shot RX100 – tükör nélkül is profi

Néhány évvel ezelőtt még elfogadott álláspont volt, hogy igazán profi képeket csak és kizárólag tükörreflexes fényképezőkkel készíthetünk, a kompakt kategória pusztán hobbifotózásra használható. Mára szerencsére eljutottunk oda, hogy nem kell akkora kompromisszumot kötni, van ugyanis néhány készülék, mely egyesíti egy profi gép tudását egy kompakt eszköz praktikumával. Pontosan ilyen az RX100-as is.

Csomagolás

Már elsőre láthatjuk, hogy bizony nem akármi került a kezünkbe, a gyártóra jellemző fekete-fehér témát ugyanis egységes feketére cserélték. Ez kizárólag a legkomolyabb eszközök privilégiuma a Sony-nál.

A doboz legfelső szekciójában az RX100-as foglal helyet, alatta pedig egy külön fiókban helyezték el a legfontosabb papírokat. Legalul a töltőfejet, a microUSB kábalet, a csuklópántot és az akkumulátort találjuk.

Külső

Egyszerre retrós és hipermodern. Valahogy ezzel az összeférhetetlenséggel tudnám a legjobban leírni a formatervet. A fém ház kiváló minőséget biztosít, nekem pedig egyszerre juttatja az eszembe nagyapám régi fényképezőgépét és utal a legújabb felsőkategóriás készülékekre. Szemből egyből feltűnik, hogy a kompakt kialakításnak bizony ára van, markolat ugyanis nem került kialakításra a vázon, szerencsére azért a fogással így sincs probléma.

El is érkeztünk a legfontosabb részhez, ez nem más mint az objektív. A Carl Zeiss Vario-Sonnar T* lencse már több Sony modellből is ismerős lehet, korábbi verzióit már évek óta használja a japán vállalat. Átlagosnak számít a 28mm-es nagy látószög, nem úgy az f/1,8 fényerő, amely értéket nem sok modellen láthatunk. Nagyon hasznos az objektív körül futó gyűrű, ami a fejlett szoftvernek hála több üzemmódra is programozható, legyen szó akár nagyításról akár zársebesség állításról. Szemből már csak a kék plaketten helyet foglaló Zeiss logó és a Sony felirat szúr szemet, élelmesebbek még az autofókusz segédfényének apró “pöttyét” vehetik észre.

A hátoldalt egyértelműen a 3”-es, 1,229 millió pixel felbontású Xtra fine technológiájú képernyő uralja. A színek szépek, a betekintési szög is megfelelő, véleményem szerint IPS technológiával állunk szemben ugyanis a kép minden irányból tiszta maradt. Mellé kerültek a főbb vezérlőgombok, innen irányíthatjuk a legtöbb funkciót. Kissé elhibázottnak érzem a forgótárcsát, ez ugyanis egyben négyirányú gombként is funkcionál, márpedig előfordult, hogy megnyomás helyett sikeresen odébb tekertem a menüben.

Külön pozitívum a dedikált videófelvételt elindító gomb, a FullHD felbontású anyagok rögzítését így egy pillanat alatt megkezdhetjük. Felülre került az üzemmódválasztó tárcsa, ami mellé a zoomolást állító kapcsolóval körbefogott exponáló gomb került. A vaku alapesetben rejtett, megfelelő pillanatban a semmiből ugrik elő. Amennyire zseniális az ötlet, annyira tud problémát okozni, nekem csapta már meg az egyik ujjam, amikor gyanútlanul oda mertem tenni. Nem véletlen, hogy a gyártó újabb modelljein egy gomb hozza elő a szerkezetet.

Külön vaku felhelyezésére nincs lehetőség, azt csak az RX100 II kapta meg, de erről majd később. Jobboldalon, egy fiók mögött találjuk a microUSB csatlakozót, míg a memóriakártyát alul tudjuk behelyezni. A szintén fedél mögé került nyílásba Memory Stick és SD formátumú lapka tehető. Ugyanide került az 1240 mAh kapacitású NP-BX1 modellnevű akkumulátor. Alul már csak a microHDMI portot tartom igazán említésre méltóra, ezzel pillanatok alatt a televíziónk képernyőjén találhatjuk a nemrég rögzített tartalmat.

Képminőség/Üzemmódok

Az RX100-as a kompakt kategóriában kiválónak számító 1”-es szenzort kapott, ez több mint kétszerese az átlagos kompaktokban lévő egységeknek. Az Exmor technológiájú CMOS érzékelő 20,9 megapixeles, ám a végső fotók “csak” 20,2 megapixel felbontásban készülnek el. Alapesetben ISO6400-ig emelhetjük az érzékenységet, ám automatikus üzemmódban képes akár ISO25600-ig is elmenni a készülék, ekkor több képet készít különböző ISO értékeken, majd utólag állítja össze az eredményt. Csodák nincsenek, ilyenkor nagyon zajos a kép.

A JPG formátum gyűlölőinek van RAW is, ez szintén ritkaság a kompakt modellek között. Nem nyerte el viszont a tetszésem az alig 3,6x-os optikai zoom, az előtte nálam lévő HX50-es 20x-os nagyítása után erős volt a visszalépés. Ha felvételt szeretnénk készíteni, 10 féle üzemmód közül választhatunk. Az intelligens automata esetén minden teljesen a gép döntése szerint történik. Hasonló a kiváló automatikus is, ám ilyenkor erősebb zajcsökkentést használ a készülék. Az A móddal állíthatjuk a rekesz előválasztást, az S pedig a záridő beállítására szolgál. A P üzemmód már mindent enged, kivéve az előbbi kettő által módosítható dolgokat, ha teljesen a kezünkbe akarjuk venni az irányítást akkor a manuális, azaz M felirattal illetett módot kell választanunk.

Korábbi beállításainkat az MR opció segítségével hozhatjuk elő, panorámát pedig egyszerűen, pusztán pásztázással készíthetünk az erre beállított résznél. Nem fényképező a fényképező előre beállított témamódok nélkül, az SCN fülön több stílus közül is választhatunk. Van itt sportos, állatos, tájképet készítő, illetve tűzijáték során használható mód is. Jól szerepelt az optikai képstabilizátor is, neccesebb helyzetekben is sikerült tiszta képet gyártani a készüléknek. A legfontosabb azonban, hogy legyen szó bármely módról, az elkészült képek minősége minden esetben csillagos ötöst érdemel. Régen volt nálam olyan fényképező, amivel ennyire szívesen fotóztam volna az engem körülvevő világot.

Menürendszer

A tipikusan Sony menürendszer ezúttal sem okoz csalódást, aki használta már a gyártó korábbi készülékeit, az azonnal eligazodik a funkciók között. Természetesen ha más márkáról váltunk, egy néhány perces használati olvasgatás után amúgy is kitisztul a kép. Egy ilyen kategóriájú eszköznél már elvárható, hogy szinte mindent állíthassunk, ez esetünkben teljesül is, nem találtam olyan opciót, amit kis keresés után ne tudtam volna módosítani.

RX100 vs. RX100 II

A nálam járt készülék még az eredeti, 2012-ben megjelent RX100-as melynek azóta már kijött egy utódja. A nem túl fantáziadúsan csak RX100 II-nek nevezett modell pusztán apróbb dolgokban különbözik, így semmiképpen sem érdemes lecserélni az RX100-as kiadást, ha valaki esetleg már korábban szert tett volna ilyesmire.

Tartozékokat használóknak jó hír, hogy az utódban megjelent a Multi interface névre hallgató csatlakozó, ide illeszthetjük be az extra vakut vagy mikrofont. A kiváló képernyő már dönthető, ezáltal neccesebb helyekről való fotózáskor is láthatjuk a minket érdeklő témát. Mivel napjainkban minden a multimédiáról szól, beépítésre került az NFC illetve WiFi is. Lényegében ezekkel a Sony PlayMemories Home applikációját indíthatjuk el, így távolról vezérelve a készüléket.

Végítélet

Lenyűgözött a Sony készüléke, a japán vállalatnak ugyanis mindent sikerült beépítenie, ami számomra szimpatikussá tesz egy készüléket. A strapabíró háznak hála mindenhova nyugodtan cipelhetjük, biztos vagyok benne, hogy semmi baja nem lesz, ha pedig elkezdjük nyüstölni, csodálatos képekkel gazdagíthatjuk fotótárunkat. Jelenleg körülbelül 140 ezer forintot kérnek egy RX100-asért, ami egyáltalán nem kevés, ezért cserébe viszont egy kompakt méretű, hatalmas tudású eszközt kapunk a pénzünkért. Legnagyobb negatívumként a 3,6*-os optikai zoom-ot említeném, ez jelentősen elmarad a ma elvárttól, remélem, hogyha egyszer elkészül az RX100 III, akkor ez lesz az első, amin javítanak.