Teszt: BluePanther T7D – 7 coll, dupla SIM

Amennyiben Ön (Te) egy kompakt készülékre vágyik (vágysz), már hagyja (hagyd) is abba az olvasást! De tényleg! A tesztben szereplő gép ugyanis nem kicsi, nem kényelmes, nem kifejezetten telefon. Ez a méret és kialakítás a phablet (telefon-tablet) kategória, annak is a teteje, amely már csak tényleg (a hozzám hasonló) extrémistáknak ajánlott. De – és ez a lényeg – ez is éppen jó valakinek. Ki ez a valaki? Nos, Ők (mi vagyunk) azok, akik ráéreztek (ráéreztünk) ennek a méretnek az előnyeire. Mert a méret a lényeg. Lássuk hát a telefonipar egyik Godzilláját, a T7D-t egyenesen Kínából.

A telefon annyira új, hogy még meg sem száradt rajta a festék. A BluePanthertől kaptuk tesztelésre, helyesebben kunyeráltam el. Amikor anno mutogattam a Sony Xperia Z Ultrámat – amely telefon ugyebár nem kicsi, sőt jelenleg a legnagyobb az A-brand (tehát a drága) telefonok között – már beleültettem a bogarat a beszerzők fülébe. A bogár pedig döngicsél, zümmög és az effajta döngicsélésnek és zümmögésnek az lesz a vége, hogy próbaképpen hoznak egy hasonlót. Amikor pedig a boltjukban jártam, gyanús is volt, miért vetetik elő velem az Ultrát. Hát azért, hogy mellé tegyék ezt és lássam, nem az enyém a nagyobb. Naná, hogy elkunyeráltam!

A készülék tehát még nem késztermék, ahogy megérkezik a boltba, tudatni fogjuk a kedves olvasókkal ugyanebben a cikkben, utólagosan beszúrva a termék linkjét. Jelenleg annyit lehet tudni a majdani árról, hogy meg sem fogja közelíteni az A-brand termékek árát, és nyugodtan merek így látatlanban is úgy fogalmazni, hogy nagyjából a felébe fog kerülni egy Z Ultra vagy egy Galaxy Note III árának. Azaz az első indok mellette az, hogy olcsón juthatunk nagy képernyőhöz és némi kompromisszumot bevállalva hasonló élményhez, mint a drága csúcskészülékeknél. Lássuk, mit is ad ennyiért!

A készülék MediaTek alapokra épül, az MT6572-es, dupla magos processzorára alapoztak. 2013-as modell ez, de nem ritka a kínai készülékek között az olyan, amely szintén erre épül. Ha rákeresünk, nagyjából 40 olyan gépet találunk, amelyben ez a mag ketyeg. Köztük vannak olyan gyártók, mint az Acer, az Archos, a Lava, az Oppo, de még az Alcatel és a ZTE is. Nem fekete ló tehát ez a proci, meg lehet neki előlegezni a bizalmat. A MediaTek ezt a procit kifejezetten a belépőszintű készülékekbe gyártja, dualcore és dupla SIM-et támogat. Bővebben ide kattintva olvashatunk róla. És csendben jegyzem meg, hogy a MediaTek jelenleg már a 8 magos prociknál jár, azaz tudnak ők procit gyártani. Mivel járt már nálam jó néhány készülék, amelyekben MT csipszett volt, tudtam, mit is várhatok.

Belépőszintű csip létére nem teljesített rosszul. Ráeresztettem az AnTuTu-t, azt írja, hogy Galaxy S2 környékén van a cucc. Ráeresztettem a SnowCold 3D benchmarkot is, ez meg azt mutatja, hogy a 3D-s mozgatásoknál sem kell nagyon szégyenkeznie. A 3000 körüli érték arra már elég, hogy ne akadjon meg sehol.

A CPU-t kicsit jobban faggatva azt láttam, hogy számos Qualcomm, Marvell és Allwinner procit lenyomott, még olyanokat is, amelyeknek az órajele elvileg magasabb. A processzor nem is melegszik, nagy nyúzásoknál sem ment nagyon 30 Celsius fölé. Mindebből arra gyanakszom, hogy lehet ezen még húzni, ha valakinek ilyen ingerenciája lenne.

Az átlagember annyit érzékel mindebből, hogy a készülék szépen működik a mindennapokban. A belső memória is elég, a futtatásra szánt (RAM) 512 MB-jából 200 körül szabad a rendszer futása mellett. A telepítésre szánt 1,3 GB-ból a miénk 850 MB körüli, ez is szinte mindenre elég (átlagos szoftverből manapság ebbe 350-400 darabot telepíthetünk). Van belső tárhelyünk is, szabadon 1,3 GB a miénk és a készülék microSDHC kártyával 32 GB-ig bővíthető. A mai napon rákeresve 32 GB-os microSDHC kártyát már kapunk 7000 forint körül áfával. A memória terén tehát nem lesz gondunk.

A teletablet beüzemelésénél az első meglepetés, hogy nem levehető a hátlap, a kártyákat az oldallapon elhelyezett két nyílás kiugrasztása után tudjuk behelyezni. A fix hátlap miatt a készülék nagyon egyben van, nincs semmi mozgás és kézben tartva ez nagyon stabil érzetet eredményez. A hátlap a nálunk megfordult modellnél aranyszínű, kialakítását tekintve domborított, így az oldallap nagy részét is ez adja ki. Egy kicsit hajlamos a karcolódásra, de nem csúszik és igényes érzetet hagy bennünk. Két pici csavar fogja, ezeket nem szedtem ki, így a belsejébe nem néztem bele. Alul ezen van a töltő szabványos, microUSB nyílása is és egy perforált rész a hangszórónak.

Érdekes megoldás, hogy a hát-oldallaptól elkülönül egy fehér rész a felső oldalon, ezen van a hátlapi kamera (2 megapixeles, villanófény nélküli) és ez folytatódik a telefon felső oldallapjaként. Itt van egy szabványos, 3,5 milliméteres jack-dugó aljzat, és a bekapcsológomb. Az előlap is fehér, van egy kis pereme, így a rajta elhelyezett védőfólia szinte észrevétlen. Egy ekkora készülékre kell is egyébként képernyő-védőfólia, mert óhatatlan, hogy karcolódjon. Van előlapi kameránk VGA felbontással, és számos érzékelő. Érzékelők – azaz szenzorok – terén nincs kompromisszum, van GPS is, bár a Glonass-t nem tudja (nem is várjuk ennyiért).

Mivel a hátlapot nem tudjuk kinyitni, az akkumulátor nem is cserélhető. Nem is tudjuk megnézni az adattábláját, így csak a tapasztalatainkra támaszkodhatunk. A nagy képernyő és a dupla SIM ellenére, szerencsére intenzív nyomkodás mellett is bírta bőven az egy napot. Igaz én magam nem sokat telefonálok, a kommunikációm 95%-a online, interneten keresztül zajlik. Ezzel együtt is figyelemre méltó, hogy egy ilyen nagy képernyő, ilyen vékony test mellett (amely ugyebár behatárolja a belé rakható akkumulátor méretét) ilyen szépen teljesít.

A nagy képernyő mellett maradva természetes az igényünk arra, hogy ezen mondjuk filmeket nézzünk. Tudunk is. Tökéletesen viszi a nagy felbontású DivX, XviD, MP4 és MKV fájlokat is. A hangszóró kifejezetten hangos, így nem is feltétlenül van szükségünk fülhallgatóra. A fülhallgató kimenet szabványos, a saját fülesünket is belé dughatjuk, a kiadott hang minősége megfelelő. Aki tehát multimédiázni szeretne, annak is jó választás ez a készülék.

Érdekesség, hogy a készülék első bekapcsolásakor nincs telepítve sem a Google Térkép, sem a Gmail. Se semmi felesleges dolog. Ez azoknak jó hír, akik nem szeretik a mindenféle “fontos” cuccal teletömött készülékeket, amelyekről persze ezeket a számunkra felesleges szoftvereket nem is lehet törölni. Ebben a megoldásban viszont az a jó, hogy az ember azt telepít, amit csak akar. Ha nem géplusszozunk, akkor nem kell feltenni, ha nem facebookozunk, nem kell feltenni. Okos dolog ám ez.

Kiknek és minek ajánlanám? Azoknak, akiknek bejön a phablet mint kategória, de nem szeretnének 150-200-250 ezrest a boltban hagyni. Azoknak, akiknek megér némi kényelmetlenséget, hogy a képernyő óriási legyen. Azoknak, is, akik kicsit ki akarnak lógni a tömegből. Reméljük, a teletabletből hamarosan vásárolható termék lesz, ezzel kapcsolatosan lehet érdeklődni a BluePanther-nél ide kattintva, akiknek ezúton is köszönjük az élményt!