Tartós teszt: Moto 360 okosóra – Szép lehetsz, és okos is

Megjelenése óta nyomon követem a Moto360 körüli híreket, melyek egyik oldalról a tökéletesen letisztult, gyönyörű óra külsejéről és az egészen elképesztően éles kijelzőről, a másik oldalról pedig az egynapos akku üzemidő feletti fanyalgásokból állnak. Döntöttem: veszek egyet, és ha nem is újonnan, az USÁ-ból rendelve, az OLX-en keresgélve 70.000 Ft-ot beruháztam egy ezüstszínű változatba. Belé:

A Moto360 doboza is már igazi gyöngyszem: a kerek formát teljes egészében visszaadó, exkluzív kialakításról beszélhetünk, akárcsak az óra esetében. Tartalmát tekintve magán az órán kívül egy vezetéknélküli töltő állványt, illetve maga a dokkoló microUSB-s kábelét találunk benne, a felhasználói dokumentáció és a szokásos papírhegyek mellett.

Az első lépések

A Moto360 specifikációit illetően 4GB belső memóriával és 512MB RAM-mal rendelkezik. Az összeköttetést a telefonnal a 4.0-ás low energy Bluetooth biztosítja, és két szenzor, egy lépésszámláló és egy optikai pulzusmérő is van az óra bőrünkkel érintkező részén. Az akksit illetően egy 320 mAh-s egység fért a készülékbe, melyet vezeték nélkül tölthetőnk, naponta. Az óra nem utolsósorban vízálló is: az elmúlt két hónap alatt számtalanszor bizonyította, hogy tényleg az. Az egyébként nagyon szép, kerek alakú Corning Gorilla Glass 3 kijelzőt elbírnám ha zafírból lenne, mert így igencsak gyomorgörcsöm van, amikor véletlenül nekiütődik valaminek, sőt, maga az óra háza is könnyen kopik. Egy szó, mint száz, a Moto360 igencsak fejlett, kifinomult térpárnákat feltételez a felhasználójától.

Az óra ráadásul nagyon könnyű, bőrszíjjal mindössze 48 gramm, és egyetlenegy gomb található rajta, nem meglepő módon ezzel tudjuk bekapcsolni. Egy ízléses, a kijelző elképesztően szép színeit megmutató animációt követően, egy jó fél perces bootolás következik, majd figyelmeztet minket a készülék arra, hogy az se lenne baj, ha a telefonunkra telepítenénk az Android Weart, az összekapcsolás érdekében.

A Moto360 bekapcsolását követően tehát az ekkorra már általam beszerzett és beköltözött Xperia Z3 Compactra kellett a Play Store-ból lerántanom az Android Wear alkalmazást, melynek segítségével pár pillanat alatt összelőttem a két kütyüt. Az appban a különféle notifikációk állításán túl amúgy a leginkább tetszetős funkció az úgynevezett „watchface”-ek cserélgethetősége, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy jó pár gyári sablonból választhatjuk ki, hogy milyen óránk legyen aznap. De ne szaladjunk ennyire előre.

Bőr, vagy fém szíj?

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy igazából mindig is egy fémszíjas Moto360-at szerettem volna, de mivel abból nem igazán volt eladó, így az első dolgom volt, hogy keressek hozzá egy ezüstszínű kiegészítőt. Elsőként természetesen a Moto360 hivatalos oldalán néztem utána, de megmondom őszintén, hogy 80 dollárt nem adok ki óraszíjért, pláne akkor nem, ha beleszámolom az USÁ-ból érkező csomag vám- és áfa költségét, valamint azt a 2-3 hetet, amivel ez az egész procedúra jár. Így maradt az alternatív lehetőségek után való nézés: pár perc böngészés után ráleltem az egyik legjobbnak tűnő alternatívára: a Pebble steel szíja is kompatibilis a Moto360-nal. – Nosza, nézzünk egy ilyet! – gondoltam. A hardveraprón találtam is 6.000 Ft-ért ilyet, szintén ezüstszínben, azonnal meg is vettem az órához.

A fém szíj felrakásához felkerestem a már előzőleg többször is bizonyított órás mester kontaktomat, Jung urat a Garay téren, aki első lendületében máris jelezte, hogy szerinte ez a szíj nem ehhez az órához való. Miután amolyan generációs konfliktuskeresőként felhoztam neki a „de a Youtube-on azt láttam, hogy jó” érvet, jó fej volt az öreg, rápróbálta a szíjat, és jé: tényleg tökéletesen passzolt az órára. Megköszöntem a segítséget.

Mire is jó az okosóra?

Kérdezik tőlem sokan azóta is, igazából én a legfontosabb funkciójaként a hívás- és sms-jelző funkciót tartom számon, mely mellett természetesen különböző Facebook üzeneteinket is olvashatjuk az órán, sőt, arról is jelez nekünk egy szolid rezgéssel, hogy valaki megnézte a Linkedin profilunkat, vagy arról, hogy mindjárt jégeső lesz. A jelzések és funkciók tárháza természetesen különböző appokkal tovább bővíthető, a Wear Store névre hallgató áruházból szerezhetünk be további alkalmazásokat a készülékre.

Alapvetően az óra hangutasításos funkcióit egyáltalán nem használom. Mutogatni jó dolog, hogy kimondom, hogy „Ok, Google” és utána megmondom, hogy mit csináljon az óra – mire keressen, kit hívjon fel, mutasson időjárást stb. – de nagyon magányosnak érezném magam, ha az órámmal kellene beszélgetnem, még akkor is ha egyébként vannak olyan helyzetek, hogy valóban átgondolandó lenne az érkezett SMS-re hanggal válaszolni az órának, aki – mint egy jó titkárnő – leírja a mondanivalót és azonnal válaszként el is küldi. Ha az órára bárhova – ami nem testreszabott felület – kattintunk, vagy alapállapotban megnyomjuk a kijelzőt, akkor az alapfunkciók tárházát látjuk, mely az alábbiakból áll:

Speak now – ez az első menüpont gyakorlatilag az „Ok, Google” kimondása nélkül engedi meg, hogy hangban mondjuk el, hogy mit is szeretnénk. HA nem érti a készülék, akkor a Google-ön rákeres arra, amit hallott és megmutatja a miniatűr kijelzőn.

Show me my heart rate – hála az optikai érzékelőnek, pár másodperc pulzálás után megmondja nekünk az órán, hogy mennyi is a pulzusunk.

Play Music – a telefon zenelejátszóját tudjuk ezzel bekapcsolni, illetve irányítani

Take a note drink more water – …mint az állatok…

Remind me to go for a run at 7am – Reggel ne „felejtsünk el” felkelni futni

Show me my steps – a napi lépéseink számát mutassa meg

Send a text – SMS küldése

Email – Email küldése

Agenda – Naptár funkció

Navigate – Navigáció

Set timer – Időzítő beállítása

Start stopwatch – Stoperóra

Set an alarm – Ébresztő beállítása

Show alarms – Ébresztők mutatása

Settings – Beállítások

Start… – egyéb alkalmazások indítása

Alapállapotból, ha felülről levele húzzuk az ujjunkat, akkor a gyorsbeállításoknál találjuk magunkat: itt tudjuk a csendes és napfényes módot, az akksi státuszát, illetve itt van lehetőség a Bluetooth beállítások elvégzésére, valamint az óra újraindítására, kikapcsolására is. Külön öröm a Theater mode, mely segítségével csak akkor villan fel a kijelző, ha az oldalsó gombot megnyomjuk, egyéb esetben – hiába jön hívásunk, sms-ünk, bármi – néma marad. Ezt nemcsak színházban és moziban, hanem például vezetés közben sem rossz aktiválni, lévén a beépített mozgásérzékelő sokszor vaklármaként villanhat fel az egyes kormánymozdulatoknál. Merthogy az akkumulátoridő növelése érdekében – ahogy azt például a Samsung gear okosóráinál is láttuk – a kijelző fekete, és csak akkor kapcsolódik be, amikor az órát felemeljük. A Moto360 esetében amúgy ez a funkció 10-ből 8-szor működik jól, vélhetően a nem gyári, Pebble-szíj miatt: tapasztalataim szerint az órának viszonylag feszesen kell a csuklón lenni ahhoz, hogy ez 100 százalékosan menjen, egyéb esetben kénytelenek vagyunk az óra kijelzőjéhez nyúlni, vagy megnyomni a rajta található gombot.

Az igazi truváj az ujjunkkal való lentről felfele való húzásával tárul elénk. Itt egymás után sorakoznak a telefonunk alertjei, jelzései, melyek az új sms-ektől kezdve az emaileken át a naptárbejegyzéseinkből állnak: egészen az időjárásig bezárólag mindent ezzel az ujjmozdulattal tudunk elővarázsolni. Az egyes részletekhez elég csak a fel-felbukkanó kártyákhoz nyúlni és máris olvashatjuk a teljes sms szövegét, vagy böngészhetünk emailjeink között. Az egyes funkciókhoz tartozó plusz lehetőségek a jobbról balra húzással jelennek meg, itt tudunk elvetni egyes eseményeket, vagy például szóban válaszolni sms-ekre, facebook üzenetekre, melyet az óra bepötyög és azonnal küldi is a telefonon keresztül.

Ha az óra kijelzőjéhez teljes tenyerünkkel hozzáérünk – kvázi kap egy facepalm-ot -, akkor az óra kijelzője elalszik, bármi is legyen rajta. Ha hosszan nyomjuk meg a kijelzőt az ujjunkkal, akkor pár mozdulattal azonnal lehetőség van az óránk kinézetének a lecserélésére, de erről szintén kicsit később lesz szó részletesen….

Appok az órán

Az alapfunkciók által kínált izgalmakat – mint említettem – tovább lehet fokozni appok telepítésével, ezt nyilván magam is megtettem, illetve rendszeresen megteszem annak érdekében, hogy a lehető leginkább kihasználjam a kütyü funkcióit.

Az egyik ilyen app, amit ajánlok, az a Wear Mini Launcher, mely egy mini telefonná változtatja az órát abban az értelemben, hogy a baloldalról jobbra való ujjhúzásnak is ad értelmet, mégpediglen egy ikonos menü előjöttének formájában. Az ikonos menüben gyakorlatilag valamennyi funkciót gyorsan elérjük, amiket amúgy csak több ujjhuzogatás és nyomkodás után tudnánk, igen hasznos funkció. Ugyanígy merem ajánlani a Wear Aware, illetve a Wear Calculator appokat, melyekből az első heves vibrálással jelzi azt, ha a telefonunktól messze kerültünk (kvázi éppen készülünk otthon hagyni), a másik pedig egy retro Casio időutazásra hív bennünket abból az időből, amikor is a számológépes óra volt a státusszimbólum. A távolról indítható kamera, mint Camera, illetve Audio recorder alkalmazások is igen hasznosak, pláne az utóbbi, melynek segítségével gyakorlatilag két mozdulattal az órámról tudok indítani bármilyen hangfelvételt, legyek bárhol és bármikor.

A Find my phone app mintegy fütyülős kulcstartóként segít abban, hogy megcsörgeti a telefonunkat, ha esetleg nem találjuk, az Időkép, Instaweather appok pedig nyilvánvalóan az időjárást varázsolják rá az óránkra. A Flashlight, mint a kijelzőt folyamatosan égve tartó funkció, mellett a Walkman zenelejátszó, mint olyan, lehet érdekes. Mivel az androidos telefon képes arra, hogy egyszerre több eszközzel legyen Bluetooth összeköttetésben, ezért például nem rossz, amikor az óránkról vezérelhetjük azt a telefont, amin a zenék éppen Bluetooth-on keresztül a fülünkben, vagy éppen autók hifi szettjén szól.

Minden nap más órám van!

Említettem, hogy fogok még részletesen írni az úgynevezett „watchface”-ekről. Nos, kedvcsinálóként és okosóra tulajdonosként mindenkinek ajánlom a www.facerepo.com oldalt, itt gyakorlatilag watchface-ek ezrei találhatók meg és tölthetők le az órához, melyek könnyed telepítéséhez, cseréjéhez és testreszabásához (!) a párszáz forintos WatchMaker, illetve Facer alkalmazások letöltését javaslom a Google Playből. A rendelkezésre álló watchface-ek amúgy Tag Heuertől Junghans Max Bill modellekig nagyon sok modellt felölelnek, kíváncsi vagyok, hogy az egyes óragyártók mikor eszmélnek fel arra, hogy van itt pár lelkes fiatal, akik újrarajzolva ingyenesen kínálják ha még nem is a fizikai, mechanikus élményt, de legalább az óra designt.

Amúgy ezek a watchface-ek vagy .face, vagy .watch kiterjesztésű .zip fájlok, melyeket az utóbbira átnevezve képeket és egy xml-t találunk benne. Sajnos a fullos testreszabást illetően nem ennyire egyszerű a helyzet: ahhoz, hogy saját tervezésű watchface-ünk legyen, vagy programozóknak kell lennünk, vagy a lebutított WatchMaker wysiwyg appjával kell le- vagy felvarázsolni előre definiált elemeket – például telefon és óra akksi töltöttség jelzőt, következő naptáresemény kiírót, adott dátumra visszaszámlálót – az óránkra. A letöltött watchface-ek utólag a WatchMaker appban tehát elég könnyen módosíthatók: rájuk lehet varázsolni akksi jelző ikont, naptárat, vagy éppen időjárást is, kinek éppen mire van szüksége az óráján. A kedvencem közé azok a watchface-ek tartoznak amúgy, amik a másodpercek jelölésére hivatott körrel koncentrikus körben mutatja az aktuális nap teendőinek sűrűségét, ezzel egy órára való rátekintést követően tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy mondjuk a következő órákban van-e szabadidőm.

Az egyes watchface-ek különböző módon viselkednek akkor, ha a rajtuk lévő elemekre bökünk az ujjunkkal: van, ahol a kis napocskára bökve – már ha jó idő van természetesen – az időjárás előrejelzésre jutunk, van pedig olyan része is egyes óráknak, ahová nyúlva a naptárbejegyzésre jutunk. Egy azonban mindegyikben közös: minél inkább több az egyes watchface-eken a világos szín, annál inkább meríti az akkut annak használata.

És tényleg minden nap más óra!

Innentől már csak erős idegzetűek olvassák tovább: pár héttel az ezüst Moto360 után úgy döntöttem, hogy egy fekete, és egy aranyszínűt is beszerzek, és mintegy kollekcióként az ezüstöt hétköznap, a feketét hétvégén, az aranyszínűt pedig alkalmi óraként fogom használni, változatos watchface-ekkel. Az aranyszínűt újonnan, arany fémszíjjal, a feketét olx-en, fekete bőrszíjjal vettem, mely utóbbit szintén Pebble fekete szíjjal turbóztam fel.

A reggelenként azóta gyötrő állandó dillemma közepette – miszerint egyik szebb, mint a másik, melyiket vegyem fel – azonban nem várt tapasztalat is keletkezett a hóbortból. Az egyik ilyen, hogy az arany, gyári Moto360 szíjú óra sokkal, de sokkal nehezebb, mint a Pebble-szíjas, ez vélhetően a – bár keskenyebb, de – vastagabb és minőségibb szíjnak köszönhető. Ellenben a gyári szíjjal sokkal pontosabban érzi a készülék, ha felemelem, így 10-ből 10-szer bekapcsol a kijelzője, amikor ránézek.

Mindezek mellett az Android Wear app hiányossága is megmutatkozott a multi-óra használatban: egyszerűen nem képes normálisan kezelni azt, hogy az egyik nap az egyik órát szeretném párosítani a telefonhoz, a másik nap pedig másikat: hol megtalálja, hol nem az órát, ráadásul hiába adhatok mindegyiknek nevet, nem azokat írja ki a kapcsolódáskor. Bluetooth és készülék ki-bekapcsolás, várakozás, hosszas percekbe telik reggel, amire engedelmeskedik a Wear az aznapi választásomnak.

iWatch, vagy Moto360?

Ahogyan az elején írtam, gyakorlatilag 2009-től folyamatosan iPhone felhasználó voltam, egészen mostanáig. Két dologból lett elegem: az egyik a sokszor – főleg GPS-es és heavy napokon előforduló – egy napot sem bíró akksiból, a másik pedig a trendkövetésből, amibe gyakorlatilag belekényszerítette magát az Apple (az Applepay meg ujjlenyomat hülyeségeket meg hagyjuk inkább). Szóval így esett a választásom a Sony Xperia Z3 Compactra, melyhez azonnal beszereztem a Moto360-at.

Azonban azzal, hogy már három is van az órából otthon, felvetődött a kérdés, hogy feleségem is hordhatna egy ilyet, még akkor is, ha maga az óra egészen férfias jelenség. Egy volt a baj: iPhone-ja van neki is, így elkezdtem kutakodni a neten a témában: vajon lehetséges-e a Moto360-at iPhone-hoz kapcsolva használni és ha igen, akkor miként?

A jelenlegi helyzet a következő: egy izraeli és egy japán srác dolgozik a projekten, Mohammad már próbálkozik a megoldását publikálni az AppStore-ban, de gondolom az Apple hülye lesz az Apple Watch előtt felengedni a store-jába olyan appot, amivel az összes androidos órával összepárosíthatók a telefonjai. Shiitakeo, a japán srác már githubon közzé is tette az apk-t, amit rá kell varázsolni az óránkra, és az AppStore-ból ingyenesen letölthető LightBlue appal össze lehet párosítani az eszközöket. Egyetlenegy „apró” probléma van: sajnos Moto360-nal állandóan szakadozik a kapcsolat, egyedül a kategóriákkal rondább LG G Watch-csal működik együtt az iPhone. A fejlesztéssel kapcsolatos dolgok, újdonságok egyébként napról napra itt követhetők nyomon, mindenesetre ha a pletykáknak hinni lehet, akkor májusban a Google hivatalosan is elérhetővé teszi az iPhone-okra szánt Android Wear appját, gondolom a függöny mögött megállapodtak az Apple-lel, hogy nem csinálnak bele a ventillátorba és nullázzák le az Apple Watch körüli hype-ot még a megjelenés előtt.

Összegzés

No, hát bárki bármit is mond, a Moto360 minden idők legszebb férfiaknak készült okosórája. Az, hogy kerek még inkább hozza az óra-fílinget, még akkor is, ha egy high-tech kütyüről beszélhetünk az eszköz kapcsán. Az egynapos akksiról nyávogni teljesen felesleges, mert az okostelefont is általában naponta kell tölteni, így teljesen mindegy, hogy mellérakom-e az órát, vagy nem. Pláne, hogy töltés közben remek asztali óra és ébresztő funkciót tud ellátni az óra. Újonnan 250 dollárért, azaz körülbelül 75.000 Ft-ért megvásárolhatjuk, számos hazai üzletben is, használtan már 50.000 Ft-tól a miénk lehet. Egy szó mint száz, az okosóra itt kezdődik és én szebbet és jobbat nála még nem láttam. Mindenkinek csak ajánlani tudom.