Teszt: ConCorde Raptor Z40 – Fegyvernek látszó tárgy

Már amikor a kezünkbe vesszük, akkor nyer. Még azt sem tudjuk, hogy mi van benne, de már azt érezzük, hogy ez nekünk kell. Persze nem azoknak készült, akik egy öltönyhöz viselhető, finom darabra vágynak, hanem azoknak, akik egyrészt minden kétséget kizáróan elpusztíthatatlan telefont akarnak, másrészt ebbe a brutális külsőbe egy olyan belsőt szeretnének, ami miatt nem kell kompromisszumokat kötni. Az egyetlen kompromisszum talán az ára, mert már most az elején szólok, hogy egy százast tegyünk félre, mielőtt ezt a tesztet elolvasnánk! De tényleg!

Járt már nálam sok strapatelefon és azt élvezem ezekben a legjobban, hogy ahogy halad előre az idő, úgy lesznek ezek is egyre brutálisabbak. Én azt hittem, hogy nem lehet már fokozni, erre a ConCorde behozza a kínálatába a Z40-est, amely olyan, mint egy taktikai kés.

Mert persze azt is nagyon élveztem a korábbi típusoknál, hogy a strapásabb helyeken gumi-műanyag megerősítést használtak a gyártók, de a Z40-esnél az alumínium a jellemző. Azaz nemhogy ezt a telefont kell félteni a tárgyakkal való érintkezéskor, hanem a tárgyakat kell félteni az ezzel a telefonnal való érintkezéskor. Ehhez párosul még egy olyan karabiner-fül, amivel egyértelművé teszik, hogy ez a telefon követhet minket mindenhová, ahová ember el tud jutni. A bekapcsolás előtt tehát már csak azért imádkozunk, hogy a belső is idomuljon ehhez a külsőhöz.

Idomul. A benne szolgálatot teljesítő Qualcomm MSM8916 SoC (System on Chip, azaz a processzort és minden lényegeset magába foglaló egység) már sok telefonban megtalálható, Samsung, LG, Motorola, Asus, Oppo, Xiaomi telefonokban (hogy csak a legismertebbeket említsem a 40 készülékből) edződött és bizonyított a 2014-es kiadása óta. A legfontosabb két tulajdonsága a 4G (LTE) képessége és az amerikai GPS mellé belepakolt orosz GLONASS és kínai Beidou helyzetmeghatározó képesség.

Azaz a kínai telefonoknál megkötött  két kompromisszum ezzel ki is van lőve. Igaz, hogy ez a Qualcomm nem a legerősebb, amit ma kapni lehet, de röhögve és félkézzel elbánik a köré épített hardverrel, így a brutális külső mellé egy minden tekinteteben jól használható belső társul. Strapatelefonokban jelenleg nincs jobb, ez biztos. Csalódás tehát nem ér a bekapcsolás után sem.

Nézzük hát a részleteket! A telefon természetesen dupla SIM-es, bár én inkább másfél SIM-esnek hívnám. Az első szlot teljes értékű, ide micro SIM-et tudunk behelyezni adapter nélkül és nano SIM-et a dobozban kapott adapterre. Mert igen, ahogy azt a ConCorde-nál megszokhattuk, a dobozban minden benne van ahhoz, hogy a beüzemelésnél ne kelljen bosszankodjunk semmi miatt.

A SIM kártyák egy kis lyukkal ellátott fém fedél mögött vannak, ebbe a likba kell a szintén a dobozban kapott célszerszámot benyomni, ilyenkor a fém keret kicsit kijjebb jön, majd a célszerszámmal kihúzható. A SIM belehelyezése egyértelmű, le van törve a sarok így még véletlenül sem tudjuk helytelenül beletenni a kártyát. Az első szlotba megy az a kártya, amelyiken a 4g (LTE) mobilinternetünk van.

A második szlot már nem ennyire egyértelmű. Valami rejtélyes okból a gyártó azt találta ki, hogy ez a szlot legyen a második SIM vagy (és a hangsúly a vagy szócskán van) a microSDHC behelyezésére szolgáló nyílás. Így aztán választanunk kell, hogy dupla SIM-et szeretnénk, vagy szimpla SIM-et és külső memóriakártyát. Ez mindenképpen kompromisszum, de tegyük hozzá azt is, hogy a belső tárhelyen a rendelkezésünkre áll 5,56 GB tárhely, így azoknak, akik nem tárolnak nagy mennyiségű fájlt a telefonjukon, a belső tárhely bőven elég. Az is kompromisszum, hogy a második szlotba helyezett SIM gyakorlatilag csak telefonálásra használható, mert az a szlot nem tud nemhogy 4G-t, de 3G-t sem.

És ezzel egyébként a kompromisszumok végére is értünk. Itt jegyzem meg, hogy ha én ezt a telefont használnám, akkor a második szlotba betenném a beszédre használt kártyámat, az első szlotba pedig tennék egy kizárólag mobilinternetre alkalmas kártyát. Hogy miért? Mert ezek a mobilnetes kártyák ugyanannyi pénzért több mobilnetet ígérnek, azaz például a Telekomnál a beszédes csomag mellé választható max 5 GB helyett (ami nekem 10-e körül szokott elfogyni) lehet akár 30 GB mobilnetünk is, ami gyakorlatilag korlátlannak tekinthető. Így aztán a belső tárhelynek nincs túl sok szerepe, hiszen minden mehet a felhőbe. Mivel a telefon 4G-s, minden hamar le is jön e felhőből. Szóval én így csinálnám…

Akik a klasszikus, az egy SIM-re mindet felállást választják, azoknak a második szlot egy 32 GB-ig bővíthető tárhelyet kínál. Javaslok ebbe egy CLASS10-es kártyát beletolni, aztán hadd szóljon! A belső tárhely 5,56 GB-ja amúgy 2000-2500 átlagos méretű MP3-as zeneszám tárolására alkalmas, vagy 7-8 darab egész estés filmet tehetünk fel rá (DivX-ben). Ha ezt megbővítjük 32 GB-tal, akkor  máris 10.000 azaz tízezer fölé megy a tárolható zenéink száma, és filmből is 50 körüli fog elférni. Ahogy a népi rigmus mondja: “Ha neked ez nem elég, öleld meg a kemencét!”.

Bár meggyőződésem, hogy manapság telefonálásra egyre kevesebbet használjuk az okostelefonjainkat, meg kell jegyezzem, hogy ez a készülék egy olyan pluszt ad a telefonálni vágyóknak, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Ez a plusz az ÜVÖLTŐ (sic!) hangszóró. Először azt hittem, hogy valami véletlen folytán kihangosítóra kapcsoltam a telefont és hosszas vizsgálgatás után jöttem rá, hogy nem. Egyszerűen a telefon hangszórója üvölt. Mégpedig annyira, hogy a hangerőt csendes környezetben le kell vegyük minimumra és még ekkor is vigyáznunk kell, hogy ha nem szeretnénk, hogy a mellettünk álló a teljes telefonbeszélgetést – a vonal túlsó végén álló szavaival együtt – végig tudja követni.

És hogy ez miért plusz? Aki próbált már zajos környezetben telefonálni (például az építőiparban dolgozók), annak nem kell elmagyaráznom. A többieknek annyit, hogy a legtöbb telefon al-kal-mat-lan a zajos környezetben való használatra, mert szimplán nem halljuk, mit mond a másik a vonal túlvégén. Így egy erős célcsoportja máris van a ConCorde Raptor Z40-esnek. Persze azoknak is jól jön a plusz hangerő, akiknek a fülükkel van kisebb problémájuk. Így mindenképpen kiemelendő, hogy a hangerő ilyetén túlhúzása akár véletlen, akár tudatos, értékelhető fícsör.

A képernyő egyrészt Gorilla Glass-t kapott, azaz véletlenül megkarcolni szinte lehetetlen. A keretbe nagyjából fél milliméterrel be van süllyesztve, így sík felületre arccal lehelyezve nem érintkezik, ez is értékelhető tulajdonság. Annak ellenére, hogy a ConCorde Raptor Z40-esnél a használat során a kezünk főleg fémmel érintkezik, lehelyezve a gumis érzetű műanyagoké lesz a szerep.

Így aztán nem koppan, nem csúszkál, nem karcol és nem karcolódik. A hátlapi kamera is süllyesztve van, így az sem karcolódik. A készüléken amúgy 22 csavart számoltam össze, ezek mindegyike igaz csavar és nem (csak) dizájnelem. Hogy a szervizesek szívni fognak vele, az szinte biztos, de ez legyen az ő gondjuk. Amúgy ahogyan a ConCorde szervizeseit ismerem, megbirkóznak majd a feladattal ét tuti biztos vagyok benne, hogy a tulajdonos semmit nem fog érzékelni abból, hogy ezt a telefont esetleg nehezebb egy “kicsit” szétszedni.

Fontos megjegyeznem, hogy minden csatlakozót és nyílást gumi fedél tömít. Ez azért lehet balhés, mert a gumi hajlamos elöregedni és egy idő után a sok hajlítgatástól eltörhet. Ezért alakította úgy ki a kínai mérnök a fedelek rögzítését, hogy minden ilyen fedél egy órás csavarhúzóval, egy darab csavar feloldásával cserélhető. Garancia időn belül ezt ingyen, garancia időn kívül gyanítom, hogy pár száz forintért megoldják majd a ConCorde szervizében nekünk.

Persze az is lehet, hogy ezek a fedelek tovább bírják majd, mint hogy a telefont egy újabbra cseréljük. A fedelek miatt egyébként nagyon fontos, hogy a ConCorde Raptor Z40 töltőcsatlakozója szabványos micro USB-s ugyan, de túl mélyen van, így csak a hosszabb micro USB-s töltő-adatkábel megy bele. Ez kicsit kellemetlen, de visszafelé nézve ez a kábel alkalmas tölteni az egyéb micro USB-s kütyüinket is, így csak annyi dolgunk van, hoyg ezentúl ezt hordjuk magunkkal és nem a rövidebbet.

Az okostelefonok nagyon lényeges alkatrésze a képernyő. Nagyon agyon lehet vágni a legjobb készüléket is egy rosszul megválasztott kijelzővel. A ConCorde Raptor Z40 egy HD kijelzőt kapott, amely 1280×720 pixelen hozza nekünk az élményt. 4,7 colos, ezért azok is jól látják, akiknek a szeme amúgy gyengébb. És amiért külön említést érdemel az, hogy PONT jó. Teljesen felesleges nagyobb felbontást tenni egy ekkora mérethez. A jó választásnak köszönhető, hogy a gyengébb grafikus processzorral – amely egy Adreno 306-os, egymagos GPU – is jól teljesít. A nagyon nagy 3D mozgatásokat kívánó, erős játékoknál lehet tetten érni némi tétovázást, de a mindennapokban ennek nyoma sincs.

A bevezetőben említettem, hogy az amerikai GPS helyzetmeghatározó rendszer mellett ez a telefon már képes az orosz és a kínai műholdak figyelésére is. Ennek köszönhetően nincs olyan kedvezőtlen földrajzi hely, ahol egy pillanatra is tétovázna. Akik tehát navigálnának is vele, azok tökéletesen elégedettek lesznek mind a gyors helyzetmeghatározásában, mind a biztos megtartásában is. Ez a kombinált megoldás azt eredményezi, hogy szemben a hagyományos GPS 5-6 befogott és használt műholdjával, a ConCorde Raptor Z40 GPS-GLONASS-Beidou rendszere nagyon sokszor 15 műholdat használ. A pontossága így 1-2 méter és ez belvárosban, vagy vizes fák között az erdőben, esetleg hegyek között jól fog jönni.

Imádható ötlet a teljesen szabadon konfigurálható plusz gomb, amely egyébként a készülék jobb oldalán felül helyezkedik el. A menüben egy gyors beállítással a telefonra telepített bármelyik alkalmazás párosítható ezzel és ez nagy szabadságot ad nekünk. Akik extrém körülmények, veszélyek között használják a telefonjukat, azok szeretni fogják az SOS funkciót is. Ezzel 4 különböző telefonszámot konfigurálhatunk be, amelyekre baj esetén előre meghatározott üzenetet lehet küldeni. Ez a funkció életet is menthet.

Multimédia terén 4/5 osztályzatot adnék a ConCorde Raptor Z40-nek. A videókat tökéletesen játssza le, a képernyő mérete alapján alkalmas is videózásra és a hátlapi hangszóró is rém hangos. A zenék terén vagyok – de csak egy nagyon kicsit – csalódott. Amikor ugyanis kinyitottam a dobozt, az első dolog, ami megütötte a szememet a telefonhoz kapott headset volt. Ami végre nem az a jól ismert, mindenféle kényelmet nélkülöző kialakítású, hanem egy igényesebb (-nek kinéző), szilikonos gyűrűvel ellátott típus. Azt gondoltam, hogy ez majd tömíti annyira a hallójáratot, hogy legyenek normális mélyek is. Sajnos nem így van, a headset telefonálásra tökéletesen alkalmas, de zenét hallgatni nem jó. A telefon hangja viszont tökéletes, egy jó fülessel szuperül szól. Mivel a füles csatlakozója is tömítőfedél alatt van, én Bluetooth fülest javasolnék, hogy ne kelljen a fedelet nyitogatni.

Még a multimédiához tartozik – és kellemes meglepetés – a kamera. A Kínai készülékek sajnos nem kényeztetnek el minket ezen a téren, a beléjük épített kamera többnyire satnya. De nem itt. A telefonnal készített fényképek minősége vállalható. Kültérben kedvezőtlen beállítások esetén (ellenfény, árnyék) is jól teljesít, beltérben pedig 1,5-2 méterig a vaku jól segíti a fotók készítését. Az előlapi kamera is 5 megapixeles, így a szelfik is jó minőségűek lesznek. Videókészítésnél sajnos csak 720p-ig tudjuk felpöckölni a minőséget és a hang is elég gyenge, de ha figyelembe vesszük, hogy ezt viszont például vadvízi evezés során is tudja, akkor már nem is bánjuk annyira, hogy nem fullHD vagy esetleg 4K a videó. Érdekesség, hogy az előlapi kamera is tudja ezt, azaz szelfi videóból is mehet a 720p.

Összegezve tehát kiknek is ajánlom a ConCorde Raptor Z40-est? Kifejezetten férfiaknak, akik a strapabírásért cserébe vállalják a 274 grammos (!!!) tömeget is. Azoknak, akik a strapabírás miatt nem akarnak lemondani az Android rendszerű telefon által nyújtott előnyökről.  Azoknak, akik már törtek össze telefont és tudják, milyen érzés, de nem szeretnék újra átélni. A telefont a ConCorde készülékek forgalmazója a 89 Elektronika Kft. bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük!