Teszt: Huawei P9 – Kettőn áll a vásár

Néhány éve még csak kevesen ismerték, mára viszont a legnagyobbak között tisztelhetjük a Huawei-t. A kínai gyártó esetében nem túlzás azt állítani, hogy sikert sikerre halmoznak, ez pedig nemcsak az eladási mutatókban, de az egyre jobb telefonokban is megmutatkozik. Ennek az ékes példája a most kezeim közé került P9, hiszen az újdonság mindent tud, amire ma egy androidos okostelefon képes. Sőt, ha a kameráját nézzük, még többet is!

Csomagolás

Az ízléses csomagolásért sem kell a szomszédba mennie a Huawei-nek, a P9-é a nálánál jóval drágább típusok dobozával is felveszi a versenyt. A hófehér papírfedőt leemelve a tesztkészülékre és a “Huawei Design” feliratra bukkantam, azaz jól látszik, hogy már büszkék a formaterveikre.

Mondjuk tény, hogy van is mire, mert a P9 jól néz ki. Miután kivettem a fedélt, a tartozékok dobozaira lettem figyelmes. A mérnökök egy 2 amperes gyorstöltőt, egy USB-C kábelt, egy SIM-tűt, egy, az Apple EarPods füleseire hasonlító fülhallgatót és néhány szükséges papírt helyzetek el a dobozban.

De jól néz ki!

Mondjuk az tény, hogy ezekkel a tartozékokkal igazából csak percekkel a kicsomagolás után kezd el foglalkozni az ember, mert a P9 hamar magára vonja a figyelmet. Igazság szerint nem sok érdekes dizájnrészlet van a telefonon, valahogy az összhang az ami jól sikerült. Letisztultak a részletek, semmi felesleges cicoma, tehát igencsak modern az összhatás.

Az előlap leghangsúlyosabb része (főleg az ezüst-fehér kivitel esetén) az 5,2 colos, Full HD felbontású IPS-NEO technológiájú LCD kijelző. A Gorilla Glass 4-gyel borított megjelenítő 423 ppi képpontsűrűséggel rendelkezik, azaz a pixeleket nem érzékeljük. Ennek ellenére több kritika is érte a Huawei-t, hogy még nincs QHD felbontású modelljük. Ha most nem is, később szinte biztosan érkezik ilyen modell, ezt maga a cég vezére erősítette meg! Ettől függetlenül, ha nem a virtuális valóságban való kirándulásra szeretnénk használni a P9-et, aligha találunk kritikát a megjelenítőben.

A kijelző alatt a Huawei logóját, míg feljebb a 8 megapixeles előlapi kamerát, a fény- és közelségérzékelő szenzort, a beszélgetések során használt hangszórót, illetve az ennek rácsozatában helyet foglaló értesítő LED-et találjuk. A unibody kialakításnak hála a P9 háta teljes egészében alumíniumból készült, ez jót tesz a minőségérzetnek. A bekapcsolásra és hangerő állítására jobb oldalon van lehetőség, míg az USB-C illetve a 3,5 mm-es jack kábelt alul dughatjuk be. Tőlük távol, a bal felső részen helyezhetjük be a kártyákat. Itt választhatunk, hogy két nanoSIM vagy egy microSD és egy nanoSIM kártyával gazdálkodunk, ez általában a legtöbb dual-SIM-es mobilnál így működik. A P9-ben már az ujjlenyomat-olvasó előnyeit is élvezhetjük. Jó hír, hogy az érzékelő kellően gyorsan működik, az én ujjaimnak pedig a helye is tökéletesen megfelelő volt. Így gyakorlatilag észrevétlenül, a kézbevétel során oldottam fel a telefont.

Természetesen a végére hagytam a hátlap legérdekesebb részét, amely nem más, mint a Leica nevével fémjelzett duplakamerás rendszer. Erről egy külön fejezetben írok bővebben, de annyit már most elmondhatok, hogy igazi csemegéről van szó!

Gyorsan teszi a dolgát

Az talán már említésre sem méltó, hogy egy csúcskategóriás telefon gyorsan végzi el a rá bízott feladatokat. Az igencsak erős konkurencia (elég csak az iPhone 6S-re, az LG G5-re és a Galaxy S7-re gondolni) a Huawei nem bízta a véletlenre, ezért a saját, Kirin 955 nevű lapkakészletüket építették be a P9-es unibody burkolata alá. Ez négy 2,5 gHz-es Cortex-A72-es és négy, 1,8 GHz-es Cortex-A53-as magot tartalmaz, ami mellé 3 GB RAM illetve 32 GB memória kerül.

Amikor kivettem a telefont a dobozból, akkor körülbelül 8 GB-nyi tárhelyet foglalt el az EMUI 4.1-es felületű Android 6.0 Marshmallow rendszer és a hozzá kapcsolódó alkalmazások. Ez utóbbiak között számomra kevés érdekesség volt, a Huawei ezúttal is a jó bevált megoldásait csomagolta be. Így kapunk zseblámpát, adatmentő alkalmazást, időjárás-előrejelző programot, iránytűt, e-mail klienst és fájlkezelőt is. Nem maradt ki a Telefon-kezelő sem, ez az alkalmazás rendszeroptimalizálásra, az alkalmazások online beállításainak módosítására és az energiagazdálkodással kapcsolatos konfigurációk módosítására szolgál. Természetesen a szoftverkínálat része az általam nagyra tartott Témakezelő is, itt a telefon felületének a kinézetét módosíthatjuk. Az áruházban rengeteg választásai lehetőség van, biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a neki leginkább tetszőt.

A mai trendeknek megfelelően egy fitnesz alkalmazás is a repertoár részét képezi, itt célokat adhatunk meg, aztán a lépésünknek megfelelően a telefon figyeli a mozgásunkat. Ezen kívül a szokásos Google programokkal találkozhatunk, azaz van Gmail, YouTube és Chrome is. Gyorsan még szót ejtenék az EMUI felület és a hardver jó összhangjáról, hiszen akkor sem akad meg a telefon, ha a fentebb felsorolt összes alkalmazást megnyitjuk és közben ide-oda lépkedünk. Persze, ha sok ablak van megnyitva, előbb-utóbb elfogy a RAM, de általános tevékenységek közben akadásmentes élményben lehet részünk.

Milyen szép képeket készít!

Nem véletlen, hogy a Huawei P9 marketingkampánya a hátsó kamera köré épül. Mindez annak köszönhető, hogy a kínai vállalat a Leica-val közösen egy olyan rendszert alkotott meg, ami jelenleg egyedülálló a mobilpiacon. A P9 ugyanis nem pusztán azért különleges, mert két hátsó kamerája van (ilyen már több telefonnál is volt, elég csak a HTC One sorozat több tagjára gondolni), hanem azért is, mert ezek nem másolják, hanem kiegészítik egymást.  Az előlapi Leica Summarit aszférikus lencse mögött két darab, 12 megapixeles, Sony szenzor foglal helyet, amelyek egyaránt 27 mm-es látószöggel és f/2,2-es rekeszértékkel rendelkeznek. Amíg azonban az egyik szenzort színszűrővel is felvértezték, addig a másik nem kapott ilyet, így az fekete-fehérben “látja a világot”. Mindez azért fontos, mert ez utóbbi a plusz szűrő hiánya miatt jelentősen több fényt tud befogadni, azaz sötétben sokkal jobban látja a részleteket, mint egy hagyományos szenzor.

Természetesen nem arra kell gondolni, hogy az egyik vagy a másik működik (és így este fekete-fehér képek készülnek), hiszen az intelligens szoftver összedolgozza a két szenzor információit és így készíti el a képet. Mindez a fokuszálás során is jól jön, hiszen egy dedikált chip folyamatosan figyeli a két szenzor által rögzített mélységinformációkat és ez alapján állapítja meg, hogy épp mely részletet kell kiélesíteni (ebben egyébként a lézeres autofókusz is a telefon segítségére van). Talán ennek is köszönhető, hogy nappal kifogástalan képeket lőhetünk, a végeredmény még egy néhány évvel ezelőtti kompakt fényképezőnek is a becsületére válna. A  vonalélesség, a zajszűrés és a színek is egyaránt rendben vannak, ezen a területen nem tudok belekötni a P9-be.

Amennyiben valaki úgy dönt, hogy a szoftver helyett inkább a kezébe venné a dolgokat, annak egy egészen komoly manuális mód áll a rendelkezésére. A Huawei által Pro módnak keresztelt beállításban magunk szabhatjuk meg a mérési módot, az érzékenységet, a fókuszmódot, az expozíciót, a záridőt és még a fehéregyensúlyt is. Sőt, ebben az üzemmódban még RAW formátumban is fotózhatunk, ami különlegesnek számít a piacon. Igaz, ez utóbbival azért csak óvatosan, elég egy jól sikerült délután és be is telik RAW fotókkal a memória! Igazi ínyencség, hogy még Film mód is a rendelkezésünkre áll, ilyenkor a hagyományos, filmes Leica fényképekhez hasonló stílusban fotóz a telefon, azaz lágy és élénk színek között is választhatunk.

Akinek nem kenyere a színes fotók készítése, az bizonyára élvezni fogja a monokróm opciót, ilyenkor a telefon csak a második szenzort használja. Persze van olyan, hogy a professzionális beállítások helyett inkább csak szórakozna az ember, ilyenkor jó szolgálatot tesznek a különböző, előre konfigurált módok. A P9 kameracentrikusságához méltóan van is pár, így lehet szépített fotót, dokumentumképet is csinálni, illetve HDR, panoráma-, és hangjegyzetes képek készítésére is lehetőség van.

Apropó, most, hogy így kiemeltem a fotós képességeket, szeretném megemlíteni, hogy videókat is tud készíteni a P9, igaz ezen a téren semmi kiemelkedőt nem kapunk. Ez abból is következik, hogy a kétkamerás rendszer miatt sajnos kimaradt az optikai képstabilizátor, illetve a 4K felbontású anyagok rögzítése is csak kósza ábránd, be kell érnünk a Full HD-vel. Megemlíteném viszont, hogy a szelfibajnokok nem fognak belekötni a 8 megapixeles előlapi kamerába, az egység néhány évvel korábban még a telefon hátoldalán kapott volna helyet.  Jó hír, hogy tartalmakat nemcsak készíteni, de visszanézni is tudunk, a Galériában fotók és albumok szerint csoportosíthatjuk a fotóinkat, míg a videólejátszó segítségével akár az MKV formátumban rögzített felvételeket is visszanézhetjük. Van zenelejátszó is, a letisztult szoftver dal, előadó, album és mappa szerint tudja csoportosítani a muzsikákat. Sajnos az FM-rádió már nem képezi a repertoár részét, így aki változatos zenekínálatra vágyik az vagy válasszon egy online streamingszolgáltatót, vagy töltse meg alaposan a memóriát.

Folyamatosan kommunikál

A cím természetesen minden okostelefonra igaz, azonban tény, hogy a Huawei P9 igencsak jól megérti magát a külvilággal. Amellett, hogy kétkártyás eszközként egyszerre két szolgáltató hálózatán is használhatjuk, mindez gyorsan is működik, hiszen a telefonban három darab antenna is szolgálatot teljesít. Így nem meglepő, hogy a P9 villámgyorsan kapcsolódik fel a hálózatra és stabilan tartja a vételt. Telefonként elégedett voltam a hangminőséggel, de ami ennél is fontosabb, hogy mobil számítógépként jól szerepel a P9.

A 300 Mbps-os letöltési sebességű LTE hálózatot támogató telefon természetesen ismeri a WiFi ac szabványt. Ezen kívül nem maradt ki a Bluetooth 4.2, az USB-OTG, és a GPS sem. Érdekesség, hogy az általam tesztelt példány nem rendelkezett NFC-vel, mivel a dual-SIM-es kivitelből hiányzik a funkció, ez csak az egykártyás modellekben található meg. A sokrétű kommunikációs megoldásnak is köszönhető, hogy a 3000 mAh-es telep bizony egy nap után lemerül. Amennyiben ugyanis kihasználjuk a P9 képességeit, úgy estefele már érdemes visszafogni a nyomkodást, mert a szuper kamera, az erős hardver és az intuitív szoftver hármasa nem gyakorol jó hatást a telepre. Szerencsére azért nagy gond nincs, a csomagban lévő 2 amperes töltő alig 2 óra alatt 100%-ig tölti fel az akkumulátort.

Jó vétel

Úgy gondolom, hogy az egész írásból látszik, hogy a Huawei újdonságába igen nehéz belekötni. A telefon erényeit tovább növeli,  hogy a Huawei egy nem akármilyen garanciával dobja piacra a P9-et. A telefonra ugyanis hazai piacon egyedülálló módon 3 év teljes körű gyártói garanciát, 3 hónap képernyő garanciát és 3 hónap csere garanciát kínál. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az első három hónapban még egy általunk okozott sérülés sem kerül pénzbe, utána pedig a műszaki hibákat oldja meg ingyenesen a gyártó.  Ahhoz mérten, pedig, hogy csúcskategóriás modellről van szó, az ár sem szált el túlságosan, a hivatalos bruttó fogyasztói ár ugyanis a 179 990 forint a 32 GB-os, 3 GB RAM-mal szerelt verzió esetén.

Nehéz belekötni

Ami azt illeti, ember legyen a talán, aki komoly hiányosságokat tud a P9 nyakába varrni. Bár én azért hiányoltam a 4K felbontású videót és persze elviseltem volna egy QHD felbontású kijelzőt ezek a valóságban aligha tántoríthatják el a vásárlókat a mobiltól. Ami ugyanis eladja, az a kamerája lesz, abban pedig nemigazán van hiba. Emellett dícsérni tudom az erős hardvert, a  stílusos EMUI rendszert és a szép külsőt is. Összegezve, én úgy gondolom, hogy megérte egy évet várni a P8 utódjára, a P9 minden szempontból felülmúlja elődjét így a megfelelő árazásnak köszönhetően biztos siker vár rá a piacon.