Teszt: Huawei P9 Plus – Egy lépéssel előre

A Huawei jelenleg három P9-es modellt kínál, az “olcsóbb” P9 Lite-tól a P9-en át egészen jelen tesztünk alanyáig, a P9 Plus-ig terjed a paletta. Míg előbbi kettőt már volt alkalmam tüzetesebben is megvizsgálni, addig utóbbi csak most érkezett meg a kezeim közé. Mivel a Plus rendkívüli módon hasonlít a “hagyományos” P9-re,ezért kíváncsi voltam, tud-e annyival többet adni az újdonság, hogy megérje ezt választani a kisebbik testvére helyett.

Csomagolás

Akárcsak a Huawei felsőkategóriás modelljeinél, úgy a P9 Plus-nál is ügyeltek a stílusos csomagolásra.

A hófehér, aranybetűs doboz a tesztkészülék mellett a töltőfejet, az USB-C kábelt, a headsetet, a hátoldalt védő műanyag tokot és persze néhány papírt tartalmazott, más érdekesség nem került bele, de azt hiszem ez is több, mint elég.

Külső

Amíg a P9 Lite eltér a P9-től, addig a Plus variáns pusztán egy nagyra nőtt mása a méltán sikeres telefonnak. A legfontosabb különbség, hogy az előlapot ezúttal már nem egy 5,2 colos, hanem egy 5,5 colos, Full HD felbontású egység foglalja el. Lehetne arról vitatkozni, hogy a csúcskategóriában már nem a 2560 x 1440 pixeles, azaz a QHD felbontású kijelző-e a menő, de az tény, hogy a Super AMOLED panel szemkápráztató képet nyújt, nem igazán éreztem a kisebb felbontás hátrányát.

Apropó AMOLED, ez is egy különbség a normál kiadáshoz képest, hiszen abban “csak” egy S-LCD panel található. A képernyő további érdekessége, hogy az iPhone 6S és 6S Plus-hoz hasonlóan nyomásérzékeny. Ennek köszönhetően plusz funkciókat kapunk, itt elsősorban gyorsindítási opciókra kell gondolni, azaz például a kamera ikont erősen megnyomva választhatunk, hogy szelfit, fotót vagy épp videót szeretnénk-e lőni. Ezen kívül sok más sajnos nincs, ennek oka leginkább az, hogy csak a gyári, Huawei által fejlesztett alkalmazások “értik” az erős nyomást, a többi alkalmazás vagy hosszú érintésnek veszi, vagy figyelmen kívül hagyja.

Szintén eltér a P9-től az előlapi kamera, hiszen a 8 megapixeles egység itt már lézeres autofókuszt is kapott a tökéletes szelfi érdekében. Ezen kívül viszont csupa ismerős részlettel találkozhatunk, régi ismerősként köszöntöttem az alsó USB-C csatlakozót, a 3,5 mm-es jack csatlakozót, a hangszórót és az oldalsó vezérlőgombokat is. Szintén nem újdonság a hátoldali dupla LEICA kamera sem, ahogyan az ujjlenyomat-olvasóval is találkoztam már. Hiába a nagyobb méret, az összeszerelés minőségét ezúttal sem érheti kritika, a nem kis méretekkel megáldott telefon egyáltalán nem nyikorgott, recsegett a tesztidőszak során.

Hardver

Itt is ismert elemekkel találkozhatunk, azaz az Android 6.0 Marsmallow meghajtását a Kirin 955-ös lapkakészletre bízták a kínai gyártó mérnökei, ez négy darab, 2,5 GHz-es Cortex A72-es magot és négy darab, 1,8 GHz-en üzemelő Cortex-A53-as magot tartalmaz.

A P9-hez képest eltérés, hogy ezúttal 4 GB RAM és 64 GB memória került a processzor mellé, ott be kellett érnünk a 3 GB-nyi RAM-mal és a 32 GB-nyi tárhellyel. Természetesen ez utóbbi microSD kártya segítségével tovább bővíthető, de ezt csak akkor tegyük meg, ha elfogadjuk, hogy nagy valószínűséggel a kártya bizony lassabb lesz, mint a beépített tárhely. Ha már a sebességről esik szó, megemlíteném, hogy a várakozásoknak megfelelően akadásnak és várakozásnak nyoma sincs, a P9 Plus mindent azonnal csinál.

Szoftverkínálat

Akárcsak a P9, a Plus is a Huawei jól ismert applikációival a fedélzeten érkezik, így a gyári Google alkalmazások mellett (például Gmail vagy Google Chrome) van Telefon-kezelő (lehet vele optimalizálni, az internetes forgalmat ellenőrizni és a tárhelyet tisztítani), témaválasztó (ilyenkor különböző kinézetekkel ruházhatjuk fel a mobilunk felületét), fitneszapplikáció, naptár, e-mail kliens,  fájlkezelő, zseblámpa app, iránytű és még három, próbaverziós játék is a Gameloftnak köszönhetően.

A beállítási lehetőségek között leginkább a nyomásérzékeny technológiához kapcsolódó menüpontokat emelném ki, hiszen a Huawei ehhez kapcsolódóan készített azért néhány érdekességet. Bár az utólag telepített alkalmazások nem igazán tudnak mit kezdeni a fejlesztéssel, azért azoknak is hasznát vehetjük, hiszen az aktív sarkoknak köszönhetően a képernyő széleit megnyomva egy-egy applikáció indítható el.

Emellett (mivel a kijelző támogatja), azt is meghatározhatjuk, hogy milyen erős nyomásra mi történjen, illetve a kép nagyításának mértékét is egyedileg szabályozhatjuk. Természetesen ezen túl is számtalan konfigurálási lehetőség áll a rendelkezésünkre, az EMUI 4.0-ás felülete ugyanis igen jól személyre szabható, legyen szó akár az egyedi jogosultságokról, a kezdőképernyő stílusáról vagy épp az értesítési panelról.

Kiemelném még az ujjlenyomat-olvasó egyszerű beállítását is, miután beállítottunk egy megfelelő képernyőzárat, elég párszor hozzáérintenünk az ujjunkat a hátoldali szenzorhoz és már végeztünk is. A beengedés mindig gyors, így az ember hamar megszokja, hogy jelszópötyögés helyett így jusson be a mobiljába.

Multimédia

A már emlegetett kamera ezúttal is remekel, a Huawei igazán büszke lehet a P9 Plus-ra. Most nem kívánom részletesen bemutatni az egységet, a Leica lencse mögött helyet foglaló, 12 megapixeles Sony szenzorokkal dolgozó kamerát a P9-ről szóló írásomban már pontosan kiveséztem. Annyit azért elmondanék, hogy a végeredmény ezúttal is pazar, legyen szó akár nappali, akár éjszakai, akár makró, akár távoli, akár álló, akár mozgó felvételekről, mindig részletgazdag és éles képet kapunk.

Éjszaka, a fekete-fehér szenzornak köszönhetően a konkurenciánál tisztább fotókat lőhetünk, közeli fotóknál még a dupla LED villanót is segítségül hívhatjuk. Egyedüli hiányosságként csak a 4K videókészítés hiányát emelném ki, ez ugyanis nem része a repertoárnak, pedig a legtöbb konkurens már tartalmazza.

Mozgóképet egyébként nemcsak rögzíteni, de nézni is tudunk, a telefon ugyanis gond nélkül megbirkózik a saját, 60 fps sebességű, 1080p felbontású anyagaival, de más, akár MKV felbontású filmet is nézhetünk. Van zenelejátszó is, a pofás külsejű szoftver album, előadó, dal vagy lejátszási lista szerint csoportosítja a kedvenc zenéinket.

Érdekesség, hogy a legtöbb androidos mobiltól eltérően a P9 Plus-ból kimaradt az FM-rádió, így a kedvenc műsorainkat csak online hallgathatjuk.

Adatkommunikáció/Üzemidő

Egy igazi zászlóshajóhoz méltóan a P9 Plus mindent tartalmaz amire szükségünk lehet. Az akár 300 Mbps-os letöltési sebességet támogato Cat.6-os LTE hálózat támogatása mellett az ac szabványú Wi-Fit, a Bluetooth 4.2-t és az NFC-t is megtalálhatjuk a fedélzeten. Emellett nem maradt ki a GPS sem, csakúgy, ahogyan az USB- OTG támogatás sem, a kütyüink távirányításához használható infraportról nem is beszélve!

Akárcsak a kisebbik testvér, úgy a P9 Plus is megérzi az aktív használatot, az ugyan nagyobb, 3000 mAh-esről 3400 mAh-esre nőtt akkumulátor sem bírja elképesztően sokáig a melót, nekem egy-másfél nap után töltőre kellett tennem. Ez utóbbi mondjuk akkor fordult elő, amikor keveset nyomkodtam a telefont, folyamatos kamerázással, internetezéssel ez az idő jelentősen lecsökkenhet. Persze azért nagy gond nincs, a gyorstöltés funkciónak köszönhetően negyed óra alatt fél napnyi üzemidőt tölthetünk bele a telefonba.

Végítélet

Nehéz lenne mást mondani, mint amit már a P9-esetén is elmondtam. A telefon remek, így leginkább az dönthet, hogy mekkora képernyőre van szükséged. Ha a phableteket preferálod és a Huawei legjobb mobilját szeretnéd a kezeid között tudni, akkor nem kérdés, hogy a Plus a te választásod, hiszen több memóriát és nyomásérzékeny kijelzőt is tartalmaz, amely ugyebár nagyobb méretű is. Amennyiben viszont inkább a kompaktabb méretosztályban utazol, úgy nem kell izgulnod, a “hagyományos” P9-cel sem jársz rosszul!