Teszt: Honda Civic és Civic Sedan 1.8

Külső

A szedán simán letagadhatná, hogy bármi köze van a jelenlegi ötajtós Civichez. A hondás vonalak látszanak, de a szedán inkább olyan, mintha a régi City és az Insight megoldásait mosták volna össze. Az orra nem túl izgalmas, a hátulja már nagyon amerikai beütésű, de még egy régebbi Toyota Camry vonalait is bele lehet látni. Az biztos, hogy a török Hondák nem a formájukkal fognak hódítani.

Ami az ötajtóst illeti, a koherens és vagány űrhajóforma szétesett és darabos lett. Mintha kényszeresen meg akarták volna változtatni, de csak rontani tudtak rajta. Első lámpái már nem hasonlítanak szamurájkardra, a hátsók túl magasan vannak és idétlenül kiállnak a kasztni síkjából. Az ékalak is furcsább lett, végig csak emelkedik az autó fara az égbe, a hátsó ablakot pedig megint kettéosztották, nehogy ki lehessen látni belőle. Mintha túl sok formai játékot akartak volna rázsúfolni a karosszériára. De legalább a karosszéria egyik szegletére sem lehet ráfogni, hogy unalmas vagy megszokott lenne.

Belső

Hasonlít a két autó belseje, de azért vannak különbségek: a négyajtós például látványosan rosszabb minőségű, kemény műanyagokból épül fel. A Jazz, az Insight és City keverékéből kiöntött műszerfal kifejezetten zavaró hatású, olyan, mintha visszamentünk volna tíz évet az autógyártásban. A külső formába és az utastér hangulatába is nehéz lesz beleszeretni, a török munkások pedig nem lehetnek túl büszkék az összeszerelési minőségre. Az ötajtós valóban jobban össze van rakva, viszont egy olyan egyszerű műveletet, mint a kilométernullázás is annyira túlbonyolítottak, hogy az fájdalom. Meglepő, hogy a szedán csomagtartója kisebb az ötajtósnál (477-440).

Motor, fogyasztás

Nem meglepetés, hogy a Honda mindkét Civicben ugyanazt az 1,8 literes, 16 szelepes, változó szelepvezérlésű motort használja, amelyet az ötajtósból már évek óta ismerhetünk. A generációváltással egy kis modernizáción esett át, így már 142 lóerős, de az ötajtósban mégis élettelen, nem bírja a tempót. Meglepő, hogy a Honda megelégedett azzal, hogy csak finomítgassa a motort, amely nem rossz konstrukció, de sajnos már érezni rajta, hogy nem friss fejlesztés. Minden, amit javítottak rajta, csak arra volt jó, hogy teljesen elvegyék az életkedvét. Szép dolog a környezetvédelem, de aki beruház egy 1,8-as Hondára, ettől biztosan nem lesz vidámabb. Viszont meg fogja lepni, hogy alul gyenge, felül pedig erőtlen a motor, pedig ha valamit, akkor egy Hondát a pörgetés éltet, de itt hiába tapossuk a gázpedált, az elvárt sportosságnak nyoma sincs. Eco módban inkább el se induljunk, mert sosem érünk oda. Hiába precíz a váltó, a kinézetre is öreguras négyajtósé még jobb, nem is beszélve az elődmodelléről. Hét-nyolc liter között lehet eljárkálni vele.

Vezethetőség

Meglepő módon jó vezetni a szedán Civic-et, bizonyos paraméterekben talán még az ötajtósnál is jobb. A kormányzása csak kicsit túlszervózott, ezzel a kategória átlagának felel meg, de a váltója jól képviseli a hondás hagyományokat: nagyon jó érzés váltani, a kar mozgatása könnyed és pontos. A féke határozott, de a rugózása egy kicsit lágy. Alapvetően alulkormányzottra van beállítva, de gázelvételekkel minimálisan mozgatni lehet a farát is. Nem véletlen, hogy a motor jobban él a szedánban, a tömege kisebb, körülbelül 60 kilogrammal. Nem csak ez érződik a motor rugalmasságában, hanem a rövidebb áttételezésű váltó is. Amíg az ötajtós ugyanezzel a motorral 9,7 másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből 100 km/h-ra, addig a szedánnak elég 9 másodperc.

Az ötajtósban odáig sikerült fokozni a kényelmet, hogy a kategória egyik legkomfortosabb autója vált belőle. Futóműve hátul az egyszerűbb és helytakarékosabb csatolt lengőkaros, de ezt nem lehet megérezni rajta, mert nagyon szépen fekszik fel a kanyarok íveire. Tempósan bevett fordulókban is stabil és jól kezelhető marad, csak minimálisan alulkormányzott. Kiegyensúlyozottan viselkedik, a vaskos kormánnyal jól irányítható a szűk fordulókban és a rugózási komfortról sem feledkeztek meg. Jó érzés beleülni, az egész autó nyugalmat áraszt, japánosan jó minőségével pedig vezetés közben is meggyőzi a sofőrt arról, hogy jól döntött. De elődjének nyomában sincs, ez az autó más közönségnek szól.

Ár

Az 1,8-as, ötajtós változat ára 5 359 000 forinttól indul, viszont az opciós listáján a metálfényen kívül csak prémium audió- és navigációs rendszer marad. Hasonló teljesítményű motorral német konkurenseinél elszállnak az árak, de a japánok közül sem válogathatunk látványosan olcsóbb ajánlatok közül. Annak ellenére, hogy az ígért forradalom elmaradt, a Civic még mindig versenyképes, de ahhoz, hogy sikeres legyen, szüksége lesz a beígért 1,6-os turbós benzinmotorra.

A négyajtós Civic alapára 5,25 millió forint az 1,6-os, 125 lóerős motorral, de már ez is nagyon jól felszerelt, hiszen alapáron jár a blokkolásgátló, a menetstabilizáló, a hat légzsák, a tempomat, a légkondicionáló, az automata fényszóró és az esőérzékelős ablaktörlő. Természetesen ezek mellett benne van elektromos ablakemelő és tükörmozgatás, USB-csatlakozós a CD-s autórádió, és a központizár mellett riasztó is található minden négyajtós Civicben. Mégis inkább az 1,8-as változatot érdemes megvenni, hiszen csak 300 ezer forinttal drágább, miközben ebben a Xenon-fényszóró, az ülésfűtés és hatfokozatú váltó is benne van. A tesztelt Elegance Plus már 5,95 millió forint, de ehhez már kulcs nélküli nyitás, indítás és a tetőablak is jár.

Összegzés

Míg az ötajtós Civic visszalépés elődjéhez képest, a szedán gyengébb minőségével is meggyőzőbb. Kár, hogy igazi családi autó a kis csomagtartó miatt nem lehet belőle.