Teszt: Samsung Galaxy Spica – Ma is megállja a helyét

Bevezető

A következő tesztben szereplő okostelefon több mint két évvel ezelőtt jelent meg a hazai mobilpiacon, ez a Samsung második Android operációs rendszert futtató készüléke. (Az első készülék az I7500 volt, amelyet azonban hazánkban nem forgalmaztak hivatalosan). A kérdés, hogy miért is erről a készülékről írok tesztet jogos. A gyakorlatban ez volt az első készülék, amely hivatalosan is akkora támogatást kapott itthon mind forgalmazói, mind közösségi oldalról, hogy érdemes talán visszaemlékezni rá.

Elsőként az akkor még Pannon-ként (ma már Telenor-ként) ismert mobilszolgáltató vette fel kínálatába. A készülék egyből egy sor pluszszolgáltatással indított, ezek közül a legfontosabbak:
– Előre telepített 1Gb-os kártyán az iGO Amigo Androidra fejlesztett változata
– Az Android 1.5, amely elsőként jelent meg hazánkban magyarul
– A konkurensek 566 MHz-es CPU-val szerelt megoldásaihoz képest 800MHz-es CPU
– Divx videó lejátszás

Külső

Külsejét tekintve a Spica a fiatal korosztályt célozta meg az extravagáns megjelenésével. Két féle színben volt kapható: feketében és fehérben. A fekete változat piros hangszóróbetétet, valamint az OK gombot körbevevő szintén piros keretet, míg fehér testvére zöld hangszóróbetétet, zöld OK gomb keretet kapott.

A doboz tartalma: készülék, 3,5”-os „agybadugós” fejhallgató, Micro USB kábel, hálózati töltő, felhasználói kézikönyv,  iGO 1 Gb-os memóriakártya. A kijelző alatt mind a mai napig jól használható gombsor található, összesen 15! db, ami a mai okostelefonokat tekintve tekintélyes szám. Bár az 1.5-ös szoftver is tartalmazta a „hívásindítás”, „hívás befejezés” funkciókat, azért a mérnökök biztosra mentek, a készülék hardveresen is megkapta a hozzájuk tartozó gombokat, emellett találunk dedikált Home, böngésző, valamint kamera gombokat is. A készülék baloldalán a hangerő szabályozó gombokat, jobb oldalon felül a képernyő lezáró/feloldó gombot, alatta pedig a fényképező gombját találjuk.

A telefon tetején helyezkedik el a Micro USB és a 3,5”-os Jack fejhallgató csatlakozója, a hátlapon mindössze a 3.2 megapixeles kamera, egy Samsung felirat és a hangszórónyílás kapott helyet. (egyes változatoknál volt Androidos robotot ábrázoló kép, vagy felirat is). A hátlapot lepattintva oldalt találjuk a SIM kártya és a MicroSD kártya foglalatát. Ez mindenképp hasznos, mivel az 1500 MAh-ás akkumulátort nem kell kivenni a kártyák behelyezéséhez.

A készülék egyébként nagyon jól összeszerelt, jó minőségű műanyagokat használtak a gyártás során, több mint kétévnyi napi használat után sem „nyikorognak” az illesztések, egyedül a hátlap az, amin lehetett volna még javítani, ez sajnos előfordul, hogy „csúszóssá” válik, talán jobb lett volna valami gumírozottabb, vagy fém megoldás.

A telefon főbb specifikációi a következők:
– Méret: 115 x 57 x 13,2 mm
– Szín: Fekete (piros betétekkel), Fehér (zöld betétekkel)
– Súly: 124 g
– Kijelző: 3,2” (320 x 480 felbontással), kapacitív TFT érintőkijelző, 16 millió színnel
– Memória 180 Mb, MicroSD-vel bővíthető
– Wifi 802.11 b/g szabványnak megfelelő
– Szoftver: Google Android 1.5 (később hivatalos szerviz által frissített 2.1)
– CPU: 800 MHz
– Akkumulátor 1500 MAh
– Kamera: 3,2 Megapixel

Belső

Az indok, hogy anno miért erre a készülékre esett a választásom, első sorban a hardver volt. Két éve az okostelefonokat 500 MHz körüli órajelen járatott CPU-kkal árulták, ezzel szemben a Spicában lévő 800 MHz-es CPU elég nagy ugrás volt, emellett beépített navigációval, viszonylag jó kamerával, szép kijelzővel szerelték fel. A viszonylag öreg gépen még az Angry Birds, vagy a Fruit Ninja is vígan elfut, persze megfelelő ROM-mal (erről kicsit később).

Bekapcsolás után az Android 1.5-ös verziója fogadta a vásárlót, ami a mostani gyakorlattól eltekintve teljesen az alap szoftver volt, ekkor még szóba sem jött az azóta jól kiforrott Samsung saját kezelőfelülete, vagy alkalmazásai, widgetei. A szoftverrel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az 1.5-ös verziót a hivatalos Samsung márkaszervizekben később ingyen frissítették 2.1-re, ehhez csak be kellett vinni a készüléket, s egy óra múlva már lehetett is érte menni.

A telefon hardvere jól megválasztott, ezért is lehetséges az, hogy még manapság is lehet rá friss! főzött ROM-ot találni akár hazai, vagy külföldi fórumokon is. (Volt szerencsém látni Android ICS-t is futni rajta.)Előnye sajnos ugyanaz, mint a hátránya is, vagyis a szoftver. Nagyon sok felhasználó panaszkodott az első kiadásoknál a véletlenszerű újraindulásokra, program bezárásokra, IGO kilépésekre, vagy a zenehallgatáskor hallható pattogó zajokra. Ezekre két megoldást találhattunk, vagy frissíttettük a szervizben 2.1-re, vagy főzött ROM-ot használtunk, bár egyik sem hozott tökéletes megoldást, néhány hibát azért orvosolt. A személyes véleményem az, hogy ezt a készüléket leginkább azok használják/használták előszeretettel, akik szerették saját kezűleg frissítgetni, moddolni.

A következő részben szó lesz az alap Android 1.5-ös, illetve a frissebb 2.1-es verziójú szoftverrel kapcsolatos tapasztalatokról. A hívások minősége jónak mondható, a vonal nem zajos, nem visszhangos, nem recseg. A hangszórót is sikerült jól megválasztani, a telefon lefektetett állapotban sem ad doboz hangot, kihangosítva viszont már nem olyan jó a helyzet. A Wifi-s rész szintén jól eltalált, könnyen talál  hálózatot, stabilan megtartja, nem dobálja a kapcsolatot.

Navigációhoz mellékeltek egy 1Gb-os memóriakártyát, rajta előtelepítve az iGO Amigoval, ami teljes képernyőn képes futni. Ez a része a telefonnak nálam mindig is érdekesen működött, illetve nem működött, ROM-tól függetlenül. Mivel kettő darab Spica is van a családban ezért merem kijelenteni, hogy a navigációs rész sikerült talán a legrosszabbul a telefonban, ezt első sorban a hivatalos iGO-ra értem. Előfordult, hogy elsőre elindult és műholdat is talált, de az is, hogy csak tizedjére indult el, és akkor még nem is beszéltem a folyamatos kilépkedésekről, fagyásokról, bármelyik Android verzióról legyen is szó.

Fényképezéshez 3.2”-es kamerát kapunk, amihez nincs vaku. Emlékeim szerint az 1.5-ös verzióval szinte használhatatlan fotózásra, a képek elmosódottak voltak. A 2.1-gyel ezzel szemben viszont a mai napig vállalható képeket készít a Spica. A mellékelt képek lejjebb:

Zenehallgatáshoz kaptunk egy Samsung saját márkás, agybadugós fülhallgatót, ami viszonylag jól szólt. Maga a zenelejátszó alkalmazás is egészen jól teljesített mindaddig, míg ki nem derült, hogy egyrészt nem tartalmaz equalizer-t, másrészt zenehallgatás közben pattogó hangot hallhattunk. Ez a 2.1-re való frissítés után megoldódott, egy jó minőségű fülessel (pl. Sennheiser) egészen korrektül meg tud szólalni, van equalizer is. Halkan megjegyzem, hogy Androidon zenehallgatásra inkább a PowerAmp nevű zenelejátszót érdemes használni, ami bár fizetős alkalmazás (15 nap után), messze jobban szól a gyári lejátszónál.

Játékokat a Google Marketből (azóta Google Play) lehet letölteni, mint korábban írtam, elboldogul akár a kicsit komolyabb játékokkal is, de ehhez szükség van egy jó ROM-ra, főzött 2.1, 2.2 ROM-ok előnyben. A legjobb hír a megjelenéskor talán az volt, hogy az első Divx-képes mobiltelefonnak lett kikiáltva, mindenféle konvertálás nélkül képes volt lejátszani a hosszabb filmeket is, a Play-en rengeteg, jó videolejátszó alkalmazást találhatunk.

Az 1500 MAh-ás akkumulátor egész napos használattal (internet, zenehallgatás, email, GPS, film lejátszás) estére azért töltést igényel, főleg a navigáció az, ami rövid időn belül elfogyasztja az akkumulátort, viszont ha nem nyomkodjuk egész nap akkor 2-3 napot is elmegy egy feltöltéssel.

Konklúzió

A személyes véleményem az, hogy a Samsung Galaxy Spica a kiadása óta eltelt időben rengeteget fejlődött szoftveres téren, hála a lelkes hazai és külföldi felhasználótábornak, akik még most, 2012-ben is előszeretettel „főznek” rá custom romokat. A belépő szintű párezer forintos okostelefonoknál még ma is fényévekkel jobb kijelzővel, hardverrel rendelkezik, így ha valaki gondolkodik első Androidos telefon beszerzésén használtan, még mindig nyugodt szívvel merem ajánlani, (persze érdemes egy jó szoftverrel frissíteni) ez az oka annak, hogy majd két év folyamatos használat után még mindig nem cseréltem le, ma is vállalható mind formailag, mind tudás szempontjából.

A teszt végére hagytam azt az igen fontos információt, hogy megjelenésekor ár/érték arányban nem lehetett jobbat találni a Spicánál, már 50 ezer forintért is meg lehetett venni függetlenül.