Teszt: Sony Xperia U – kell ennél több?

Az Xperia U az androidos telefonok iPhone 3GS-se. Méretre, tudásra, funkciókra, ár-értéket nézve ki merem mondani, hogy a legideálisabb választás lehet azok számára, akik első okostelefonban gondolkodnak. Az almás gyártó 3GS modelljéhez hasonlóan az XPeria U készülék mind méretében, mint funkcióiban, mind sebességében a felhasználók 70%-ának tökéletes választás lehet, pláne, ha azt nézzük, hogy már huszonezrekért (egyes szolgáltatóknál kissé horrorabb csomaggal akár 0 Ft-ért) elhozható a boltokból.

Külső és csomagolás

Jómagam újfent a vateráról újítottam be 40 db ezresért az Xperia U-t, mely ízléses, lapos, fehér csomagolásban érkezett meg hozzám. A csomagban a töltő + adatkábel + használati utasításon kívül egy headset és egy, a telefon alját fedő kis műanyag kapott helyet, ez utóbbiból egyből kettő, egy fehér és egy fekete színű is. Ez gyakorlatilag az egyetlen pont – a gyári fekete és fehér színű hátlapon kívül – amivel a telefon testreszabható, de hála a gumírozott, strapabíró hátlapnak, nem kell félnünk attól, hogy a készülék hátulja megkarcolódna.

A telefon egyébként jellegzetes Sony vonalakat tükröz abból az időkből, amikor még a gyártó nem követte el azt a hibát, ami a jelenlegi, nem túl rózsás helyzetérbe sodorta. Merthogy sajnos a Sony háza tája felől nem érkeznek jó hírek: az elmúlt évek low-end kategóriába való nyitása erősen megtépázta a gyártó hírnevét, nem beszélve a gombamód szaporodó konkurens gyártókról és a tervezett elavulástól mentes, túl jó Playstation 3-ról. Merthogy ma már nyilvánvaló minden gyártó számára: túl jó terméket gyártani nem túl jó biznisz, még akkor sem, ha kapcsolódó termékekből és szolgáltatásokból reméljük a jövőbeni bevételt.

A hardveres, szoftveres és design-beli elavulás tehát kéz a kézben járnak manapság, legyen az egy ruha, villanykörte, vagy mobiltelefon, nem beszélve az individualista „nekem legyen más” faktorról, ami az egyes termékekkel való önkifejezést teszi lehetővé korunk társadalmában.

Az Xperia U tehát nemcsak egy androidos telefon, hanem egy Sony telefon, melyet elsőnek a külső tesz egyértelművé. A készülék letisztult, szögletes formavilága minden ízében Sony-s, melyet a telefon alsó részén lévő kis világító, színében testre szabható „knight rider” csík tör csak meg. Ez utóbbi az, mely egyébként a felhasználókat is megosztja, ugyanakkor ez az, ami teljességgel megkülönbözteti a Sony-kat a többi androidos készüléktől, lévén a legtöbb jelenleg piacon lévő készülék magán hordozza eme jellegzetes vonást.

Ez a kis fény amúgy nem csinál mást, mint alapállapotban az általunk beállított színben világít a telefon használatakor, illetve egyes funkciók előhívásakor – például képnézegetéskor – automatikusan olyan színre vált, amilyen színek a kijelzőn éppen többségben vannak. Nem túl hasznos, de ugyanakkor csillivili funkció tehát.

Bár tisztában vagyok vele, hogy jelenleg az egyre növekvő mobilok korszakát éljük újra (mint régen az Ericsson R65 utáni időszakban), de azt kell, hogy mondjam, hogy az Xperia U méreténél ideálisabb telefont ritkán talál ma az ember. Minden zsebbe belefér, nem túl kicsi, nem túl nagy és ráadásul az idősebbeknek nagyon jó hír, hogy az új 4.0.1-es androiddal már négy fokozatban is állítható a betűméret, melynek köszönhetően gyengébb szeműek kis kiválóan láthatják a kijelzőn megjelenő tartalmakat.

A telefon súlya is a pehelysúlyú kategóriába sorolja az Xperia U-t: 110 grammjával könnyebb, mint az iPhone 5-ös, igaz, méreteivel sem közelíti meg annak dimenzióit, melynek hála kényelmesen hordható és használható is a készülék a hétköznapokban. Leginkább egy 4-es, vagy 4S iPhone méreteihez hasonlítható amúgy a készülék, nagyon picit kisebb, és keskenyebb is, ellenben a kijelzője is kisebb az almás gyártó előző sorozatú készülékeinél.

Bekapcsolás után

Az Xperia U kijelzője gyönyörű, részletgazdag, az iPhone 4 minőségét simán hozza (sőt!), a rajta megjelenő tartalmak egészen elképesztően részletgazdagok és ezáltal élvezhetők. Mindez természetesen csak a bekapcsolás után válik nyilvánvalóvá, mely sajnálatos tény is, hogy a készülék 2.3-as androiddal került a szolgáltatók polcaira és a frissítéshez mindenképp számítógép szükséges. Érdemes tehát az első lépések között rákattanni a Sony Update oldalára, ahol egy 10 perces művelettel letölthetjük a telefonok frissítésére szolgáló programot és egyből felrakhatjuk a készülékre a 4.0.1-es Android rendszert, mely szebb, jobban kezelhető, ám mintha kicsit lassabban működne a telefonon, mint az előd.

A gyári, 2.3-assal sem rossz amúgy az Xperia U, a pár kényelmi és ergonómiai változás azonban simán ráfért a telefonra, még akkor is, ha tapasztalataim szerint a frissebb operációs rendszer azért valamicskét lassít a telefonon.

A telefon az xperiásított Androidon hozza az elvárt funkciókat: az iPhone-nál sokkal inkább testre szabható nyitóképernyők, widgetek, alkalmazások garmadája a Google Playben, igazából funkcionálisan nem nagyon tudok olyat mondani, ami miatt bármilyen okból nem ajánlanám a telefont. Mind zenei képességeiben, mind az 5 megapixeles kamerában hozza a kiváló színvonalat a készülék, egyedül talán a vaku, vagy ledes mobilfényt sikerült némileg túlhúzni a gyártónak, melynek köszönhetően nemhogy gyenge minőségűek a beltérben készült, vaku-s fotók, hanem egyenesen használhatatlanok. A videóknál is tetten érhető a telefon fényérzéketlensége: gyakorlatilag csak nappal használhatók a telefon képfunkciói, mely ugyan kompromisszum egy iPhone 4S-hez képest, de egy 3GS iPhone szintjét azért mindenképp hozza. Amellett persze, hogy a ledes mobilfény zseblámpaként tökéletesen használható.

A zenelejátszó funkciókat illetően én manapság a podcastokat részesítem előnyben, természetesen a Google Play telis-tele van jobbnál jobb ingyenes podcast lejátszókkal, melyekről főleg futáshoz Paul Van Dyk-okat szoktam lehúzni, na persze csak azóta, amióta az Armin van Buuren mixek valamilyen oknál fogva eltűntek a podcast appok találatai közül. Jelentem a gyári fülhallgató másodlagosnak megállja a helyét, az általam preferált Motorola S9 HD Bluetooth  headsettel kiválóan együttműködik a telefon és ezáltal igen jó szolgálatot tesz sport közben is. Ahogyan egyébként a rá telepíthető Nike + vagy Sportstracker appok is jól kiegészítik a testmozgást, ezekről most külön nem írnék, megtettük már anno többször is.

Az akksi időtartamot illetően szintén jó tapasztalatokkal kell, hogy szolgáljak: a telefon kevés telefonálással, de annál több nyomkodással, állandó Facebook és Gmail szinkronizációkkal, bekapcsolt Wifivel éppen, hogy kibír két napot, melyet illetően habár ráver a legtöbb ma kapható, hasonló méretű és tudású telefonra, de csodákat azért – használattól függően – itt se várjunk. A GPS képességeket illetően túl mély tesztbe nem mentünk, működik a telefonon az új, navigációs Google Maps és szépen mutatja az irányokat egyik helyről a másikba menet.

Összességében

Az Xperia U méretében és tulajdonságaiban az egyik legjobb választás lehet akkor, ha az első okostelefonját készül valaki megvenni. Nem tudom, hogy milyen procit raktak bele (na jó, tudom, 1 GHz-es kétmagost), de vannak olyan funkciói a telefonnak – pl  ahogyan az ingyenes Táblamagazin alkalmazás tesztjénél néztük a pdf renderelést – amelyben kifejezetten gyors, köröket ver a hasonló árkategóriájú készülékekre. És vannak kevésbé erős vonásai is, mint a kamerája, vagy a nem bővíthető 4 GB-os belső memóriája. A jelenlegi áráért ár-értékben mindenképp ajánlom mindenkinek, aki egy szép és jó okostelefont szeretne magának. A magam részéről második telefonnak szántam az iPhone mellett, és csak amiatt maradt meg ez a státusz, mert a kamera azért hagy kívánnivalót maga után. Egyéb tekintetben egy nagyon szerethető kis készülék, tényleg bátran merem ajánlani mindenkinek.