Teszt: Nokia Lumia 920 – Batár

Szeretném látni annak a piackutatásnak az eredményét, aminek láttán a Nokia vezetői homlokon csapták magukat, megveregették egymás vállát és mintegy megvilágosulva döntöttek arról: a Lumia 920-as lesz az a készülék, amit az iPhone ellen küldenek a harcba. No nem azért, merthogy a 920-as egy rossz készülék lenne, hanem mert a telefon elképesztően batár, a külseje minden kecsességet és eleganciát nélkülöz és az egész külcsínt illetően olyan érzése van az embernek, mint ha összeálltak volna Európa legrosszabb designerei és ergomókusai és ők döntöttek volna a telefon dimenzióiról.

Nem áll kézre

A Lumia 920-as ugyanis nemhogy nem áll kézre, hanem maga a megtestesült ergonómiai siralomház. Igen, vannak nagy tenyerű, 190 centi pluszos barátaim: hiába próbáltam rájuk dumálni a 920-ast és bármiféle igényt kelteni bennük, egyszerűen csak a röhögés és a szánalom volt az, ami irányukból visszajött a 920-as kapcsán. Mondjuk lehet, hogy ebben a tesztkészülékünk citromsárga mivolta is szerepet játszott, a számukra szokatlan Windows Phone 8 oprendszerről nem is beszélve.

A Nokiánál úgy látszik, hogy egyszerűen nem értik azt, hogy mitől sikeres az iPhone, vagy az Android, és sajnos a Microsofttal való házasság sem segíti a finn gyártót ebben. A Windows Phone 8-as ugyan már jobb, mint a 7.5-ös, de a lényeg mégis az, hogy az embernek nem támad kedve csak úgy használni, nyomkodni a telefont. Még mindig nem elég szexi, nem elég vonzó, nem elég kognitív: a csempék és a vertikális, óriás-betűs menürendszer egy nem kelti bennem azt a vágyat, hogy bármilyen appal bővíteni szeretném a telefont.

A rendelkezére álló majd’ 1 hónap alatt sajnos nem tudtam belakni a telefont, még akkor sem, ha tök jó, hogy például már egy gombnyomásra átszívja a kontaktjaimat az iPhone-ról vagy az androidos telefonomról.

Na de ne menjünk ennyire előre, nézzük csak ezt az orbitális külsőt, illetve annak részleteit. Az egyetlen elfogadható érv a méret mellett az az óriási, 4,5 collos kijelző, mely ugyan kisebb, mint a Galaxy 3-as, vagy a HTC X és X+ 4,8 collja, ellenben 1280 x 768 pixel felbontású, mellyel gyönyörű színekben képes megjeleníteni a belbecset.

A megjelenítő minden körülmények között jól olvasható (erős napsütésben is), és a Gorilla Glass technológiának köszönhetően egészen elképesztően érzékeny és nem is nagyon karcolódik. Mindemellett a használatához nem kell különleges, többezer forintért megvásárolható kapacitív kesztyű, ugyanis egy spéci technológiának köszönhetően a telefon kijelzője akár műkörömmel is kezelhető, nemcsak az ujjbegyre érzékeny.

A készülékházon indokolatlanul magasra sikerült a kijelző alatti rész, amin a Windows-os Home gomb, a vissza és a keresés gomb található. Ez utóbbit illetően csak egy megjegyzés: hiába okosodnak és ezáltal bonyolódnak a készülékek, azért meglehetősen nagyvonalúnak tartom azt, hogy egy dedikált kereső gomb kerül a telefon előlapjára. Véleményem szerint sokkal inkább örülnének a felhasználók egy telefon gombnak, amivel a készülék telefonos képességeit tudnánk gyorsan elérni, vagy egy böngészőnek, netán egy testre szabható gombnak.

Arról az üzleti öngyilkossági kísérletről nem is beszélve, hogy bár felhasználói szempontból örvendetes, hogy a Windows Phone 8 már nemcsak a saját Bing keresővel képes működni, hanem a Google-t is be lehet állítani egygombos elérhetőségre, azért ezt a fajta gomb kiosztást – amiben gyakorlatilag a Google-nek dedikált gombja lehet – újra átgondolnám a szoftveróriás helyében.

A készülék tetejébe iPhone-osan, egy tű segítségével tudjuk behelyezni a micro SIM kártyánkat, melyet egy kis műanyag fiókba tudunk betenni és azt becsúsztatni a helyére. Ennek előnye egyébként az elmúlt hetekben vált számomra csak nyilvánvalóvá a hagyományos becsúsztatós módszerrel szemben: az iPhone 5-ös teszt után, amikor is nano SIM-et kellett faragni a micro SIM kártyámból, a fiókba be tudtam tenni a kisebb, nano méretű kártyámat egy cellux segítségével.

A telefon tetején középen találjuk a hagyományos mini jack aljzatot, alul a töltésre és adatkapcsolatra szolgáló microUSB csatlakozó található, jobboldalán pedig a hangerő, a bekapcs és a kamera gombok terpeszkednek. A hátoldalon a kamera és az azt segítő led fény kapott helyet. Összességében tehát a Lumia 800-asnál látott letisztultságot hozza a 920-as, csak makro dimenziókban és viszonylag műanyagos kopogós változatban.

Gyengénlátók előnyben

A 920-as a bekapcsolását követően az arcukba tolja az infókat: a kötelező alapbeállításokat követően óriási betűkkel láttatja velünk a belbecset, melyen a beállításokban még ezen túl is tudunk növelni, mely leginkább a szöveges üzenetek és kontaktok menüpontban történő egyszerű, nagybetűs tájékozódást segíti. A nagy kijelző mellett tehát ez a második elfogadható érv a drabális méret mellett, bár a vélhetően nem direkt belőtt célcsoportnak én inkább mai napig is egy 3310-es, vagy egy 6310-es Nokiát adnék mindennapi használatra és mellé egy 20ezres tabletet, ha nagyon muszáj.

A 8-as Windows Phone előnyeiről a HTC 8x kapcsán már írtunk, és ha bár politikailag nem biztos, hogy korrekt, de el kell, hogy mondjuk, hogy ha a két telefon között gondolkodunk, akkor a kérdés az, hogy a HTC sokkal inkább kézre álló trendi külseje a fontos, vagy a jobb kamera és az LTE 4G hálózat, melyekkel a Lumia 920-as próbálja magához csalogatni a felhasználókat. Merthogy a multimédiás képességek terén a Lumia valóban jobb, mint a legtöbb windowsos konkurens: gyönyörű képeket és videókat készít, már-már a Sony HD kameránkkal vetekszik a készített mozgóképek minősége. Nem is beszélve a fotókról:

A funkciókat illetően tehát a Windows Phone 8 képességein kívül nem sok egyedi alkalmazást találunk a telefonban: a Nokia Care alatt lévő tippek-trükkök egyszerre angolul és magyarul próbálják elmagyarázni a telefon működését, a Nokia Térképek egy Apple, vagy Google Maps-szerű térképalkalmazás, a Nokia Drive pedig egy külön appban (?!) elérhető navigációs rendszer, mely a beépített GPS segítségével segíti utunkat. Ez utóbbi alkalmazás amúgy egészen jól kiforrott: szépen, 2, vagy 3D-ben, pontosan terel minket a helyes irány felé, és adatforgalomból is csak az útvonal számításához szükséges feladatokra kér enni. Ha már azonban a márkaspecifikus appoknál, illetve azok keveslésénél tartunk, az efféle megkülönböztetésben még nagyon gyermekcipőben járnak a redmondi cég mobilos oprendszerét futtató telefongyártók, pedig biztosnak veszem amúgy, hogy a gyártók harcában az fog óriási előnyre szert tenni a windowsos telefonok piacán, aki meg tudja majd győzni valamiféleképpen a Microsoftot arról, hogy egyedibb felhasználói felülettel kínáljon sokkal jobb élményt a csempésnél.

A 920-as Lumia melletti harmadik érv a vezeték nélküli töltő lenne, ha azt a maga ~160.000 Ft-os áráért a csomagban megtalálnánk, szerencsére a gyártó épp a napokban ismerte be ezt a fajta hiányosságot és kezdte meg Amerikában az egyébként plusz 10-12.000 Ft-ért kapható kiegészítő telefonhoz való csomagolását. Ez egyébként főleg kényelmi szempontok miatt jó: a telefont egy állványra helyezve nincs szükség semmilyen kábel dugdosására: a hátlapba épített spéci érzékelő segítségével a telefon így pár milliméter távolságról képes arra, hogy feltöltődjön és az általunk tapasztalt 2 napos működési ciklusát megkezdje.

Összességében

Akkor lennénk boldogok, ha a Lumia 920-as tudását egy Lumia 800-közeli méretben megkapnánk és a Windows-os egyszínű, de már méretezhető csempék skinezhetők lennének. Ha ezen álmaink teljesülnének, akkor végre nem kellene sokadszorra is úgy kijönnünk egy Nokia tesztből, hogy már megint nem tudjuk jó szívvel javasolni a készüléket megvásárlásra. 160.000 Ft-ért nemcsak nagynak, hanem némileg túlárazottnak érzem a készüléket. Még akkor is, ha multimédiás képességei kivételesen jók és funkcióiban sokat tud: az összhatás még mindig nem az igazi.