Teszt: Samsung Galaxy S III mini – Kicsi a bors, de lenyűgöző

Lassan egy hete nyúzom a készüléket. Lévén, hogy maradi vagyok és 3GS-em van, amit egy ideig még nem fogok lecserélni, így nincs ultra-micro-miniSIM-em. Szerencsére a Mini tervezésekor is úgy gondolták, hogy jó lesz a mezei SIM kártya. A készülék kézbe véve egyszerűen perfekt. Zsebben már kevésbé, ugyanis ha a 3GS is mellette van, akkor vakon szinte összetéveszthetetlen, nagy különbségek nincsenek. Így előfordult az is, hogy inkább szétültettem őket, nehogy bejövő híváskor megint az iPhone-t kapjam elő. Szóval ideális a kézben, igazából teljesen meg lettem volna elégedve egy ilyen Galaxy S III-ra a lapáttelefon helyett. Nem is értem, mi ez a Gulliver-szindróma a koreaiaknál.

Amúgy maga a doboz spártai volt, fejhallgató, egybetöltő + készülék. Adatkábel meg még a múltkorról úgyis itt maradt nálunk (csak viccelek).

Tetszetős dizájn

A készülék, legalábbis nekem, teljesen olyan, mint a Galaxy S III. A kavics dizájn bejön, mint ahogy a vásárlók nagy részének is. De a nagytestvértől, a Galaxy S III-tól jóval szerényebb hardvert kapott, eszerint is nézzünk rá.

Kezdjük a háznál. Nálam egy fehér modell járt, ami nem túl férfias, viszont a barátnőmnek bejött. Ez a készülék pont a nők kezébe valóak, ugyanis gyöngy fehértől olyan, mint egy apró ékszer, látványos tudással. A Mini keretében egy ezüstcsík fut körbe, de nem szabályos, ettől még bájosabb. Viszont a leejtést nem szereti, mivel itt-ott már akkor le volt törve belőle, amikor meghozták.

Ez a készülék pont az a telefon, amit nem szabad mindenféle ronda tokba gyömöszölni, ugyanis nagyon dizájnos és jó a szemnek. Felül a füllhallgató kimenete található, jobboldat az On/Off/Lock gomb helyezkedik el. A töltő nyílása, mely egyben az adatátvitelt is szolgálja, a készülék alján kapott helyet, míg a hangerő szabályozó pedig baloldalt. A kagyló rész mellett találhatóak az érzékelők, melyek kifejezetten fontosak és a VGA felbontású (640×480) webkamera. Utóbbi például arc-alapú zárolásfeloldáshoz is használható.

Ami számomra fura volt, az az, hogy az 5 megapixeles hátlapi kamera eléggé középre lett pozícionálva, ami miatt állóképet kicsit nehezebb készíteni, viszont fektetve meg akaratlanul is az előlapi „vissza” gombot nyomom meg a tenyeremmel, miközben fogom a kicsikét. Amúgy a 4 hüvelykes kijelző alatt egyetlen fizikai gombot találunk, ez pedig a bármi bezárására alkalmas Home gomb. Két oldalán már csak érintőgombok találhatóak, balra az aktuális lehetőségeket vagy az applikáció menüjét előhozó gomb és jobbra pedig a „vissza” gomb helyezkedik el. Érdekesség még, hogy ezek fényerejét szabályozhatjuk, vagyis megadhatjuk, hogy mennyi ideig legyenek aktív megvilágításúak.

A kijelző felbontása amúgy 480×800 pixel, típusa pedig Super AMOLED, melynek hüvelyként pixelsűrűsége (ppi) 233, ami teljesen használható, bár ekkora felbontásnál majdnem mindegy.

Bekapcsolt állapotban

A Galaxy S III Mini, akárcsak bátyjai, nagy tudású. Csapjunk is egyből a lecsóba. A Samsung mindenféle extra funkcióval telegyömöszölte, amiből mindent használtam is, amire volt lehetőségem. Például a képernyő addig nem sötétülhet el, amíg a kijelzőt nézem. Ettől talán kicsit gyorsabban merül a készülék, mivel az előlapi kamerája folyamatosan sasol, de amúgy se várjon sokat az ember egy 1500 mAh-es akkumulátortól.

Beállítottam azt is, hogy ha a kijelzővel lefele helyezem el az asztalomon a Minit, akkor lenémítja magát. Ha pedig bejövő hívásom van, akkor elég, ha a fülemhez emelem a készüléket, rögtön válaszol a hívásra.

Ugyanígy van akkor is, ha SMS-írás közben rájövök, hogy inkább felhívnám azt, akinek éppen írok, ugyanis a fülemhez emelve tárcsázza a számát (ez telefonkönyvből is produkálható jelenség). Ha kétszer a készülék tetejére koppintok, felmegy a lap tetejére, ha éppen használom a Minit, akkor nem cseng, nem pittyeg, csak jelzi, hogy bejövö hívás van.

Ha pedig senkihez sincs kedvem, akkor bármit leblokkolhatok egy pöccintésre, legyen az SMS, bejövő hívás (Blacklist), ébresztés vagy időzítő. Itt nem csak a csoportokat tilthatom le egyenként, hanem személyeket hozzáadhatok a kivételes eseményekhez, vagyis ők a továbbiakban is el tudnak majd érni. A legjobb benne, hogy hasonló, mint a Do Not Disturb funkció iOS 6-on, vagyis időszakra is beállíthatom.

Képernyőfeloldáskor nem kell megelégednünk a PIN kód vagy egy ábra megadásával, arcunkkal is azonosíthatjuk személyiségünket a készülék felé. Ehhez még csak nem is kell nagy fény, egy folyosói lámpa is elég hozzá, viszont ilyenkor a telefon túloldalán úgy gondolhatják, hogy éppen őket fotózzuk, úgyhogy óvatosan ezzel a funkcióval. Ha pedig nem sikerül az arc-alapú azonosítás, akkor még mindig kérheti a másodlagos belépési kódunkat, ami lehet ábra vagy kód is.

Zömmel ezek azok a funkciók, amelyek különbbé teszik a többi készüléktől a Galaxy S III Minit.

A készüléken Android 4.1.1 fut, vagyis Jelly Bean, de jó eséllyel áll meg itt az élet, hiszen maga a hardver nem túl lenyűgöző. kétmagos, 1 GHz-es Cortex A9 processzor NovaThor U8420-as foglalatban, Mali 400 GPU és 1 GB RAM. Még pont elég a Jelly Bean-hez, bár így is tud ám melegedni a kicsike egy-ez memóriazabáló program után. A tárhelye 8 GB-os (készült belőle 16-os verzió is), ebből azonban csak 4.54 GB-ot látunk, a maradékot az Android és a Samsung extrái eszik meg. Szerencsére bővíthető a készülék 32 GB-ig.

Mindössze két negatívummal találkoztam a használat során, ebből az egyik az ára, ami 75 ezernél kezdődik, a másik pedig az akkumulátora. Csak akkor nem merül le az 1500 mAh-es Li-Ion akksi egy nap alatt, ha ki van kapcsolva a készülék. Ami este 43%, az reggelre már csak 1%, úgyhogy éjjelente érdemes töltőre rakni a kicsikét, mert megérdemli. Azt is észrevettem, hogy az első 10%-ot baromi gyorsan eldobja a töltöttségi maximumból, cserébe 30%-nál se kell pánikolni, hogy mindjárt lemerül. Az mobilinternet-megosztást is kipróbáltam rajta, teljesen hibátlanul működött, mivel a kijelző nem ment, így az akksi is csak lassan merült. Ami bosszantó volt, azt talán a fülhöz emelős híváskor jelentkezett, ugyanis szerintem nagyon lassan tárcsázta így a számot.

Más negatívummal az elmúlt egy hét során nem találkoztam. Nem jött elő semmilyen bug, nem szállt el egyetlen applikáció sem. Az Android kiválóan menedzseli az applikációkat, nincs bedöccenés egy másodpercre sem, a GPS-e piszok pontos, lévén hogy az oroszok által tervezett GLONASS technológiát is alkalmazza, vagyis pár centire térhet el a valós pozíciónktól. Ez, és egy frissen kijött, nagyon olcsó TomTom navigációs app remek páros lehet. Persze érdemes hozzá beszerezni egy autós töltőt is.

Azért nem csak ennyiből áll a telefon, ugyanis számos applikáció van még előretelepítve a készülékre. Az egyik legfontosabbat majdnem ki is hagytam, ez pedig az S-Voice. Az S-Voice a Samsung hangutasításos virtuális asszisztense. Sajnos a készülék magyarul nem ért, az akcentusom meg inkább oroszos, semmint brit, így hát születtek vicces pillanatok is, de végső soron működik. Az asszisztens a Home gomb kétszer egymás utáni megnyomásával hívható elő, a „Hey Galaxy”-vel pedig elő is varázsolhatjuk (nagyritkán működik is).

Aztán természetesen ott van még előretelepítve a ChatON, a Game Hub, az S Suggest, S Tervező, a Samsung Apps vagy a zenelejátszó. Utóbbinál meg kell említenem, hogy számos előre beállított hangsítlus megtalálható (EQ) a médialejátszóban, de ezek csak fülhallgató használata esetén működnek (mint a beépített RDS rádiónál). De ezekről már mind írtunk a Galaxy S III és a Galaxy Note II tesztjeinkben.

A Google részéről azonban böngészésben a biztosra ment, ugyanis a régről megszokott Internet meleltt a Chrome böngésző is helyet kapott. Természetesen minden Google applikáció megtalálható a készüléken, így nem kell lemondanunk a Gmailről, a Google keresőről, a Google Csevegőről, a magyarul is értő Hangalapú keresésről, a Navigációról, a megújult Térképről vagy a YouTube-ról.

A multimédia

Most pedig jön a kedvenc részem, ahol minden okostelefon valamiért el tud vérezni, ez pedig a multimédia. Hogy őszinte legyek, szinte biztosra vettem, hogy a Galaxy S III Mini fényképezője pocsék lesz. Hát erre ráfaragtam, ugyanis meglepően jó képeket csinál.

De attól még, hogy valami jó képeket csinál, akkor szokás szerint pocsékok a videói. Megint tévedtem, ugyanis a 720p-s felvételek még ebben a szürkés-borongós januárban is jól néznek ki. Igaz, hogy nincs semmilyen kép stabilizátor a készülékben, de ettől még teljesen élvezhetőek és kockáktól mentesek a videók.

Egy rossz szavam nincs a fényképezőjére és a videófelvevőjére. Ami zavart, azt már a legelején is megírtam: szerintem rossz helyen van az optika, az ujjam belóg, elfektetve pedig a tenyeremet szinte mindig érzékeli a „vissza” gomb. A fényképeket elláthatjuk GPS adatokkal, egyszerre készíthetünk egy fotósorozatot, amiből aztán kiválaszthatjuk a legjobban sikerültet, jeleneteket adhatunk hozzá, így a rekesz az alapján dolgozik. Nos, én csak fotóztam vele automatában, mint ahogy az emberek többsége, és tetszett a végeredmény.

Filmlejátszásban a hangereje élvezhető. Mivel a Super AMOLED panel egy remek választás a kijelzőhöz, így nem volt kétséges, hogy élmény rajta filmet nézni. Volt már nálam olyan készüléke, amely szabályosan fejfájást okozott filmnézés közben, a Galaxy S III Mini azonban ebből a szembontból is rendben van. A 720p-s, MKV kiterjesztésű videót akadás mentesen vitte, gyaníthatóan a 1080p esetében is csak a méret szabna határt.

Összegezve

A Galaxy S III Mini egyszerűen kiváló lett. Pont ekkora méretű készülékekre lenne szüksége a világnak, vagyis az iPhone 3GS méret még mindig a legjobb. Szerény véleményem szerint rossz irányba haladunk a péklapát-telefonokkal. Miközben egyre nagyobb okostelefonokat és egyre kisebb táblagépeket gyártunk senki se tudja, hol a határ. Elkezdődött egy verseny, amit egy hülye indított el és az össze többi hülye beleugrott. Mert a méret a lényeg. Igen, néhány embernél az, de a legtöbb végfelhasználónak nincs ínyére ez a megnövelt térfogatú készülékek gyártása.

A Galaxy S III Mininek egy ellensége van, az pedig az ára. 75 ezer forint alatt nem találunk nagyon kártyafüggetlenül. Szerkesztőségi értekezleten arra jutottunk, hogy ha 50 ezer forintért árulnák, akkor bizony vinnék, mint a cukrot. Ettől függetlenül erősen ajánlott a beszerzése, mert kitűnő darab lett.